Nem a Barcelona a szuperfavorit

A két edző szempontjából is érdekes a ma esti Barcelona– Chelsea BL-elődöntő visszavágó. 2000 tavaszán – jelenlegi klubjuk színeiben – mindketten ott voltak kezdőként a BL negyeddöntőjének második mérkőzésén, amelyet a Barcelona hosszabbítás után 5:1-re megnyert a Chelsea ellen (egy játékos a pályán ismételhet, Carles Puyol a tizenkét évvel ezelőtti mérkőzést is végigjátszotta a Barcánál). S bár játékosként kettejük közül inkább az olasz Roberto Di Matteo futballozott támadó szellemben, edzőként Pep Guardiolára jellemző a megalkuvás nélküli támadófoci. Ez kiderült a Stamford Bridge-en is, a Chelsea odavágón nyújtott játékát a nemzetközi sajtó fanyalogva fogadta. Egyesek antifutballt emlegettek a kékek játékstílusa kapcsán, mások (mint például Ronald Koeman) megdöbbentek az angol csapat defenzív felfogásán. Csak Londonban nem fanyalognak, a taktika bejött, az 1:0-s eredmény pedig biztató a visszavágóra nézve.

Más is a Chelsea mellett szól a visszavágó előtt, mégpedig a Barcelona gyenge formája. A Barca négy nap leforgása alatt kikapott a Chelsea-től, majd hazai pályán elveszítette a bajnoki döntőnek is beillő El Clásicót a Real Madriddal szemben. S ha a Chelsea elleni mérkőzésen még akadt mentség a kudarcra (a londoniak futballgyilkos taktikája), a Real Madrid elleni vereség különösen fájdalmas lehet, ugyanis a Blancók teljes joggal vitték el a három pontot Madridból. Az egymást követő két vereség nem megszokott a Barcelonánál, a Guardiola-korszakban ilyesmire harmadszor került sor, de a korábbi két alkalommal a katalánok „tét nélküli” találkozókon kapituláltak, 2009-ben például a Manchester United elleni BL-döntőre készülő gárda már bajnokként kapott ki a bajnokságban a Mallorcától és az Osasunától. Most viszont kőkemény, kulcsfontosságú meccseken bukott.

A vereségek fő oka, hogy a Chelsea és a Real Madrid könnyedén kivette a játékból Lionel Messit. Figyelmeztető jel, hogy ez már az AC Milannak is sikerült, az argentin három meccs óta nem szerzett akciógólt a Bajnokok Ligájában, miközben az azt megelőző négy BL-fellépése során összesen nyolc mezőnyből szerzett találatig jutott! Erős visszaesés jellemzi Iniesta, Xavi és Dani Alvés játékát is, a bal oldalon futkározó Tello pedig egyelőre hatástalan. Cesc Fabregas is az, a kispadról nehéz nagyot alkotni. Egy szó, mint száz: ezúttal nem a Barcelona a szuperfavorit egy BL-párharc előtt – ilyesmit 2008 ősze óta nem nagyon mondhattunk el a katalánok közelgő mérkőzése előtt. Barcelonában tartanak is a visszavágótól: „Remélem, kedden nem ismétlődik meg az, ami a Real Madrid ellen történt…” – nyilatkozta a csapat középpályása, Sergi Busquets.

„A Barcelona egy lépéssel a többi klub előtt jár” – vezette fel a meccset Fernando Torres, a Chelsea csatára, vagyis a londoniak tudják, hogy kemény kilencven perc vár rájuk a Camp Nouban, ahol, ha a Barcelona elkapja a fonalat, akkor nincs az a védelem, amely megállítja őket. A Chelsea játéka az Inter 2010-es menetelését idézi, a londoniak csapatmunkája és küzdőszelleme kiemelkedő, Drogbáékat az önbecsülésükön kívül Di Matteo is képes fanatizálni. További hasonlóság, hogy – akárcsak az Inter – a Chelsea is a Barca testén keresztül juthat be a BL-döntőbe. Igaz, a kékek mérlege elég gyenge a BL végső fázisában, főleg spanyol csapatok ellen: a Chelsea mindhárom alkalommal veszített azokban a nemzetközi kupaelődöntőkben, amelyek során spanyol ellenfele volt. Ami pedig a BL-t illeti: a Chelsea korábban ötször elődöntőzött, de csak egy alkalommal jutott be a fináléba. Ha tehát az angolok most kiütnék a Barcelonát, az több szempontból is szenzációs eredmény volna. Terryék egy 0:0 után alighanem mosolyogva hallgatnák az antifutballról szóló kommentárokat is.