NBA: Keleti döntőben a Miami és a Boston

A Miami utoljára akkor jutott el idáig, amikor a floridai csapatot még Lebron James vezényelte 2014-ben. A csapat arculata azóta jelentősen megváltozott. Játékuk nagy részben a veterán Jimmy Butler és Goran Dragic köré épül, akik hatékonyan szereznek pontokat és alakítanak ki dobóhelyzeteket az őket körülvevő fiatal és precíz Duncan Robinsonnak és Tyler Herronak. A Heat centere, Bam Adebayo pedig védelmezi a gyűrűt, illetve rá lehet bízni, hogy levédekezze az ellenfél legerősebb játékosát, legyen az bármilyen poszt. Kiegészítő emberként Jae Crowder, Andre Igoudala és Derrick Jones Jr. ül a kispadon, akik mondhatni a piszkos munkát végzik el. Mindezen összetevők gördülékeny működésével volt képes a Miami legyőzni azt a Milwaukee-t, amely az alapszakasz legjobb győzelem-vereség rátájával büszkélkedett – itt fontos a múlt idő használata, hiszen második évben zsinórban hiába érték el ezt a statisztikát, a rájátszásban befulladtak. Bizonyára nem segítette őket, hogy Giannis Antetokounmpo, a 2019-es és nagy eséllyel a 2020-as MVP egy rossz lépést követően kificamította a bokáját. Ez azonban nem lehet kifogás, hiszen ez már a Miami–Milwaukee sorozat harmadik meccsén történt, amikor a Heat már 2:0-ra vezetett, majd lett az eredmény 3:0 Giannis sérülése után. Érdekes módon a Milwaukee az MVP-jük nélkül képes volt behúzni az ezt követő meccset, de erőfeszítésük közel sem volt elég. A Miami teljesen magabiztosan, domináns játékkal 4:1-gyel zárta a főcsoport elődöntőjét.

A másik keleti sorozatban a Boston és a Toronto a végsőkig küzdött egymással. Hét mérkőzésre volt szükség, hogy nyertes szülessen. Bár a Boston 2:0-ás előnnyel kezdett, dominanciáról nem igazán volt szó az első két találkozón. A sorozat a harmadik meccs legvégén vett jelentősen más irányt. 0,5 másodperc normál körülmények között nem elég ahhoz, hogy minőségi dobáshoz jusson a csapat. A Boston azonban üresen hagyta OG Anunobyt a sarokban, aki meg is kapta a labdát. Nem is volt ideje teljes dobó mozdulatra, de mégis elengedte időben – és bement! 2:1. Ez nem akármilyen morális bomba volt a Torontónak, hiszen az ezt követő három meccsből kettőt a Toronto nyert, s így egy hetedik, sorsdöntő találkozóra is sor került. A Torontónál viszont ennyi játékidő alatt megmutatkozott a támadó opciók hiánya – amit nem lehet elmondani a Boston csapatáról. A Celticsnek lényűgözően változatos offenzívája van. Jayson Tatum, Jaylen Brown és Kemba Walker individuális offenzívája megkérdőjelezhetetlen, a Celtics viszont keményen a csapatmunkára épít. Állandóan mozgásban vannak, és luxusnak mondható mennyiségben kreálnak olyan dobószituációkat, amikről az edzéseken is csak álmodoznak. De ha ennyivel jobban támadnak, akkor miért kell hét meccs a továbbjutáshoz? A legegyszerűbb válasznak az tűnik, hogy rendkívül fiatal sztárokról van szó, akik rutin hiányában kevésbé képesek konzisztensek maradni. A Boston egyik legmegbízhatóbb pontszerzője, Jayson Tatum még csak 22 éves, a másik pedig Jaylen Brown pedig mindössze 23. Az említett nevek mellett a Celticsből még említésre méltó az elsősorban védekezésben jó Marcus Smart, akinek energiája nélkül nem biztos, hogy idáig eljutott volna a Celtics. Emellett dicséretesen tölti be a gyűrű alatti posztot Daniel Theis, a német center.

A Heat–Celtics párosítás kétségkívül ígéretes, hiszen a Miaminak és a Bostonnak is hatalmas lehetősége van arra, hogy jó pár év elteltével újra bejussanak az NBA döntőjébe. A sorozat első meccsét helyi idő szerint szeptember 16-án éjfélkor játsszák.