Nagyon sok volt a gond Komáromban

Hogyan jellemezné a komáromiak szempontjából az alapszakasz vége előtt befejeződött idényt?

Nagyon nehéz feldolgozni a történteket. Fura szezon volt, nagyon sok kellemetlenséggel, az elejétől kezdve az utolsó pillanatig. 

A rajt előtt a nevek alapján egy ütőképes gárda alakult ki, amelytől okkal lehetett volna elvárni az elődöntőt is.

Igen, ez igaz, valóban jó nevű kosarasokat szerződtetünk, csak sajnos nem úgy működtek a dolgok, ahogy azokat elképzeltük. Rögtön az első edzőmérkőzés után lehetett érezni, hogy valami nincs rendben. Emellett néhány játékosról kiderült, hogy nincsenek rendben a papírjaik, amihez egészségi problémák is társultak. Ez rányomta a bélyegét az egész szezonra.

Sérüléshullám sújtotta a csapatot, volt, hogy csak heten álltak ki egy-egy bajnokira…

Meccsről meccsre sokáig csak a csapat torzója állhatott ki, egy viszonylag gyenge összeállításban. Sőt, olyan eset is megtörtént, hogy egy bajnokira heten utaztak el, de közülük csak öten játszottak, mert ketten nem voltak hajlandóak pályára lépni. 

Három edző is megfordult a csapatnál, az egyaránt szerb Alekszandar Vrzsina és Dusan Kaszum, valamint a magyarországi Molnár József. Miért volt szükség a váltásokra?

Az edzőket az akkor még sportigazgatóként is dolgozó Nenad Miloševič hozta ide. Az egyik edző a sportigazgató barátja volt, Miloševič akkor játszott, amikor ő akart, akkor ment el edzésről, amikor ő akart. Egyszerűen hihetetlen körülmények voltak a csapatban. A másik edző egyáltalán nem tudott angolul, képtelen volt reagálni a játékosok teljesítményére, kérdéseire. Neki nem volt problémája a fiúkkal, de a kosarasoknak volt gondjuk vele. Ezután el kellett mennie a sportigazgatónak, játékosok távoztak, lényegében egy új csapatot kellett kialakítani. Ez az új edzővel talán működött is, de nem volt idő arra, hogy összeszokjanak, és sajnos kialakultak olyan viszonyok, amelyek nem méltók egy extraligás csapathoz. Nagyon sok volt a gond.

Mindez a nézőszámban is visszaköszönt, a Komáromban megszokotthoz képest kevesebben látogattak ki egy-egy meccsre a sportcsarnokba.

Sajnos így van, próbáltuk a játékosoknak is elmagyarázni, hogy abból a 7-8 száz emberből, aki kijárt korábban meccsekre, sokan nem jöttek, mert nem úgy játszott a csapat, nem olyan eredményeket ért el, mint azt az előző években megszokták. Ez is rányomta a bélyegét az idényre.

A komoly gondok közepette nem merült fel megoldásként, hogy helyi fiatalokkal töltik fel a keretet?

A végén már ez volt a cél, csak az a baj, hogy nincsen B csapat, nincs utánpótlás Komáromban. Szétengedték a gárdát, egyszerűen nem volt miből meríteni. Ha a színvonalat nézzük, az nem működik, hogy feltöltjük utánpótlásból a csapatot, mert óriási különbségek vannak a felnőtt és az ifikosárlabda között. Minden szakértőnek az a véleménye, hogy per pillanat a szlovák juniorcsapatokból nem lehet kiválogatni olyan fiatalokat, akik képesek lennének az első osztályban játszani. 

A koronavírus-járvány miatt jóval hamarabb véget ért a szezon. Már elkezdtek gondolkodni azon, mi lesz, mi legyen a jövőben?

Nagyon át kell gondolni, hogyan fog működni a klub, kik fognak itt játszani. Elsősorban olyan kosarasokra van szükség, akik hajlandóak mindent megtenni Komáromért. Sajnos a bajnokság utolsó két hete nem erről szólt… Figyelni kell arra, hogy ne baráti kapcsolatok révén jöjjenek a klubba a játékosok. A klubvezetésben most hozzáértő emberek, volt játékosok is vannak, akik átélték a sikertelenséget is, és tisztában vannak vele, mi mindent kell megtenni azért, hogy a klub visszakerüljön oda, ahol pár éve volt.

A légiósok egyébként haza tudtak utazni, mielőtt lezárták volna a határokat?

Igen, mindenki elutazott. Csak egyikükről nincs egy végső, biztos információnk, de pár napja, mikor elindult, már Frankfurtból jelentkezett, azaz ő is elhagyhatta az ország területét.