Nagyon megszerette a Fradit

Az lett, mégpedig az Üllői útiak szerint elsősorban a játékosok makacsságának, másodsorban a hűséges publikum bIztatásának, harmadsorban pedig a következetes szakmai munkának köszönhetően. Ezzel a vélekedéssel szembesítettük Garami Józsefet, a Fradi szakmai igazgatóját.

Inkább elégedetten, netán némi hiányérzettel tekint vissza az őszre?

Egyértelműen elégedetten. Bekerültünk a nemzetközi porondra, ahol a ciprusi AEL Limasszol és a török Kocaelispor csapatát jó játékkal sikerült kivernünk az UEFA Kupából. Megjegyezném, hogy sokak véleményével ellentétben a török együttes kifejezetten jó erőkből állt, szerencsére jól használtuk ki a helyzeteinket, és csapatként is egységesebbek voltunk. Sajnos, a Stuttgart ellen éppen fordított volt a szituáció, hiszen az Üllői úti, első mérkőzésen nem lőttük be a ziccereinket, s ez a búcsút jelentette számunkra. Ugyanakkor mégis dicséret illeti a csapatot, elvégre egy Bundesliga-élcsapatot késztetett teljes erőbedobásra, nem véletlen, hogy annyira tapsikoltak a stuttgartiak a továbbjutást követően. A Magyar Kupában a nyolc között vagyunk, ám ebben a sorozatban rengeteg gonddal küszködtünk, a fáradtság egyre inkább kiütközött a játékosokon, így aztán csak hosszabbítás, illetve 11-es rúgások után jutottunk túl a másodosztályú Pápa, valamint a Kaposvár együttesén. A bajnokságban az őszi elsőség önmagáért beszél, s ha hozzáveszem, hogy a válogatottban öt játékosunk, Gyepes, Dragóner, Tököli, Gera, Lipcsei állandó szerepet kapott, továbbá Szűcs Lajos biztonsági tartalékként állt készenlétben, akkor teljes elismerés illeti a futballistákat. Nem véletlen, hogy név szerint senkit sem emeltem ki, egyrészt mert nem is szokásom, másrészt elsősorban a csapat sikerének tekintem az őszi első helyezést.

Egy klubedző általában büszke, ha minél több játékosát hívják meg a válogatotthoz, ám egyben félti is őket a sérüléstől. Ön is hasonló érzésekkel engedte útjukra Lipcseiéket?

Igen, de egyben örültem is a meghívásuknak, mivel olyan játékosok kaptak újra bizalmat a nemzeti együttesnél, akiket évek óta elfelejtettek ugyanott. Tény, a leterheltségük óriási volt, ezért külön odafigyelést igényelt az edzésmunkájuk összehangolása. Az idény vége felé már csak a meccsre álltak össze, és a frissítésre kellett ügyelnünk.

A bajnokság közepén mi okozta azt a hullámvölgyet, amikor is három bajnokin gólt sem tudtak lőni?

Az imént említett sorozatterhelések, továbbá a kisebb-nagyobb sérülések, s azt sem szabad elfelejteni, hogy folyamatos csapatépítésbe kezdtünk. Szerencsére, a Fradinak szenzációs szurkolótábora van, s a publikumnak hatalmas szerep jutott abban, hogy sikerült átvészelni a nehéz időszakot. A drukkerek mindenhova elkísértek bennünket, ezért is sajnáltam, ami velük történt Stuttgartban, nem beszélve a fájó kiesésünkről.

Mit gondol, sikerült megkedveltetnie magát a ferencvárosi szurkolókkal?

Remélem, igen. Eleinte gyanakvással fogadtak, de úgy érzem, a tavaly téli érkezésem óta a Fradi-drukkerek zöme elfogadott. Kívülállóként fogalmam sem volt arról, mekkora megtiszteltetés a Ferencváros edzőjének lenni, de most már tisztában vagyok ezzel, hiszen naponta százával érkeznek a levelek, a szurkolók pedig országszerte ünneplik a csapatot. Igaz, ha nincs eredmény, fergeteges indulatok is felszínre törnek, ezt azonban valahol szintén a szeretetnek és a féltésnek tudom be.

Az állandó reflektorfény nem zavarja olykor a szakmai munkát?

Nem zavarhatja, hiszen az Üllői úton a kiemelt érdeklődéssel együtt kell élni. A Ferencvárosnál adott egy szellem, ami nagyszerű összetartásban csúcsosodik ki, s a játékosok akaratát is megsokszorozza. Ez pedig egy edző munkáját is segíti. Nem titkolom, nagyon megszerettem a klubot, örülök, hogy itt lehetek.

A korábbiakhoz képest tervez valamilyen változtatást a téli alapozást illetően?

Nem, ugyanúgy készülünk, mint eddig, a teremtorna is jól illeszkedik a bajnoki rajtra való felkészülésbe. A legfontosabbnak a nyáron lejáró szerződésű játékosaink, Gera, Dragóner, Lipcsei, Kriston, megtartását tartom.

Pécsett töltötte a karácsonyi ünnepeket, mennyire cukkolták az ottani barátai a Fradival?

Megnyugtatom, Pécsett is sok Fradi-szurkoló él, még a régi barátaim között is, a többiekkel pedig valahogy – szó szerint – zöld ágra vergődtem.