Vida: „Nagyon magyaros volt a vége, nem hiányzott még egy ilyen sztori”

A mérkőzés végén megállt bennünk az ütő, amikor az azeriek a hálóba sodorták a labdát…
Nemcsak a nézőkben! Fú… Nem is akarok róla beszélni. Kemény volt. Nagyon magyaros volt a vége, ezt már átéltem párszor, utánpótlás-válogatottban, U20-as vb-n, nem hiányzott még egy ilyen sztori. Végre velünk volt valami… És hogy a meccsről is mondjak valamit: szerintem jól reagáltunk a horvátországi csúfos vereségre. Ott lefociztak minket. Most jó teljesítményt nyújtottunk úgy 70 percig, aztán kicsit elfogytunk a végére, idegileg is, hiszen tudtuk, hogy ezt a meccset mindenáron meg kell nyerni, úgyhogy kicsit hátrébb toltuk a buszt. Építkezni szeretnék ebből, nem szeretnék negatív lenni. Egy fontos meccset nyertünk, és most ez a legfontosabb.

A mérkőzés egyetlen gólját Korhut Mihály szerezte egy távoli lövésből. A pályáról milyennek tűnt?
Nagyon jól eltalálta. Előtte én lőttem rá, az is bemehetett volna, nem lettem volna szomorú. De Misi nagyon jól dolgozott egész héten, rászolgált, hogy mind a két meccsen szerepet kapjon. A gólja pedig igazi válogatott szint, nincs is mit ragozni, óriási gólt rúgott.

Bár hivatalosan zárt kapus mérkőzés volt, 15 ezer gyerek szurkolt a lelátón. Milyennek találta a hangulatot?
Nagyon jó volt! Sokkal jobb, mint egy zárt kapus meccs. Nem hallottuk egymás hangját, a gyerekek tizenkettedik játékosként szurkoltak, óriási segítség volt.

Marco Rossi a sérülések miatt utólag hívta be a válogatottba, de a horvátországi és az azeriek elleni mérkőzésen is végig a pályán volt, és sokak szerint bejátszotta magát a nemzeti csapatba. Ön is így látja?
Szerény vagyok, ezt majd eldöntik az okosabbak. Az volt a célom, hogy megmutassam mindenkinek, mire vagyok képes. Azt gondolom, mindent megtettem, mindent kiadtam magamból, szerintem nem is volt rossz a játék még Horvátországban sem, de egy ilyen vereség után a személyes teljesítmények háttérbe szorulnak. Remélem, hogy a keret tagja maradok, szeretnék segíteni a válogatottnak.

A horvátországi meccs után Marco Rossi egyedül az ön teljesítményét dicsérte.
Akkor nem is hallottam ezt a nyilatkozatát, csak szombaton küldte át valaki. Nyilván jó érzés, de annyira nem foglalkoztam vele, mert tudtam, hogy az azeriek elleni meccs lesz a mérvadó. Horvátországban csapatszinten leszerepeltünk, és tudtam, hogy Azerbajdzsán ellen kell megmutatni. Ha berúgtuk volna a helyzeteinket, akkor most senki nem beszélne az utolsó percről. Nyertünk, ez a lényeg. Szeretnék a válogatott keretben maradni, de ez is mellékes. Walesben kellene olyan eredményt elérni, hogy hazai pályán Eb-t játszhasson a csapat.

Hogyan tudtak túllépni a horvátok elleni vereségen? Hogyan teltek a két mérkőzés közötti napok?
Az első két napon, szombat délutánig-estig elég letargikus volt a hangulat. Én a spliti meccs másnapján már kezdtem Azerbajdzsánra gondolni, de csapatszinten éreztem, hogy ez több volt egy sima vereségnél. Szerencsére túltettük magunkat rajta, és nagyon jól reagáltunk.

Az azerieket az első harminc percben szinte nem is engedték át a felezővonalon, tempós focit játszottak, letámadták őket.
Ez volt a terv, ezt kérte a mester is tőlünk, hogy teljes pressing legyen, mutassuk meg, rúgjunk gólokat, ne érdekeljen semmi. Ez meg is történt, csak eggyel több gólt rúghattunk volna, akkor egyszerűbb lett volna a vége. De ez is mindegy, nyertünk.

Mennyire volt nehéz átállnia a DAC után a válogatottra?
Azért a nemzetközi szint más. Ha a DAC-ban megtámadom az ellenfelet, lehet, hogy megszerzem a labdát, de Modricot hiába támadom meg, ő azért lehet, hogy lefordul… De úgy érzem, gyorsan átálltam, felvettem a tempót. Örülök, hogy a szlovák bajnokság is fel tud készíteni erre, és a DAC-cal jó csapatban készülhetek. A válogatottmeccsek előtt voltak kételyek a középpályával kapcsolatban, mert sok volt a sérült, de remélem, hogy most megmutattam magam.