Nagycsapatok nagy bukása: a világbajnokságok legnagyobb hiányzói

A rgentína és Chile az utolsó pillanatig küzdhet a tornáért, miközben Ghána vagy a 2017-es Afrika-kupa győztese, Kamerun biztosan nem lesz ott Oroszországban, de még az olasz válogatott részvétele sem biztos, Hollandia pedig búcsúzott. A tornák története során időről időre előfordult, hogy bombaerősnek tartott csapatok nemhogy a végső győzelembe nem szóltak bele, de ki sem jutottak a világbajnokságra.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290445","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"322","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]1. 1950, Skócia A négy brit nemzetnek kezdetben nem volt túl jó kapcsolata a FIFA-val, ki is léptek a szervezet kereteiből 1928-ban, ám végül a második világháborút követően felerősödött nemzeti érzelmek arra sarkallták a csapatokat, hogy újra csatlakozzanak a szervezethez 1946-ban. Az 1950-es vb-nek Brazília adhatott otthont, a FIFA pedig úgy döntött, hogy egyrészt a költséghatékonyság, másrészt a brit részvétel biztosítása miatt a négy válogatott: Anglia, Írország, Skócia és Wales egymás ellen mérkőzzön a kijutásért, és a csoport első két helyezettje kvalifikálja magát. Igen ám, de a büszke skótok leszögezték, hogy ők csak akkor utaznak a vb-re, ha megnyerik a minitornát (Home Championship), ám a döntőben 1–0-ra kikaptak Angliától, és dacból otthon maradtak.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290435","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"324","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 2. 1958, Olaszország Olaszország nem vett részt az 1930-as világbajnokságon, ám minden más tornán igen – kivéve az 1958-as évet. A kvalifikáció döntő meccsét 1957. december 4-én Észak-Írország ellen vívták volna Belfastban, és egy döntetlen már elég lett volna a kijutáshoz. Ám a mérkőzés játékvezetője, Zsolt István a nagy köd miatt nem érkezett meg a találkozóra, így csak egy barátságos meccset vívtak a felek, amely 2–2-re végződött, és kis híján tömegverekedés lett a vége. Az 1958. január 15-én pótolt éles meccsen viszont már 2–1-re nyertek a vendéglátók, így a Giampiero Boniperti vezette olaszok lemaradtak a svédországi világbajnokságról.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290436","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"332","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 3. 1966, Jugoszlávia Jugoszlávia 1962-ben bejutott a világbajnokság elődöntőjébe, majd 1968-ban Eb-finálét játszott, miután a kon­ti­nenstorna elődöntőjében a vb-címvédő Angliát búcsúztatta. Klubszinten sem voltak éppen gyengék: a Partizan a Manchester Unitedet is búcsúztatva jutott a BEK-döntőbe 1966-ban, ahol csak a Real Madridtól szenvedett vereséget. Az 1966-os angliai világbajnokságra azonban nem tudta kvalifikálni magát az aranygeneráció, melynek tagja volt a kapus Milutin Soskics, a söprögető Velibor Vasovics, és a szélső Dragan Dzsajics, mert előbb Norvégiától (0–3), majd Franciaországtól is vereséget szenvedtek (0–1). [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290437","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"319","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 4. 1970, Argentína Két héttel az 1970-es vb-selejtezők rajtja előtt Argentína miniszterelnöke, Juan Carlos Ongania kikényszerítette a labdarúgó-szövetség elnökének, Armando Ramon Ruiznak a lemondását. Ennek hatására a komplett stábja távozott a szövetségtől, és lemondott a szövetségi kapitány Humberto Maschio is. A helyére kinevezett Adolfo Pedernera totális antifutballal bukott meg a válogatott élén. „Az argentin játékosok minden örömüket elveszítették a játékban. Ráadásul akiket meghívtak a válogatottba, csak egy dologban lehettek biztosak: hogy végül hülyét csinálnak magukból” – nyilatkozta a védő Roberto Perfumo (a képen), miután a csapat alulmaradt Bolíviával és Peruval szemben.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290438","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"271","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 5. 1974, Anglia Az, hogy az angol válogatott ereje hanyatlóban van, nem volt titok senki előtt az 1970-es vb és az 1972-es Európa-bajnokság után, de Alf Ramsey szövetségi kapitány nem reagált időben a csapat előtt álló kihívásokra. Az 1974-es vb-selejtezők során a csapat Bobby Moore hibája miatt idegenben kikapott a lengyelektől, de ha hazai pályán legyőzik ellenfelüket, kijutnak a tornára. Nem így történt. Bár az angolok egyik helyzetet dolgozták ki a másik után, a lengyel kapus, Jan Tomaszewski élete formájában védett, így végül a mérkőzés 1–1-es döntetlennel ért véget, és ez Anglia búcsúját jelentette.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290439","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"312","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 6. 1974, Szovjetunió Nem Anglia volt azonban az egyetlen nagy hiányzó az NSZK-ban rendezett tornán. A selejtezők lebonyolításának szeszélye folytán tudni lehetett, hogy a 9-es európai selejtezőcsoport győztesének még ki-ki meccset kell játszania a CONMEBOL 12-es csoportjának győztesével. Így került össze a Szovjetunió és Chile válogatottja. Moszkvában 0–0-s eredmény született, a visszavágóra pedig nem utazott el a szovjet csapat, mert nem akart abban az Estadio Nationalban pályára lépni, amelyben az időközben katonai puccsot végrehajtó Augusto Pinochet tábornok emberek sokaságát kínozta halálra az elmúlt hetekben. A FIFA 3–0-val Chilének adta a meccset.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290440","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"319","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 7. 1978, Csehszlovákia Az 1976-os Európa-baj­nokságot Antonín Panenka örökre emlékezetes büntetőjével Csehszlovákia nyerte az NSZK ellen. A csapatban olyan játékosok játszottak, mint Jaroslav Pollák, Karol Dobiáš vagy Zdeněk Nehoda. A világbajnokságra azonban kemény sorsolást kapott a kontinensbajnok: Skócia és Wales legjobbjaival kellett megküzdenie, és csak a csoportgyőztes kvalifikálta magát a vb-re. Bár a csapat jól kezdte a sorozatot, előbb 3–0-ra kikapott Walesben, majd a skótok is nyertek ellenük hazai pályán Joe Jordan, Asa Hartford és Kenny Dalglish góljaival, így végül ők utazhattak Argentínába.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290441","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"319","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 8. 1982, Hollandia A holland válogatott a megelőző két világbajnokságon döntőt játszhatott. Igen ám, csakhogy a tehetségek végtelennek tűnő áradata apadni kezdett az 1980-as évek elején. Ennek ellenére még mindig olyan játékosok voltak a válogatottban, mint Hans van Breukelen, Johnny Metgod, Ruud Krol vagy a mindhárom európai nagy klubtrófeát megnyerő Arnold Mühren. A selejtezőkben azonban összekerültek az 1980-as Eb-n döntőt játszó belgákkal, a tornát megnyerő franciákkal, valamint a történelem egyik legerősebb ír válogatottjával. A hollandoknak még így is megvolt az esélyük a kijutásra, ám a Párizsban játszott sorsdöntő meccsen Michel Platini és Didier Six góljával a hazaiak nyertek 2–0-ra. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290442","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 9. 1994, Franciaország A kilencvenes évek ele­jén olyan klasszisok fut­balloztak a francia válogatottban, mint Lama, Blanc, Desailly, De­­s­champs, Petit, Eric Cantona vagy Jean-Pierre Papin. A vb-kvalifikációnak simán kellett volna mennie, és a csapat az utolsó két kör előtt vezette is a csoportját Svédország és Bulgária előtt. A zárás azonban katasztrofálisan sikeredett: a csapat először sokkoló vereséget szenvedett Izrael ellen hazai pályán (2–3), de a zárófordulóban így is elég lett volna egy párizsi döntetlen Bulgária legjobbjai ellen a vb-részvételhez. Gerard Houllier csapata azonban elpackázta a lehetőséget, és a 90. percben Luboszlav Penev indítása után Emil Kosztadinov megszerezte a bolgárok győztes gólját – érdekesség, hogy mindketten illegálisan tartózkodtak az országban, ahová vízumproblémák miatt szó szerint be kellett csempésznie őket a bolgár szövetségnek.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"290443","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"329","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] 10. 2010, Egyiptom 2006 és 2010 között Egyiptom nem kevesebb mint három alkalommal nyerte meg zsinórban az Afrikai Nemzetek Kupáját. Ennek ellenére a válogatott 1990-ben járt utoljára világbajnokságon. 2010-ben azonban a csúcson lévő generáció (Mohamed Aboutreika, Mohamed Hosny, Ahmed Hassan, Amr Zaki) a kvalifikáció esélyese volt. A selejtezők utolsó körében úgy állt a helyzet, hogy Egyiptomnak legalább három góllal kellett volna legyőznie Algériát hazai pályán, ehelyett azonban csak a 2–0 jött össze, az is drámai körülmények között, a 95. percben. Ezzel az eredménnyel teljesen egyforma lett a két csapat mutatója, és újabb összecsapás következett a két ország között, melyet Antar Yahia góljával Algéria nyert meg Szudánban.  Volt Gábor