Nagy Ádám nekem a magyar Pirlo

Az utolsó magyar futballista, akiért rajongtam (na, jó, ez túlzás), Nyilas Elek volt. Szerettem a Vácban, aztán a Fradiban még meccsekre is kijártam miatta. Ragadt hozzá a labda, csodálatosan fedezte, bármikor átkígyózott vele az ellenfél játékosai között. Nyilván voltak nála jobb és eredményesebb magyar futballisták azóta is (Lisztes, Gera), de Nyilasnak, már ami a  játékintelligenciát illeti, nem nagyon akadt párja. Ez arról jutott eszembe, hogy hónapok óta megkülönböztetett figyelemmel kísérem Nagy Ádám játékát a Bolognában. Megkockáztatom, hogy még akkor is feltűnne a játéka, ha nem a „miénk” volna. Ha már Balogh Norbertből nem lett Edinson Cavani, akkor itt van Nagy Ádám, nekem a magyar Pirlo. Pillanatképeket idézek. Necces helyzetben kapja meg a labdát, futsalos-elhúzós csellel kimenekül a szorításból, az oldalvonal előtt megállítja, majd azonnal tiszta területre passzol, a számára kiszabott három négyzetmétert a háromszorosára tágítja a társának. Hihetetlen érzékel cseni el a labdákat az ellenféltől, hosszú lábaiban rendre elakadnak a passzok, gondolatban két lépéssel az ellenfél előtt jár. És ki az, aki az ellenfél kontrájánál rendre lélekszakadva rohan vissza biztosítani – hát persze, hogy a Nagy Ádi!  A sok kis, jelentéktelennek tűnő apróságból összeálló kép akkor lesz teljes, amikor Nagyot nyilatkozni halljuk. Minden kérdésre valódi válaszokat próbál adni, elgondolkodik, nem csak elsüt néhány panelt. A saját teljesítményével szemben is kritikus, józanul értékeli a mérkőzéseket. Ez a tulajdonsága különösen akkor válik értékessé, ha arra gondolunk, hogy a különben szimpatikus, csupaszív Kleinheisler László miért került vissza a Bundesligából a magyar bajnokságba. (A teljesítménye alapján ez nem volt indokolt, a Kicker osztályzatai alapján például a Darmstad negyedik legjobb játékosának bizonyult.) A magyarázat egyszerre szomorú és bornírt: Kleininek azért kellett hazatérnie Magyarországba Németországból, hogy rendesen megtanuljon németül. Na, hát ez a magyar focivalóság. Nagyon remélem, hogy Nagy Ádám ettől a valóságtól csak tovább távolodik a következő években.