Nadal–Djokovics döntő várható

Az évad második Grand Slam-tornája, s egyben a salakszezon betetőzése kinek-kinek mást jelent. Van, hogy mindegy (illetve nem mindegy, egy GS-torna főtáblája senkinek sem mindegy, már csak anyagi okokból sem), mert a spíler tudja, sok vizet itt úgysem fog zavarni. Legfeljebb meglepetést okoz majd azzal, hogy bejut a második körbe (aztán vagy okoz, vagy nem). El is felejtjük tehát őket gyorsan. Aztán lesznek olyanok, akiknek ez lehet élete tornája, persze csak ha nyernek. Francia játékosokra gondolunk elsősorban: a hölgyeknél Marion Bartolira, a férfiaknál pedig Jo-Wilfried Tsongára (Gael Monfils sérülés miatt kihagyja a viadalt) – mindketten képesek egy Grand Slam-győzelemre, de még egyiküknek sem sikerült. Sem itt, sem máshol. Ráadásul Yannick Noah 1983-as diadala óta nem nyert francia teniszező a RG-on. Tehát már épp itt lenne az ideje. Aztán, reméljük, lesznek olyanok is, akik a nagyok, a legnagyobbak nyomdokaiba lépve itt villantanak majd először (André Agassi, Szeles Mónika ugrik be kapásból – persze ne legyünk telhetetlenek). És minden bizonnyal olyanok is lesznek, akiknek a salak „a második otthonuk”, és már „az anyatejjel (ill. a helyett) is azt stb.”. Itt szexi spanyolokra, mord argentinokra, temperamentumos olaszokra kell gondolni elsősorban, és igen, a jó öreg csehszlovák és balkán tenisziskola tehetségeire, akik mindmáig elsősorban ezen a talajon szocializálódnak. Csak néhány név: a nők mezőnyében mindenekelőtt a két talján hölgy, a tavalyelőtti bajnok, Francesca Schaivone és a mindig kiszámíthatatlan Flavia Penetta, a két szerb kiválóság, Jelena Jankovics és 2008 RG-bajnoka, Ana Ivanovics, illetve a szlovák Dominika Cibulková jöhet szóba. Ez utóbbi nyilván kiegyezne a 2009-ben elért elődöntős eredményével. A férfiaknál elsősorban a spanyol, ill. spanyolajkú siserehad okozhat meglepetést: David Ferrer, Nicolas Almagro, Fernando Verdasco az ibériai, Juan Martin Del Potro, Juan Monaco és David Nalbandian pedig az argentin tartományból érhet oda akár a végső győzelemhez is. De lesznek néhányan, akik ezt nagyon nem akarják majd. Igen, a favoritok…

A hölgyeknél a korábbiakkal ellentétben (ti. hogy bárki bárhol nyerhet) egyre inkább letisztulni látszanak a dolgok. Sőt, az aktuális formát tekintve kisebb meglepetés lenne, ha nem a ranglista első két helyezettje, a belorusz Viktorija Azarenka és a „rusz” Marija Sarapova vívná a döntőt. A két decibelkirálynő idei eredményei impozánsak: Azarenka hatalmas, már-már djokovicsos idénnyel nyitott (26 meccset nyert zsinórban, és úgy tűnt, senki nem állíthatja meg; végül Bartoli megállította), Sarapova pedig (aki a Garroson a karrier Grand Slamet is behúzhatná) néhány csúnyán elveszített döntő után (az AusOpen fináléját is beleértve) úgy tűnik, megtalálta a nyerő fonalat (Stuttgart, Róma). A cseh Petra Kvitová formán kívül, de még összekaphatja magát. A címvédő kínai Li Na a római fináléban épp Sarapova ellen veszített hatalmas csatát – Párizsban visszavághat. Már régóta írjuk, hogy Serena Williamsban még mindig benne van egy GS-győzelem (Madridban pl. hatalmasat nyert, és épp Sarapovát verte a döntőben), meglátjuk. A korábbi világelső dán Caroline Wozniackit pedig már nem is említjük: ő egyszerűen nem fog Grand Slam tornát nyerni. Aztán majd meakulpázhatunk…

A férfiaknál egyértelműen egy Djokovics–Nadal döntőre van kilátás (aztán majd meakulpázhatunk). Az indok egyszerű: ami a férfi teniszt illeti, jelenleg ők ketten a világ legjobb játékosai. A mérleg nyelve most enyhén (vagy tán nem is olyan enyhén) Nadal felé billen ki, mivel tudjuk, hogy a spanyolnak a párizsi salak a „második otthona stb.” (hatszor nyert itt, s csak egyetlen alkalommal, 2009-ben Söderling ellen veszített meccset – de Söderling sérülés miatt nem indul). Ráadásul azzal, hogy Rafa az idén már kétszer is elverte Novakot nagy torna döntőjében (Monte Carlo, Róma), talán kijelenthető, hogy ezzel (ha ideiglenesen is, de) megszűnt a Djokovics-fóbiája. Roger Federer (mint mindig), a brit Andy Murray (most sem úgy tűnik, de hátha) és a cseh Tomáš Berdych (aki végre) ott lehet még a legjobbak között. S bár közhely, de igaz: a győztesről ezúttal is az aktuális forma (s tán egy csipetnyi szerencse) dönt majd.

György Norbert