Mourinho: hol a mágia?

KISS TIBOR NOÉ

Egyre inkább úgy fest, José Mourinho utolsó napjait kísérhetjük figyelemmel a Real Madridnál. A bajnokságban 16 pont választja el a csapatot az első helytől, és a kupaelődöntőben is lépéshátrányba kerültek a blancók a Barcelonával szemben. Belső feszültségek tépik szét az egyesületet, nyílt titok, hogy Mourinho az idény végén otthagyja Madridot – ez lehet az első állomása, ahol nem könnyes szemmel búcsúzik majd. A Manchester United elleni hazai 1:1 után egy lépéssel messzebb került az álom: a BL-győzelem. Az egyetlen cím, amely megmentené a Madrid idényét.

Madridban nem működik az, ami másutt mindig bejött. Mourinho már nem az a nagy motivátor, aki a Portót középcsapatból európai címekig repítette, aki a Chelsea-ből masszív gyilkológépet teremtett, és aki még az önbizalomhiányos Inter öreg, fogatlan sztárocskáiból is BL-győztest fabrikált. Próbálkozik a Real Madridnál is, tavaly például kijelentette, hogy a Madrid 2013-ban minden meccsét megnyeri majd, mintha ez a ráolvasás bármin is segíthetne.

Nem segít, a Real Madrid sztárjai már nem bíznak úgy benne, mint akár egy évvel ezelőtt. Hogy mi történt az elmúlt hónapok során az öltözőben, azt egyelőre nem tudjuk (egyes bennfentesek szerint Mourinho „megkergült”), a pályán viszont látjuk, hogy valami nagyon nem stimmel. A Manchester United elleni BL-nyolcaddöntő első mérkőzésén a két csapat 1:1-re végzett egymással a Bernabéuban, de a Real Madrid nagyjából negyed óráig futballozott olyan tempóban és olyan elkötelezettséggel, ahogyan azt kilencven percig kellett volna tennie. Egy rohammal még sikerült az egyenlítés (hogy Cristiano Ronaldo mekkorát ugrott a gól előtt…), de más már nem, még csak a kapujához sem sikerült szorítania a Realnak a Unitedet. Apropó, Ronaldo. Szerdán este úgy tűnt, hogy ez a Real Madrid Ronaldo nélkül nem egy nagy eresztés. A portugál hetek óta kilóg a Real Madridból, élete talán legjobb formájában futballozik.

A Manchester United elégedett lehet az 1:1-gyel, bőven rászolgált. Sőt, akár nyerhetett is volna, ha a 90. perc környékén nem a 39 éves Giggs kerül gólhelyzetbe (a walesi lába ettől a földbe gyökerezett), vagy ha Van Persie lövését a 93. percben nem védi bravúrral Diego López. De a Manchester United örüljön csak ennek az 1:1-nek. A vörös ördögöktől hónapok óta nem látunk semmi extrát. A bajnokságban elszórakozgatnak azzal, hogy egy erős tíz perccel 0:2-ről megverik az Aston Villa-szerű szerencsétlen csapatokat. A BL-ben egy említésre méltó meccsük volt idén (nocsak, a Braga ellen is 0:2-ről fordítottak?), különben augusztus óta nyomatják azt a tökéletes robotfocit, amire ma már, a Barcelona-korban, a semleges nézők körében nincs nagy kereslet. Persze, Ferguson és Van Persie zseni, mint ahogy a többiek is zseni-közeliek – csak végre valami szellem is költözhetne az ördögökbe.

A szellemes foci hívei várhatták a Sahtar–Dortmund mecscset. A találkozóra kissé rányomta bélyegét az, hogy az ukránok utolsó tétmeccse a Juventus elleni tavaly decemberi BL-csoportmeccs volt (az is csak „tétmeccs” volt, a Sahtar az eredménytől függetlenül már továbbjutott). Nem volt olyan folyamatos a Sahtar játéka, mint ősszel, ráadásul hiányzott a csapat legjobbja, az Anzsinak eladott Willian. A donyeckiek sokáig így is vezettek, a hajrában azonban Hummels (Hummels, a világ egyik legjobb védője) kiegyenlített. Így lett 2:2.