Mocsai-gálával a negyeddöntőbe

KIKÜLDÖTT

MUNKATÁRSUNKTÓL

Mindenféle időpontban kipróbálhatták magukat a magyar férfi kézilabdázók Londonban – a spanyolok ellen például helyi idő szerint este negyed tízkor, a szerbek ellen két nappal később reggel fél tízkor léptek pályára. A szurkolók azonban ilyen „hajnali órán” is a csapat mellett álltak, s el is kelt a biztatásuk, mivel a szerbek ellen a továbbjutás volt a tét.

A magyarok jól kezdtek, aztán viszont támadásban elbizonytalanodtak – különösen bosszantó volt, hogy az első félidőben ismét csak 0:0-ra sikerült hozni egy emberelőnyt (rosszabb is lehetett volna!). Hasonló gondok a spanyolok ellen is előfordultak, de szerencsére a védekezés kategóriákkal jobb volt, ezért a szünetben csak 9:11, vagyis teljesen nyílt volt az állás.

A második félidőre pedig hihetetlenül felpörgött a magyar csapat. Mocsai Tamás élete meccsét játszotta, akárhogyan, akárhonnan elengedhette a labdát, az a hálóban kötött ki – a szövetségi kapitány fia összesen 9 gólig jutott. Sokat vállalt a korábbi találkozókon kissé félénknek tűnő Császár is, aki hétszer talált be, Fazekas Nándor pedig szállította a fantasztikus védéseket.

14:14 után ugyan a magyarok még hagyták egyszer két góllal meglépni a szerbeket, 17:17 után viszont már csak a Mocsai-csapat vezetett. A Rézdoboz közönsége tombolt a gyönyörűségtől, az a néhány szerb, aki valahogy bekeveredett a magyar katlanba, csüggedten nézte, ahogy az Eb-ezüstérmes búcsúzni kényszerül az olimpiai tornától.

A magyar játékosok stílszerűen egy gálameccsre illő figurával fejezték be a találkozót, a 26:23-as végeredményt Nagy László állította be a hatos vonaláról.

„Védekezésben azt csináltuk, amit megbeszéltünk, keményebben védekeztünk, jobban együtt voltunk, lerohanásokból pedig eredményesek tudtunk lenni” – nyilatkozta a meccs után a klasszis balátlövő.

„A kézilabda csapatjáték, és ez egy igazi csapat. Megmutattuk, hogy nemcsak küzdeni tudunk, hanem játszani is – mondta a még mindig a történtek hatása alatt álló Fazekas Nándor, aki egy hetest és több ziccert hárított. – Nem éreztem azt, hogy nagyon jó teljesítményt nyújtok, de annak örülök, hogy akkor, amikor nagyon kellett, amikor a csapatnak lelkierőt kellett adni, akkor sikerült belenyúlnom néhány labdába.”

Mocsai Tamás már az Izland elleni negyeddöntőről is beszélt: „Az izlandi válogatott nagyon harcos, jó csapat. Az eddigi Eb-ken, vb-ken nem igazán ment ellenük, de minden meccs 0:0-lal kezdődik, van esélyünk – jelentette ki a fantasztikus formában játszó átlövő. – Jól éreztem magam a lövéseknél, de sokszor szerencsém is volt, mert tényleg mindenből gól lett.”

Mocsai Lajos szövetségi kapitányként és apaként is büszke lehetett a meccs után. „Hogy mit érzek legbelül, az maradjon az én titkom. Nem könnyű – mondta fátyolos szemmel a szakvezető. – Óriási élmény, ha az ember a fiával dolgozhat együtt egy világversenyen, és az is, hogy a csapat és Tamás is szenzációsan kézilabdázott. A szakmai realitás az volt, hogy ebből a csoportból már a továbbjutás óriási bravúr. Ezt a magyar válogatott végrehajtotta. Extázisban készültünk a meccsre, a csapat extázisban játszott, és ott vagyunk az olimpia legjobb nyolc csapata között.” (bt)