„Milánó már lehetett volna Rió”

Még van motiváció„2015-ben az volt a legfontosabb, hogy megszerezzük az olimpiai kvótát, és azt csak egy helyen lehetett kiharcolni, a milánói világbajnokságon. Előtte nem tudtuk, hogyan is állunk, de végül négyesben és párosban is sikerült” – foglalta össze az elmúlt évet Tarr György. A négyes különböző összeállításokban összesen hatszor győzött az Év sportolója-ankéton a csapatok között, többször Tarr György is tagja volt az egységnek. A 36 éves sportolót bántja, hogy most a világbajnoki cím csak egy második helyre volt elég az ankéton: „Fontosak az ankétok is, minden sportoló presztízskérdésnek tekinti őket. Kár, hogy csak másodikok lettünk, de hát megbirkóztunk ezzel is.” Az egység tagjai jelenleg az ausztriai Ramsauban edzőtáboroznak, sífutással szerzik a kondíciót, február 25-én pedig hét hétre az Egyesült Államokba utaznak, az lesz a fő edzőtábor. „Aztán jön a hazai válogató, a Világkupák, az Eb és az olimpia…” – sorolta az idei kihívásokat Tarr. Bár ő az egység legidősebb tagja, bírja a tempót. „Ha valaki ésszel gondolkozik, addig nem olyan nehéz. Amíg van eredmény és motiváció, addig nem fáj semmi” – jelentette ki Tarr. Decemberben Abu-Dzabiban készült a négy kajakos. Már egy évvel korábban is ebben az összetételben utaztak az Egyesült Arab Emirátusokba edzőtáborba, de akkor még nem sejtették, hogy egyszer majd egy hajóban is eveznek. A négy kajakos ugyanis csak a tavasszal versenyzett először együtt négyesben. Az egység egyre javuló formája Milánóban csúcsosodott ki, ahol 1000 méteren, az olimpiai távon győztek. „Megnéztem már párszor azt a futamot, meg az ilyen díjátadókon is mindig leadják” – jegyezte meg nevetve Tarr, aki társaival együtt arra készül, hogy a riói olimpiai versenyüket is érdemes legyen többször visszanézni. „Az lett volna az ideális, ha az a milánói lett volna a riói futam” – tette hozzá a komáromi versenyző. Azt nem gondolja, hogy az ötkarikás játékok speciális hangulata bénítóan hatna a csapattársaira: „Ez is ugyanolyan verseny, mint a többi. Ha profi egy sportoló, akkor nem veszi fel, hogy ez most egy olimpia. Majd utána, ha megnyeri vagy érmet szerez, akkor elég lesz belegondolnia, mit ért el!” Magasra tett lécA húszéves Linka Tibor számára még nem megszokott a díjátadók miliője, de tavaly év végén e téren is sok tapasztalatot szerezhetett, hiszen a négyes több elismerést is kapott. „Megmondom őszintén, meglennék ezek nélkül az akciók nélkül, de megtisztelő itt lenni a legjobbak között. A helyezés nem sokat számít, jön az új év, a tavalyi eredményeket magunk mögött hagyjuk, nem megy vérre a játék” – mondta a fiatal somorjai versenyző, aki élete első olimpiájára készül. „Papíron már megvan a felkészülés terve, már csak el kell végezni” – szögezte le mosolyogva Linka. Tarr György elárulta, az edzőtáborokban gyakran cukkolják, ugratják „Tibikét”, de „csak messziről, hogy ne érjen utol”. „Néhányszor megvicceltek, de ez oda-vissza működik, nem csak én kapok” – nevetett Linka. Az elvárásokkal ő is tisztában van: „Világbajnokként megyünk Rióba, magasra tettük a lécet, de megpróbáljuk átugrani. Nem félek az olimpiától, higgadt fejjel kell nekivágni. Szeretnénk döntőbe jutni, és a legnagyobb ajándék természetesen az érem volna.” Mindent kiélvezniA tízszeres világbajnok Vlček Erik tekintélyes éremgyűjteményéből már csak egyetlen medál hiányzik: az olimpiai arany. „A sportban bármi megtörténhet, de ha olyan napot fogunk ki, mint Milánóban, akkor nemcsak az éremre, hanem a győzelemre is van esélyünk” – jelentette ki bátran a 34 éves komáromi versenyző. „Tudjuk, hogy még ezt az évet ki kell bírni, mindent meg fogunk tenni a tökéletes felkészülésért. Ezekkel a fiúkkal, úgy érzem, ezt meg lehet csinálni. Örülök neki, hogy összejött ez a négyes. Várom az edzőtáborokat, próbálok mindent kiélvezni, mert nem tudom, meddig fogom még ezt csinálni. Minden edzőtáborra, eseményre, versenyre úgy jövök, hogy jövőre talán már nem leszek itt” – magyarázta Vlček. Nyert már világbajnokságot négyesben és párosban is. „Ha jó az eredmény, mindegy, hogy négyesben vagy párosban született, de mi eddig négyesben értük el a legszebb eredményeinket. Nagyon nehéz, nagyon tud fájni a négyes, de valahol mi erre vagyunk kitalálva, nekünk ez az ideális” – vélekedett Vlček. A tapasztalt komáromi versenyző szereti a közös edzőtáborokat, mert ha többen vannak, egymással is tudnak versenyezni, jobb a hangulat is, és ez mindenkit segít, hogy jobban teljesítsen. A háziversenyek rendkívül kiegyenlítettek. „Tavaly Tibi volt a legjobb közöttünk, szuverén módon minden távon ő volt a leggyorsabb, röviden, hosszún… Jó lenne, ha ez kitartana neki, és remélem, nekünk is legalább olyan jól fog menni – bizakodott a tízszeres világbajnok. – Ha tíz 1000 méterből legalább kilencen jól tudunk menni, akkor nagy lesz az esély rá, hogy az olimpián is összejöjjön egy szép eredmény.” Vlček nem tart tőle, hogy Myšáknak és Linkának megremegne a keze a döntő pillanatokban: „Nyilván fel kell őket készíteni az olimpia légkörére, de ők azért tapasztalt versenyzők, Milánóban sem ijedtek meg a helyzettől. Ha szükségük lenne ránk, természetesen ott leszünk nekik. Egy csapat vagyunk, segítünk egymásnak.”