Mesterverő tanítvány

Domsitz, az új tőrbajnokMindenesetre megismétlődött a 2001-es finálé szereposztása. Öt éve ugyanis Nagy József edző – akárcsak most – szintén akkori legjobb tanítványától, Forgách Pétertől kapott ki az aranycsatában. Ezúttal is ő kapta a több találatot, Domsitz nem tisztelte mesterét, és végig vezetve 15:12-re magabiztosan győzött, és szerzett egyéni szlovák bajnoki címet. Ám ezúttal a vesztes – bármily furcsa is ezt leírni – de tulajdonképpen örült saját vereségének. Nagy József, az alulmaradt edző így kommentálta a nem mindennnapi eseményeket: „Ahogy öt éve, így most is örültem, hogy megvert a tanítványom. Milyen mester lennék, ha védencem nem győzne le? Tibi abszolút megérdemelten, fölényesen nyert ellenem, és lett szlovák bajnok. Nagyon büszke vagyok rá! Örülök, hogy a szlovák bajnokságon is igazolta remek formáját, amelynek köszönhetően a legutóbbi, németországi junior Világkupa-versenyen csak a nyolcaddöntőben a későbbi győztestől kikapva szenvedett vereséget, és lett egy igen rangos nemzetközi viadalona 20. A legutóbbi Európa-bajnokságon is úgy végzett a 15. helyen, hogy a világbajnoktól kapott ki a nyolcba kerülésért vívott asszóban.” Az egykori kétszeres csehszlovák (1990, 1992) és sokszoros szlovák bajnok Nagy József két okból fogott öt év után ismét versenyzőként tőrt a kezébe... „Egyrészt páratlan számú induló volt, így beugrottam, hogy könnyebb legyen a lebonyolítás, másrészt 2007-ben már elindulhatok a kétévente megrendezésre kerülő veterán Európa-bajnokságon. 2006-ban voltam negyvenéves, és ez a részvétel alsó korhatára. Előtte szerettem volna kipróbálni magam egy komoly versenyen.“

Egyébként a mester lényegesen könnyebb ágon jutott a döntőbe. Sokkal nehezebb út volt a bajnok Domsitz Tiboré. A negyeddöntőben a két évvel ezelőtt kadett világbajnok pozsonyi Joniakot kellett vernie, majd az elődöntőben a három évvel ezelőtti összetett junior Világkupa győztesét, csapattársát Botló Bálintot fosztotta meg tavalyi címétől. A finálé után ugyanolyan rezzenéstelen arccal nyilatkozott, amilyen hidegvérrel végigverte a mezőnyt: „Nem gondoltam volna, hogy nyerni tudok. Joniak ellen bíztam magamban, Botló Bálinttal szemben viszont nem én voltam a favorit. 7:7-ig ő vezetett, aztán jókor jött a szünet, megnyugodtam, és amikor bevittem a nyolcadik találatot, már világos volt, hogy mit kell csinálnom. A döntőbent Józsi bá ellen viszont kissé idegesen léptem pástra, mert tudtam, hogy tökéletesen ismer engem, s kétséges volt, milyen taktikát tudok ellene hatékonyan alkalmazni. Amikor 9:5-re elhúztam, már zsebben éreztem a bajnoki címet, és szerencsére akkor sem remegett meg a kezem, amikor az edzőm még utolsó erejéből 11:10-re feljött...”

Út a bajnoki címig

NEGYEDDÖNTŐ: Domsitz–Joniak 15:11.

ELŐDÖNTŐ: Domsitz-Botló 15:10.

DÖNTŐ: Domsitz–Nagy 15:12.