Méhes Tibor halálára

Elment a csallóközi vasember. Kikezdte egészségét a kór, és megálljt parancsolt a szívének. Méhes Tibor ötvennyolc évesen távozott közülünk.

Testnevelő volt Dunaszerdahelyen. Ugyanabban az alapiskolában, amely még Gorkij utcai volt, mikor falai között kezdett, később Iskola utcai lett, s napjainkban Szabó Gyula nevét viseli. Halász volt a diákok között, Szenczi János jobb kezeként sportra rátermett, főleg kézilabdára tehetséges gyerekeket emelt be az iskolai sportközpontba, aztán évekig nevelte, képezte őket. A múlt század kilencvenes éveiben országos sikereket is elkönyvelt tanítványaival: három év alatt kétszer volt szlovák bajnok diáklányaival. De több más diadalban is volt része. Ugyanakkor átélte a dunaszerdahelyi női kézilabda klubosztódási és -összeolvadási időszakait, volt a DAC-ban, a Tempo DAC-ban, s élete utolsó éveiben az SK Talentban. A városi klubba tömörülésben már nem közreműködhetett. Kilenc évvel Szenczi János után további oszlopa tűnt el a dunaszerdahelyi női kézilabdának.

Kevesebben tudják, hogy Méhes Tibor volt a triatlon csallóközi meghonosítója. Komáromi középiskolásként olyan testedzettségre tett szert, hogy prostějovi katonaévei alatt külön felkészülés nélkül elindult egy ottani versenyen. S mivel célba ért, ő is megkapta a vasemberi minősítésről szóló oklevelet. „Egyfajta belső nyugalom lett úrrá rajtam. Sikerélményem magával ragadott” – mondta évekkel később e sorok írójának. Mikor leszerelt, magával hozta a triatlont is a Csallóközbe. Versenyzett és versenyt szervezett. Nyolvanhattól kilencvenkettőig összesen hetet, kétszer Bősön, háromszor Dunaszerdahelyen és kétszer Felsőpatonyban. „Felszöktek a rendezési költségek. Kár, hogy abbamaradt. Mert kialakult a szervezőgárda, egyre jobban odafigyeltek ránk” – sajnálkozott a leállás miatt. Versenyzőként is kitűnt: 1988-ban volt a legsikeresebb éve, harmadik lett a szlovák bajnokságon, és bekerült a válogatott keretbe is. Évente húsz-huszonkét rajtja volt a triatlon- és duatlonversenyeken. Aztán 1994 sem volt akármilyen éve, hiszen ötödikként zárt a szlovák duatlonbajnokságon, és magyar korosztályos triatlonbajnok lett a 35–40 évesek között. Napi négy-öt órát edzett, kerékpáron járt munkába Patonyból Dunaszerdahelyre és vissza. „Reggeltől estig a sport uralja napjaimat” – mondta nemegyszer elégedetten, s annak is örült, hogy kedvenc sportága 2000-től a nyári olimpia műsorában is feltűnik. Kézilabda-szakemberként ismerték a Dunaszerdahelyi járásban, és a triatlon csallóközi alapjainak lerakását is neki köszönhetjük.

Méhes Tibortól tegnap vettek végső búcsút a csécsénypatonyi temetőben.