Megvadultak az oroszok a hódeszkás Vic Wildért

BŐD TITANILLA

Hogy egész Oroszország egy amerikaiért rajongjon? A szocsi téli olimpián ez is megtörtént. A hódeszkás Vic Wild (vagyis most már Viktor Ivanovics Vajld) két aranyérmet szerzett a Roza Hutor Extrémparkban, az orosz közönség pedig megvadult érte.

Vic Wildnak nem volt jó sora Amerikában. A szövetség nem nagyon támogatta, edzhetett ugyan a Park City-i edzőközpontban, versenyről versenyre utazva azonban sokszor csak tengődött. „A japánokkal együtt utaztam, máig hálás vagyok nekik, hogy engedték” – emlékezett Vic Wild már kétszeres olimpiai bajnokként.

Az Egyesült Államokban nem látott perspektívát, abbahagyta a snowboardozást. „Azon gondolkoztam, hogy egyetemre megyek, és épp azt fontolgattam, melyik szak is lenne jó. Az építészet elég vagánynak tűnt” – mesélte Wild, aki még a versenyeket járva beleszeretett orosz kolléganőjébe, Aljona Zavarzinába.

Összeházasodtak, s Wild előtt hirtelen új lehetőség nyílt, hogy folytathassa szeretett sportágát.

„Szeretném, ha mindenki megértené, nem az volt a kérdés, hogy az USA-ban vagy Oroszországban snowboardozom-e, hanem az, hogy snowboardozom-e egyáltalán” – emelte ki Wild a szombati, paralell műlesiklásban aratott győzelme után.

Az orosz szövetség hangsúlyozta, ha Wildnak nem lett volna orosz felesége, valószínűleg szóba sem kerül a honosítása.

Így viszont mindkét fél nagyon jól járt. Wild végre megkapja azt a támogatást és törődést, amire mindig is vágyott: „Volt egy kis gondom a sípcsontommal, és a hokisok edzője máris jött, hadd segítsek, hadd segítsek! Dolgozom a műkorcsolyázók orvosával is. Egyszerűen mindenki segíteni akar. Ezért is tudtam ilyen jól versenyezni az olimpián.”

Vic Wild legyőzhetetlen volt a paralell óriás-műlesiklásban és a paralell szlalomban is. Sisakjára ökölbe szorított diadalmas kéz van festve, így ünnepli a győztes futamait. Szombaton csak egyszer maradt el a mozdulat: az elődöntő első futamában Wild hibázott az egyik kapunál és a szabályok értelmében a második futamot 1,12 másodperc hátrányból kezdhette az osztrák Benjamin Karl ellen.

Wild azonban a pálya közepén már Karllal együtt haladt, a célba pedig ő ért be előbb – a Roza Hutor Extrémpark közönsége tombolt. „Elképesztő volt – áradozott Wild. – Főleg úgy, hogy korábban sosem vertem még meg Karlt.”

A döntő ehhez képest már könnyebb feladatnak bizonyult a szlovén Zan Kosir ellen – Wild mindkét futamot megnyerte, Oroszország pedig éljenezte új hősét.

Wild angolul nyilatkozik, az orosz kérdéseket a biztonság kedvéért angol fordításban hallgatja meg, de már orosznak érzi magát. Azzal pedig nem törődik, mit gondolnak róla az USA-ban. „Ha valamiben jó vagy, az emberek egy része úgyis utálni fog – fogalmazta meg az örök igazságot a 27 éves hódeszkás. – Másrészt viszont rengeteg gratulációt kaptam otthonról is. Még attól a sráctól is, akivel hétévesen nagyon csúnyán viselkedtem. Amikor megláttam az üzenetét, teljesen ellágyultam. Hát még ő is… Azt hiszem, nagyon nem volt szép, amit műveltem vele, terrorizáltam őt, de most bocsánatot kérhettem. Egyébként meg nagyobb volt nálam, igazán elverhetett volna.”