Még él a komáromi remény

Hogy mi változott az előző három találkozóhoz képest, amikor a komáromiak vereséget szenvedtek? „Most tényleg a szívünket-lelkünket kitettük a pályán” – hangzott Sinisa Bilic válasza a meccs után. S hogy mi kell ahhoz, hogy Privigyén is nyerni tudjon szombaton a komáromi csapat? „Ugyanígy szívvel-lélekkel kell küzdeni” – felelte mosolyogva a Duna-partiak szlovén légiósa.

Hármasok és büntetők

Persze azt ő is jól tudta, hogy emellett sok egyéb tényező is szerepet játszott a győzelemben – például az, hogy mindig akadt valaki, aki egy-egy hullámvölgyön átsegítette a csapatot. Az első negyedben épp Bilic volt az, aki tartotta a komáromiak zászlóját, a másodikban Filip Haladának volt egy nagyon jó periódusa. A maradék időben pedig ott volt a pályán PJ Alawoya, aki uralta a palánkok alatti területet. Hangyaszorgalommal 36 pontos szezoncsúcsot ért el (érdekesség, hogy eddigi 26 pontos maximumát is a privigyeiek ellen szerezte), és ezúttal – TJ Bannisterrel egyetemben – a faultokkal sem volt gondja, azaz nem kellett „szelídülnie” védekezésben.

A bányászvárosiak viszont ilyen téren nem álltak jól, négy játékosuk is kipontozódott a végére. Más kérdés, hogy a komáromiak nem tudtak kellőképpen élni a sok büntető adta előnnyel, a 35/23-as mérleg miatt nagyon sokáig nyílt volt a meccs, annak ellenére, hogy az MBK Rieker Com-Therm szinte végig vezetett.

A legnagyobb különbség tizenhárom pont volt a két gárda között (38:25), de a privigyeiek a szokásos fegyverüknek számító hárompontosokkal többször is egyenlíteni tudtak (63:63, 71:71). Ezúttal is magasan, 12:5-re nyerték a triplapárbajt, néha olyan szorongatott helyzetből és/vagy messziről találtak be, hogy a komáromi csarnok egy emberként sóhajtott fel, a tévés sitcomokból ismert, csalódó morajt idézve. A hajrában viszont a privigyeiekkel is előfordult az, ami a döntősorozatban eddig nem: számukra kulcsfontosságú pillanatokban kimaradt két hárompontosuk is. Utóbbi 47 másodperccel a vége előtt (94:85-nél), tényleg biztossá téve a komáromiak győzelmét, amely végül 96:88-as arányú lett.

150 százalékon

„A privigyei csapat kemény dió, de ők is emberek. Bannister és Alawoya gyakorlatilag 40 percen át kontrollálta a játék ritmusát, ami döntő volt. Mentálisan is nagyot küzdöttünk” – értékelt Dragan Risztanovics, a komáromiak vezetőedzője a meccs után, azt azonban már nem árulta el a riporteri kérdésre, mit változtatott a taktikán a korábbi meccshez képest. Efelől a Duna-partiak cseh légiósánál, Filip Haladánál is érdeklődtünk. „Kezdettől fogva nyugodtan játszottunk. 150 százalékot teljesítettünk, és védekezésben nagyon keményen dolgoztunk, aminek meg is lett az eredménye, a privigyeieknek nem volt annyi tiszta dobásuk, mint korábban – mondta lapunknak Halada. – Elég sok büntetőt kihagytunk, de a meccs vége felé feljavult a dobószázalékunk, már bíztunk magunkban, PJ és TJ pedig remekelt a hajrában.”

„Nyugi, nyerünk”

Mint ahogy a közönségre sem lehetett panasz, igaz, a szokásostól eltérően a vendégdrukkereket is megilleti a dicséret, a dob- és hangpárbaj méltó körítése volt a döntő negyedik meccsének.

„Nyugi, nyerünk és jövő héten itt találkozunk” – biztatta ismerősét egy hazai szurkoló még a meccs előtt. Hogy a mondat második fele is valósággá váljon, ahhoz egy újabb komáromi bravúrra is szükség lesz, a bajnokavatás elhalasztásához a címvédőnek szombaton (18.00) Privigyén mindenképp győznie kell.