Marián Zeman: „A szakkomentátorkodásból nem lehet megélni”

A beszélgetés során a köztévé négy egykori és jelenlegi szakkommentátora, Marián Zeman (labdarúgás), Boris Valábik (jégkorong), Janka Gantnerová (alpesi sí) és Martina Halinárová (biatlon) mutattak rá saját munkájuk különféle aspektusaira.

Mindannyian hasonlóan kezdték a „szakmát”, még aktív sportolóként egyre többször és többször keresték meg őket a tévéstábok. „Mindig azzal jöttek, hogy te mondd el a dolgokat, mert akkor nem kell megvágni a felvételt, és alig kell vele dolgozni” – elevenítette fel Zeman a tévés kezdeteit. Az egykori védő a 2004-es portugáliai foci-Eb-n debütált a kamera túloldalán. „Sem akkor nem tudtam, sem mostanáig nem vagyok biztos benne, mennyit is kellene beszélnie egy szakkommentátornak. És az is fontos, hogy jókor szólaljon meg az ember” – jegyezte meg Zeman.

Valábik egy másik dilemmára mutatott rá, nevezetesen, hogy mennyire legyen kritikus a játékosokkal szemben, akiket ráadásul többnyire személyesen is ismer. „Kezdetben nagyon érdekelt, hogyan vélekednek ők az elhangzottakról. Kiderült, örülnek, hogy olyan valaki vet a szemükre esetleg valamit, aki maga is megtapasztalta a dolgokat. A visszacsatolás miatt lettem egyre magabiztosabb a mikrofon mögött – magyarázta Valábik. – A szakkommentátor lehet alibista, aki képletesen szólva csak vállon veregeti a játékosokat, vagy lehet közvetlen, nyílt, aki nem fél elmondani semmit. Szerintem csak ez utóbbi viheti előre a sportot.”

Persze azt mindkét csapatsport képviselője megjegyezte, hogy a jóval hosszabb időtartam miatt nem lehet csak a negatívumokról beszélni, valahogy a nézőt is motiválni kell, hogy legközelebb is sportközvetítést válasszon a tévében.

Ilyenkor lehet akár kulisszatitkokkal előhozakodni, véli Halinárová. „Utólag kiderült, nagyon sokakat érdekeltek olyan, nekem magától értetődő dolgok, mint hogy fázunk-e az overallban a hegyen, van-e sminkünk a szemüveg alatt vagy hogy mivel foglalkozunk a rajt előtt” – mondta a korábbi sílövő. A személyes szimpátia kérdése az egyéni sportokban még szembeötlőbb, így neki is az volt a legjobb visszajelzés, amikor Anasztaszia Kuzmina egyik versenye után nem sokkal ketten is megálltak nála a stábból néhány szóra: „Az egyikük megjegyezte, fú, te aztán ezerrel drukkolsz Nasztyának. Majd nem sokkal később a másik azt kérdezte, te ugye valamiért nagyon nem kedveled Nasztyát? Ez volt a legjobb bizonyíték arra, hogy jól csináltam a dolgom.” 

A szakkommentátoroknak (akik egybehangzóan nem kedvelik, ha szakértőként mutatják be őket) persze az is fontos, hogy összhangban legyenek a riporterrel. „Marcel Merčiak rengeteg információval bír, és már nagyon sokat tud a futballról. Van mit csinálnom, amikor egy percig elemez egy gólt, majd rám néz, hogy te jössz” – nevetett Zeman, aki szinte állandó párost alkot a talán legelismertebb szlovák kommentárorral.

A közvélekedéssel ellentétben azonban a gyakori képernyős megjelenésből nem lehet megélni „Kezdetben mindenféle jutalmazás nélkül végeztem ezt a munkát. Az utóbbi két évben némi honoráriumot már kapok, de ez tényleg csak egy kis mellékes” – árulta el Zeman. Halinárová szerint a juttatás inkább csak afféle minimális költségtérítés, Valábik pedig elmondta, az első években mínuszos volt, mert csak a Pozsonyba utazás és a zakók vásárlása többe került. „A helyzet mostanra valóban javult. Megélni a szakkomentátorkodásból nem lehet, de már mondhatom, hogy fizetnek a munkámért” – zárta a beszélgetést Valábik.