Már nem veszik félvállról a csapatversenyt a műkorcsolyázók

Szocsiban még új volt

Négy éve Szocsiban, ahol a csapatverseny először szerepelt az olimpiai programban, az első két helyen fordított volt a sorrend. "Talán akkor kicsit félvállról vettük a csapatversenyt - ismerte be Pjongcsangban Scott Moir. - Erre az eredményhirdetésen jöttünk rá. Akkor hasított belénk a felismerés, hogy talán nem tettünk meg mindent egy lehetséges olimpiai aranyért."

Ez nem azt jelenti, hogy a kanadaiak nem lettek volna elég felelősségteljes sportolók. Négy éve még mindnekinek újdonság volt a csapatverseny. Bár a formátum nem ismeretlen a korcsolyázók előtt, hiszen kétévente a szezon végén Japánban megrendezik a World Team Trophyt, olimpiai környezetben nem tudtak mit kezdeni ezzel a koncepcióval. A WTT amolyan laza levezetés, óriási buli a csapatboxokban, és ha valakinek nem jön össze egy program, nem történik semmi.

Amikor bejelentették, hogy a csapatverseny is bekerül az olimpia műsorába, sokan automatikusnak tartották, hogy a játékok végén, az individuális versenyek után kerül majd rá sor. Amikor kiderült, hogy épp ebben a számban osztanak először érmeket a műkorcsolyázóknak, az ászok közül többen inkább kihagyták a csapatversenyt, nehogy megsérüljenek vagy túl hamar ellőjék a patronjaikat.

Érvek és ellenérvek

Azóta eltelt négy év, és a csapatverseny megítélése is megváltozott. A legtöbb korcsolyázó nagyszerű lehetőségnek tartja, hogy még a saját egyéni versenye előtt kipróbálhatja az olimpia jegét, ráadásul a bíróktól is kaphat visszajelzést a programjára. Ez főleg jégtáncban fontos, de a többi szakág versenyzőinek is hasznos lehet.

Négy éve az is elhangzott ellenérvként a csapatversennyel kapcsolatban, hogy olyan korcsolyázók is érmet kaphatnak, akik teljesítménye jóval elmarad a legjobbakétól. Azóta kiderült, hogy egyrészt ez nem teljesen igaz (bár a most ezüstérmes orosz csapatból Mikhail Koljada a rövidprogramot nagyon elrontotta), mert az éremhez kiegyensúlyozott teljesítmény kell minden szakágban, nagy kilengések, rontások nem férnek bele. Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez lehet éppen a csapatverseny egyik vonzereje: azok a korcsolyázók is megmutathatják, mi lakozik bennük, akiknek a saját kategóriájukban soha nem lenne esélyük olimpiai éremért küzdeni.

Az olaszok nagy pillanata

Valentina Marchei és Ondřej Hotárek legjobb közös eredménye egy Eb-4. hely. Az olimpia párosversenyében biztosan nem lesznek érmesek. A csapatverseny kűrjében azonban káprázatos programot futottak, idei legjobbjukat hat ponttal megjavítva szegmensükben másodikok lettek, és Olaszország számára hirtelen felcsillant egy aprócska reménysugár a bronzéremre. A csapatboxban őrjöngtek a többiek, Ondřej Hotárek később úgy fogalmazott: "Ez életem legszebb napja."

A férfikűrben pedig Matteo Rizzo, akinek a technikája nincs azon a szinten, mint a többi csapat sztárjáé, a kihívásnak maximálisan megfelelve szintén hibátlanul lefutotta a programját - és a végén boldogan borult a jégre. Az ilyen pillanatok miatt van értelme a csapatversenynek - hogy egy Matteo Rizzónak is legyen esélye megmutatni, hogyan kell harcolni az érmekért.

Nagasu tripla axelje

A bronzérem végül nem az olaszoké, hanem az amerikaiaké lett, annak is köszönhetően, hogy a nők között Mirai Nagasu szintén elképesztő kűrt futott. Tripla axellel nyitott, ezzel ő lett az első amerikai, és összességében a harmadik nő, aki tripla axelt ugrott az olimpián. "Amikor befejezte a kűrjét, és ordított a boldogságtól, no akkor éreztem azt, de jó, hogy vízálló sminket raktam fel" - nyilatkozta a párosozó Alexa Scimeca Knierim csapattársa teljesítményéről.

Az oroszok csapatboxában nem volt akkora ováció a programok alatt, az első versenynapon Mikhail Koljadával nem is ültek csapattársak, csak sportvezetők, s mivel Koljada nem remekelt, úgy nézett ki a lihegő, mintha a búsuló Koljada egy sereg morcos nagybácsival ült volna össze egy bizarr családi fotóra.

"Nem tudtuk a boxból biztatni Mikhailt, mivel a legtöbben éppen akkor utaztunk Japánból, az edzőtáborunkból Koreába, akik pedig már az olimpia helyszínén voltak, azoknak edzésük volt" - magyarázta Jekatyerina Bobrova. A tapasztalt jégtáncos ügyesen kikerülte a kérdéseket, amelyek azt firtatták, milyen érzés volt úgy versenyezni, hogy a saját zászlójukat nem lobogtathatták, s arról beszélt, nagyra tartják ezt az ezüstérmet.

Négyéves terv: teljesítve!

A kanadaiak már az utolsó szegmens, a jégtánc előtt bebiztosították az aranyérmüket. "A mi teljesítményünkön már nem múlt semmi - jegyezte meg Tessa Virtue, aki Scott Moirral az oldalán ismét fantasztikusat alkotott. - De mi is ki akartuk venni a részünket a diadalból." Moulin Rouge-kűrjük rabul ejtette a nézőket, még a többi csapat tagjaitól is állótapsot kaptak.

"A szocsi eredményhirdetés után kitűztünk egy tervet. Négyéves tervet. A cél az volt, hogy itt, Pjongcsangban nyerjünk - magyarázta Scott Moir. - Négy éve az volt a gond, hogy nem voltunk elég őszinték egymással, nem mondtunk ki mindent, amit ki kellett volna. Nem akartam újból ebbe a hibába esni, úgyhogy most végig nagyon nyílt voltam mindenkivel."

Meglett az eredménye. A Patrick Chan, Kaetlyn Osmond, Gabrielle Daleman, Meagan Duhamel, Eric Radford, Tessa Virtue és Scott Moir összetételű csapat Kanada első aranyérmét szerezte Pjongcsangban.