<p>A sikeredző Miljan Csurovics távozása után honfitársa, a szerb–magyar kettős állampolgárságú Andjelko Mandics vette át a bajnok komáromi férfi-kosárlabda-csapat irányítását. A játékos-pályafutását 2011-ben, Aradon befejező 38 éves szakemberrel magyarul beszélgettünk szlovákiai benyomásairól és céljairól.</p>
Mandics: „A komáromi szurkolók fantasztikusak”
Komárom |
Legutóbb a román Craiova együttesénél edzősködött. Hogyan került kapcsolatba a komáromiakkal? Ügynökön keresztül vettük fel a kapcsolatot, de Paulík József menedzser úr is érdeklődött irántam. 2014-ben a Falcónál is dolgoztam, a szombathelyiek kispadján személyesen is láthatott engem. Voltak más ajánlatai is? Voltak, de egyik sem volt amolyan százszázalékos ajánlat. Emellett játékosként és edzőként majdnem hat évet töltöttem Romániában, ahonnan el akartam jönni egy más közegbe. A komáromiak megkeresése komolynak tűnt, éreztem, hogy komoly, nagy ambícióik vannak. Természetesen egy bajnokcsapattól mindig ez várható el, és nagy kihívás, hogy az aranyérem megszerzése utáni idényben is helytálljunk. Nem tart attól, hogy a szurkolók a történelmi siker után túlzottan nagy elvárásokat fognak támasztani? Teljesen normális, hogy nehezebb egy címet megszerezni, mint megvédeni. Edzőként inkább motivál, hogy én is hasonló eredményeket érjek el. Úgy vélem, elég jó csapatunk van, de a felkészülés során nehéz megítélni az erőviszonyokat, azt, hogy a legfőbb riválisaink hol tartanak. Mennyire volt képben korábban a szlovák kosárlabdát illetően? Őszintén szólva nem sokat tudtam róla... Telefonon többször is beszéltem a komáromiak Privigyére távozott edzőjével, Miljan Csuroviccsal és a pozsonyi Interhez szerződött Branko Makszimoviccsal, tőlük kaptam képet az itteni kosárlabdáról. Mindketten azt mondták, megfelelően működnek a dolgok, nyugodtan ide szerződhetek. Milyenek voltak az első benyomásai a komáromi klubról? A feltételek, a körülmények olyanok, amilyenekre számítottam. Előny, hogy majdnem az egész csapat, hét kosaras megmaradt a tavaly bajnokságot nyert együttesből, erre építhetünk. Videón megnéztem a fiúk privigyeiek elleni döntős meccseit, így jobban megismertem őket. A klub szurkolói pedig fantasztikusak. A legelső felkészülési mérkőzésünkre, amelyen a Temesvárt fogadtuk, mintegy ötszázan kijöttek a csarnokba. Ezt nem hittem volna, ez nagyon meglepett és nagyon jólesett. Mire helyezi a hangsúlyt a játék során? Milyen edzőnek tartja magát? Jó edzőnek... (nevetés). Fontosnak tartom, hogy legyen rendszer a játékunkban. Hogy amit definiálunk, amiben megegyezünk, az jól működjön a pályán. Nagyon fontos, hogy egységes csapatszellem alakuljon ki a gárdában. Mivel ez csapatsport, küzdeni kell a másikért is. És természetesen minden egyes alkalommal száz százalékot nyújtani. Édesanyja magyar, édesapja szerb, így mindkét nyelvet anyanyelvi szinten beszéli, de remekül bírja a románt is. A komáromi kosarasokkal angolul kommunikál? Igen, az angol az alap. A két új amerikai légiós, Isiah Umipig és Bernard Thompson még nem ismeri a más nyelvű kifejezéseket, a tavaly is itt játszó Alawoya már érti a szaknyelvet. Vannak játékosok, akik nagyjából értik, ha szerbül irányítom őket, de nekem alapelvem, hogy mindig elsajátítom annak az országnak a nyelvét, ahol dolgozom. Szlovákul is igyekszem gyorsan megtanulni, a kosárlabdában szükséges kifejezéseket mindenképpen.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.