Lukács Ádám: „Nem szabad a másikat a hibáztatni”

Hogyan értékeli az Eb-szereplésüket?

A ritmustáncba és a kűrbe is becsúsztak hibák. Anna mindkét esetben elrontotta a twizzle-t, bár a kűrben a rontás kívülről kevésbé látszott, a pontokban ugyanúgy megmutatkozott. Volt több kisebb pontatlanság, ami szintén meglátszott a pontokon. Ezért is olyan alacsony az összpontszámunk. (A magyar kettős Minszkben 147,32 pontot gyűjtött, idei legjobbjuk 161,40 – a szerk. megj.) Pedig a felkészülés jó volt, nem úgy álltunk neki ennek a versenynek, hogy rossz eredményre kellene számítanunk. De nyilvánvalóan ez egy rossz eredmény. A helyszíni edzéseken energikusnak éreztük magunkat, és amit terveztünk, azt megcsináltuk – hát a versenyen ez nem jött össze. Ez is ennek a sportnak a része. Dolgozunk tovább, két hét múlva megyünk Oberstdorfba a Bavarian Openre. Az egy kisebb verseny, de talán pont ezért tökéletes arra, hogy saját magunknak is bizonyítsuk, mi azért ezt sokkal jobban is meg tudjuk csinálni. Arra is jó alkalom lesz, hogy a világbajnokság előtt még néhány dolgot kipróbáljunk, utána ugyanis a következő versenyünk már a vb lesz. Ott pedig nagyon szeretnénk sokkal jobb produkciót bemutatni. Mindenkinek az a célja, hogy a világbajnokságon tudjon a legjobban teljesíteni.

Van sejtésük, miből fakadtak a mostani hibák? Vagy a hiba lehetősége minden versenyben benne van, és csak szerencsétlen véletlen, hogy ez most pont így alakult?

Alapvetően mindenkinél benne van a hibalehetőség egy programban, még a legjobbaknál is. Sajnos eddig ebben a szezonban sokkal több hiba, pontatlanság és nem jól sikerült program volt, mint tavaly. Hogy ennek mi az oka, erre próbálok rájönni én is – egészen eddig sikertelenül. Remélem, ez is változni fog. Azt gondolom, ez sem egy különleges eset, sokaknál vannak ilyen periódusok, amikor nem sikerül az embernek kihozni saját magából azt, amiről tudja, hogy benne van. Az országos bajnokságon és előtte a zágrábi Golden Spinen jól korcsolyáztunk, de a moszkvai Grand Prix-n sem tudtunk úgy korcsolyázni, ahogy tudunk. És most itt az Eb-n sem. Sajnos, ez egy ilyen időszak. Azon fogunk dolgozni, hogy ennek most itt vége is legyen, és a szezon utolsó két versenyén minden jól menjen.

Párosban és jégtáncban az ilyen nehezebb időszakok során szoktak felmerülni azok a gondolatok a partnerek között, hogy érdemes-e együtt folytatniuk. Önöknél ez nem fenyeget?

Nem, abszolút nem fenyeget, de a kérdés teljesen jogos, mert sajnos tényleg sok párnál esik meg, hogy ilyenkor szétválnak. Ezt saját tapasztalatból is mondhatom, ahogy Anna is, hiszen a közös munka előtt mindketten más partnerekkel korcsolyáztunk, volt egy karrierünk, nyilván az Annáé még sokkal sikeresebb, mint az enyém. (Anna Janovszkaja Szergej Mozgovval junior világbajnok volt 2015-ben – a szerk. megj.) Tudjuk, hogy a félreértések, a kommunikáció hiánya, a problémák milyen rossz dolgokhoz vezethetnek. Ezeket elkerülendő én mindig is azt szorgalmazom, ha bármi van, ami nem a tervek szerint sikerül, ami félreértést, negatív érzéseket okozhat, akkor azt mindig meg kell beszélni. Le kell ülni, és ki kell tárgyalni, mi okozza ezt. Ez most is így lesz, a szezon folyamán is így volt. Most is kiértékeljük majd a versenyt, illetve azt nem is kell, hisz a bírók már megtették, a pontok adottak. De annak utána kell járni, mi az oka, hogy a tavalyi szezonban könnyedebben, kevesebb hibával ment a versenyzés. Rá kell jönni, mi változott, mi az, amin javítani kell. Ezek nagyon fontos kérdések, mert a világbajnokságig ezzel kezdeni kell valamit.

Ha nem a tervek szerint sikerül a verseny, akkor először külön-külön próbálják ezt feldolgozni, s csak aztán ülnek le együtt?

Ez változó. Örülök neki, hogy ebben olyan nagy tapasztalatom még nincs, egyelőre még nem volt olyan sok versenyünk közösen, ahol tragikus produkciót mutattunk volna be. A mostani sem volt tragikus. Rossz volt. Minszkben a kűr után Anna felment nézni a versenyt, én meg úgy döntöttem, hogy egy tea mellett inkább lepihenek, és beszélgetek a barátaimmal. De ahogy a versenynek vége, nyilván együtt megyünk vissza a hotelbe, együtt vacsorázunk, beszélgetünk. Egymás irányába nincsenek negatív érzések, nem is szabad, hogy legyenek. Ez az egyik legfontosabb, nem szabad, hogy az ember a másikat hibáztassa. Az embernek elsősorban mindig saját magában kell keresnie a hibákat, ezután lehet megbeszélni a másikkal, így tudjuk megtalálni a kivezető utat.

A jégtánccal kapcsolatban közkeletű vélekedés, hogy van egy bebetonozott rangsor, és ezen a listán csak „kihalással” lehet előbbre kerülni. Tavaly 15. helyen végeztek az Eb-n, most 19.-ek lettek. Nem tart attól, hogy túlságosan hátra kerültek ebben a bebetonozott rangsorban?

Nem mondanám azt, hogy tartok attól, hogy a jövőben ne tudnánk előrelépni. Tudom, meg vagyok róla győződve, hogy ennél jóval előrébb is végezhetünk, ismerve azt, amit tudunk nyújtani. Itt a nagy kérdés az, mi az odavezető út, mi az odavezető út, mi az, amin változtatni kell. Ezek nagyon fontos kérdések, hogy egy nem jól sikerült verseny után az ember pontokba szedve tisztán lássa, mi az oka ennek az eredménynek, s utána egész egyszerűen el kell kezdeni építkezni, dolgozni, és az eredmények is fognak jönni. Nem biztos, hogy egyből, hiszen az egész partnerségünk sem úgy kezdődött, ahogyan a legoptimálisabb körülmények között kezdődhetett volna. A legelső versenyeink nagyon nehezek voltak, de tavaly sikerült a szezon során eljutni oda, hogy a tavalyi Eb-n két szép programot tudtunk bemutatni. Ott is volt tehát egy fejlődési ütem. Ebben a szezonban ez más, de remélem, innentől kezdve csak felfelé vezet az út, és a vb-re elérhetjük azt a szintet, amit szeretnénk.