Ljubov Jegorova elkezdte az aranygyűjtést

Azzal, hogy tíz évvel ezelőtt Albertville rendezte a játékokat, Franciaország az Egyesült Államok szintjére került, ahol szintén három olimpia zajlott. A 64 ország sportolói tulajdonképpen csak a megnyitó- és záróünnepségen találkoztak a seregszemle „fővárosában”, Albertville-ben, mert tizenkét központban rendezték a versenyeket.

Már a felvonulás során látszottak a kelet-európai változások következményei. Észtország, Lettország és Litvánia sportolói 1936 óta újra saját zászlajuk alatt versenyezhettek, a volt Szovjetunió többi tagállamának résztvevői a Független Államok Közössége színeiben indultak; huszonnyolc esztendő után ismét együtt meneteltek az egyesített Németország képviselői. Újra bővült a műsor, programba iktatták a rövidpályás gyorskorcsolyázást (short track), az akrobatikus síelést (trikcski) és a női biatlont.

És éppen a biatlonisták közvetlen versenye előtt össze esett az orosz Szergej Taraszov, kórházba szállították, s csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét. Mi történhetett? Nem hivatalos értelmezés szerint a hibásan adagolt vérdopping okozta a történteket. Két esztendő múlva, a 94-es lillehammeri olimpián Taraszov a dobogó legfelső fokán állt.

Ljubov Jegorova (FÁK) volt a játékok legeredményesebb résztvevője: öt rajt – három győzelem és két második hely (a következő olimpián újabb három aranyat és egy ezüstöt nyert, s minden téli olimpiák királynője lett). Honfitársnője, Raisza Szmetanyina a győztes váltó tagjaként ünnepelete 40. születésnapját és pályafutásának befejezését. Öt olimpián indult, s tíz érmet szerzett (négy arany, öt ezüst és egy bronz). Férfi sífutásban totális norvég fölény született, Vegard Ulvang (klasszikus stílus) és Björn Dählie (korcsolyázó stílus) osztozott az első helyeken, s mindketten tagjai voltak a győztes váltónak.

Az „egérnek” becézett osztrák Ernst Vettori olimpiai győzelemmel (középsánc) búcsúzott a síugrástól, nagysáncon viszont a tizenhat éves finn Toni Nieminen már az új nemzedék színre lépését jelezte. Ekkor még eszébe sem jutott, hogy híres elődje, Nykänen sorsára jut, alkoholista válik belőle.

Sífutásban mindenki természetesnek vette a norvégok sikereit, viszont az alpesi számokban? Ott sokkolták a világot. Finn Christian Jagge nem talált legyőzőre a műlesiklásban, Kjetil Andre Aamodt pedig a szuper-óriásműlesiklásban. Persze ezen az olimpián is Alberto Tomba állt a középpontban. Nemcsak azért, mert helikopterrel érkezett Albertville-be, hanem mert egyedül ő szerzett aranyat (óriás-műlesiklás) és ezüstöt (műlesiklás), s a játékok történetében csak neki sikerült megvédenie elsőségét óriásműlesiklásban. A nők között az osztrák Petra Kronberger volt a sztár. Az alpesi számok érdekessége, hogy az újzélandi Anneliese Coberger (cseh trénere volt!) éppen a meredek hegyoldalon szerezte hazájának a téli olimpiákon az első érmet, második lett a női műlesiklásban.

Egész Franciaország szurkolt az extravagáns Duchesnay testvérpárnak, de hiába; az orosz Marina Klimova, Szergej Ponomarenko kettős nyerte a jégtáncot, stílusosan betetőzve pályafutását, hiszen a 84-es bronz- és 88-as ezüstérem után lett olimpiai bajnok.

LEGEREDMÉNYESEBB ORSZÁGOK (64 résztvevő; 1801 sportoló, ebből 489 nő; 10 sportág, 57 versenyszám): Németország 10–10–6, Független Államok Közössége (szovjet utódállamok) 9–6–8, Norvégia 9–6–5, Ausztria 6–7–8, Egyesült Államok 5–4–2. LEGEREDMÉNYESEBB EGYÉNEK: Ljubov Jegorova (FÁK, sífutás) 3–2–0, Vegard Ulvang (svéd, sífutás) 3–1–0, Björn Dählie (svéd, sífutás) 3–1–0, Mark Kirchner (német, biatlon) 2–1–0, Gunda Niemann (német, gyorskorcsolya) 2-1–0.