Liu Shaolin Sándor az olimpiáról

* A legutóbbi Vk-állomáson, a hollandiai Dordrechtben 1500 méteren ezüstérmet szerzett. Mennyire volt elégedett ezzel az eredménnyel?  Abszolút elégedett voltam, mert a leghosszabb táv nem az erősségem, mégis ezüstérmet tudtam szerezni. 500 és 1000 méteren nem jutottam tovább, annál nagyobb örömet jelentett az 1500 méteren elért ezüst.  * Hogyan zajlik pontosan az olimpiai kvalifikáció?  Négy állomása van a Világkupának, a három legjobb eredményt adják össze, ez alapján jön létre egy lista. 1500 méteren a legjobb 36-ban, ezer és ötszáz méteren pedig a legjobb 32-ben kell lenni az olimpiai részvételhez, váltóban viszont csak nyolc csapat indulhat.  * Hogy állnak jelenleg?  Nekünk, fiúknak már majdnem minden megvan, az én és az öcsém (Liu Shaoang - a szerk. megj.) helye gyakorlatilag biztos, csak egy kvóta hiányzik, Csabi (Burján Csaba - a szerk. megj.) a 34., de ezen még lehet javítani. Úgyhogy nálunk valószínűleg meglesz a maximális három egyéni kvóta. A váltó a nyolcadik helyen áll jelenleg, egy kicsit kellene még ezen javítani, hogy biztosan kint legyünk.  * A szezon Budapesten indult, ahol 500 méteren aranyérmes lett. Mekkora motiváció, hogy az olimpiai szezonban éppen hazai pályán kezdhették a Vksorozatot?  Nagyon jó volt. Először versenyeztünk úgy hazai közönség előtt, hogy éremesélyesként álltunk rajthoz. Nagyon jó érzés volt.  * A verseny után azt nyilatkozta, hogy a budapesti jég nem volt elég gyors.  Hát nem lett világcsúcs! Nem volt túl gyors a jég, de ez egy mobil jégpálya volt, amin egy héttel korábban csinálták meg a jeget. A jég nem volt sokkal rosszabb sem, mint amin edzünk, de sokkal jobb sem.  * Milyen a jó jég?  Ami csúszik! A jég minősége nagyon sokat számít, mert kevés helyen tudják úgy megcsinálni a jeget, amire nekünk szükségünk van. A gyorskorisok nem olyanok, mint a hokisok, akik akármilyen pályán meg tudnak csinálni minden mozdulatot. Nálunk annak is jelentősége van, milyen vizet használnak a jéghez, és mennyire kemény vagy puha a pálya. Sok apró tényezőnek kell összeállnia az ideális jégpályához.  * Az olimpiát Dél-Koreában rendezik. Jelenthet biztonsági kockázatot a feszült észak-koreai helyzet?  Nem tudom. Amikor Szocsiba utaztunk, akkor is volt terrorfenyegetés, de szerencsére ott nem érzékeltünk ebből semmit. Reméljük, hogy ez most is így lesz.  * Milyen program vár még önre az olimpiáig?  A Világkupának még két állomása van, jövő hétfőn utazunk Ázsiába, előbb Sanghajban, majd Szöulban lesz egy Világkupa. Ott már csak jól kell éreznünk magunkat. Ezután jön egy hosszabb itthoni felkészülési időszak, majd január vége felé utazunk Pjongcsangba.  * Mennyire ismeri az olimpiai pályát? Versenyzett már ott?  Egy tesztverseny mindig szokott lenni, így az elmúlt szezonban is volt egy teszt-Világkupa a pjongcsangi pályán. Nagyon tetszett, nagyszerű volt a jég, azt is mondták, nem biztos, hogy ugyanolyanra fogják megcsinálni, mert nagyon jól mentünk. Majd meglátjuk.  * Mekkora nyomást jelent, hogy mindenki arról beszél, 1980 után ismét lehet magyar érem téli olimpián, és ezt pont öntől, önöktől várják?  Nem érzem nyomásnak, hiszen nem biztos, hogy lehet. Benne van, de nem gondolom, hogy ezzel a gondolattal kellene kiutaznunk. Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, és megcsináljuk, amit tudunk. Nem az érmekért utazunk, hanem azért, hogy megmutassuk a legjobbat magunkból. Ha ez aranyérmet fog érni, akkor hajrá!  * Szocsiban már megismerhette az ötkarikás hangulatot. Jelent ez a tapasztalat valamiféle előnyt?  Ez nagy tapasztalat, sok pozitívumot ad, tudom, hogyan kell készülnöm. De négy éve teljesen más szituációban voltam, mert nem voltam még ilyen eredményes. Majd akkor kell tudni kezelni a helyzetet, ha már kint leszünk Pjongcsangban.  * Testvére, Liu Shaoang, aki szintén tagja a csapatnak, „nagy“ olimpián még nem volt, viszont ifjúsági olimpiai bronzérmes. Mennyit szoktak beszélgetni az olimpiáról, elvárásokról?  Sokat szoktunk beszélgetni, de konkrétan az olimpiáról kevésbé esik szó. Ez még távol van. Hogyan gondolhatnánk arra, hogy majd aranyérmet fogunk nyerni, ha még az első körből sem jutottunk tovább? Majd ha kint leszünk, megkapjuk a futamok beosztását, s akkor megbeszéljük, mi lehet a nyerő taktika.  * Az elmúlt szezonban volt egy kellemetlen, de végül happy enddel végződő esete, amikor ellopták a korcsolyacipőjét, ami aztán a nagy hírverésnek is köszönhetően megkerült. Hogyan élte meg azt a helyzetet?  Nem volt tartalékcipőm, és pont két Világkupa között voltunk, így elég szűkös volt az idő. Két hét múlva utaztunk volna, és addigra nem készült volna el az új korcsolyacipő, mert azt mindenkinek a lábára öntik. Ezért igyekeztünk minden médiaszálat megmozgatni, és így végül visszakerült. Nagyon örültem neki, mert azért elég stresszes időszak volt. Utána olyan címmel jelent meg egy cikk: „A jótevő rabló“.  * És most van tartalékcipője?  Most van.  * Ezeket a korcsolyákat egyébként felengedik a repülőre kézipoggyászként?  Szét szoktuk szedni őket. A korcsolyacipőt felvisszük magunkkal, a pengéket pedig a gép aljában szállítják, mert az veszélyes tárgynak minősülne.  * Előfordult már, hogy megállították a reptéren: „Uram, mit akar azokkal a hosszú késekkel?“  Nem, szerencsére ilyenre még nem volt példa.  * Az olimpia házigazdái számára a rövidpályás gyorskorcsolya lesz az egyik legfontosabb sportág, hiszen ebben sok érmet begyűjthetnek.  Néztem is a jegyárakat, a gyorskorcsolyára volt a legdrágább a jegy, még a műkorinál is drágább. Reméljük, hogy a versenyen nem lesz semmi csúnya szabálytalan mozdulat, amit a bírók elengednének. Mi igyekezni fogunk kimaradni a verekedésekből, és a legtisztábban versenyezni.  * Orendi Mihály, a magyar szövetség ügyvezető igazgatója egy interjúban úgy fogalmazott, ebben a sportágban számolni kell a Dugovics Titusz-effektussal, vagyis hogy egy ország gyengébb versenyzője direkt kiütheti a honfitársa fő ellenfeleit.  Szerintem senki nem úgy megy fel a pályára, hogy kiüssön valakit.  * De így is sok ütközés van.  Igen, de az olimpián a legjobb 32 versenyző van ott, így szerintem ritkábbak lesznek az ütközések.  * Mindannyian jól emlékszünk azonban még az ausztrál Bradburyre, aki 2002-ben úgy lett olimpiai bajnok, hogy az esélyesek minden futamban kiütötték egymást, ő meg hátulról begyalogolt a célba.  Nagyon sokszor visszanéztük azt a videót! Bradburynek már a 16 között, a negyeddöntőben kezdődött a szerencséje, már akkor elestek előtte, s végül így jutott el az aranyig.  * Mi a jó stratégia? Inkább hátul maradni, kimaradni a lökdösődésekből, vagy rögtön az elején megpróbálni előnyt kialakítani?  Ez mindig futamfüggő. Ha gyengébb versenyzőkkel kerülsz egy futamba, akkor jobb hátul lenni, de ha erősebbek az ellenfelek, akkor előrébb kell helyezkedni.  * Mekkora agyalás, taktikázás előz meg egy-egy futamot?  Nem sok, az edző elmond kéthárom lehetséges variációt, ami lehet, hogy megtörténik. Nem biztos, hogy ez fog történni, de számítani kell rá. Aztán pedig arra kell reagálni, amit ad a futam, ezt sosem lehet előre látni.  * A testvérével milyen a kapcsolata? Ellenfélnek vagy csapattársnak tartja a jégen?  Egészséges versengés van közöttünk, de egyébként mindig is motiváltuk egymást. Ha nekem nem volt kedvem felkelni kora reggel, tudtam, hogy ő fel fog kelni, így végül én is kimásztam az ágyból. Ha felmegyünk egy futamban egyéniben a pályára, akkor is csapattársak és testvérek vagyunk.  * Ha kiesne a negyeddöntőben Pjongcsangban, de az öccse olimpiai bajnok lenne, elégedett lenne?  Abszolút. Hiszen családban marad!