Lintner rendbe tenné a szlovák hokit

Szeretné beindítani a szlovák hoki megújulási folyamatát. Melyek a legfőbb dolgok, amelyekről beszélni kell?Erősíteni kell azt a pozitív trendet, hogy az extraligában egyre több olyan játékos vagy tisztségviselő vállal szerepet, aki a szlovák hoki legsikeresebb generációjának képviselője. Segíteni kell, hogy a terveik megvalósítása sokkal kevesebb akadályba ütközzön. Aztán itt a Slovan ügye, a hazai hoki legfőbb szimbóluma az EBEL-lel vagy a cseh extraligával kacérkodik. Ha a pozsonyiak tényleg csatlakoznának hozzájuk, az óriási csapást jelentene a többi szlovák klubnak. Különbséget kell tenni federális liga és aközött is, hogy csak a Slovan és a kassaiak távoznának-e a cseh pontvadászatba. Júniusban lesz a Szlovák Jégkorongszövetség tisztújító közgyűlése, és a szezon végével szűnik meg Tipsport Extraligát irányító Pro-Hokej licensze, a következő hónapokban így van lehetőség beszélni ezekről a dolgokról, amelyek adott esetben akár a szlovák profi hokiklubok megszűnését is okozhatják. Nagyon sok európai klubban is megfordult játékosként. Mi a legfőbb különbség a hazai extraliga és a nyugati bajnokságok között?Az utolsó nyolc évben mindig Trencsénben kezdtem meg a szezont, így belülről láthattam és élhettem át azt, hogyan működnek a dolgok Szlovákiában. A gazdasági helyzet nálunk és mondjuk Svédországban vagy Finnországban más. Ezekben az országokban a klubok tulajdonosai tényleges nyereséget várnak a szezon végén, mert ők üzletként tekintenek rá. Szlovákiában a klubokba pénzt fektető emberek ezt azért teszik, mert azok szimpatikusak nekik, és jó cselekedetet akarnak ezzel végrehajtani, ami csodálatra méltó. Én abban bízom, hogy ez idővel megváltozhat, hogy a jótékonykodók mellett a legnépszerűbb sportág értékes árucikké is válhat. A szlovák bajnokságnak hatalmas potenciálja van, csak nem túl jó az imidzse. Mostantól már nem láthatjuk a jégen játszani. Hogy értékeli a pályafutását?Az egyik legszebb pillanat az első NHL-es meccsem volt 1999-ben. Kisgyerekként mindig arról álmodtam, hogy legalább egy találkozón játszani fogok a tengerentúli bajnokságban. Ugyanúgy az első gólom az NHL-ben fantasztikus volt. Az első válogatottbeli gólomra viszont nem emlékszem, vagyis akkor biztos nem volt annyira fontos... És természetesen a 2002-es vb elődöntőjében a svédek elleni sorsdöntő rávezetésem is szép emlék. Szakkommentátorként továbbra is közre fog működni a köztévében. Mi kell ahhoz, hogy aktív hokisként szakkommentátor válhasson valakiből?Ezt a formátumot nálunk Andrej Miklánek, az STV akkori sportszerkesztőségének vezetője honosította meg. Felhívott, hogy figyelj, Citrom (Lintner beceneve – a szerk. megj.), az a tervem, hogy feldobom a közvetítéseket még aktív jégkorongozókkal, akik tudnak érdekesen beszélni. Ez a dolog mindig is közel állt hozzám, már fiatalabb koromban is állandóan figyeltem, milyenek a trendek, és nagyon szívesen hallgattam a kommentátorokat és az elemzőket. Lehet, hogy itt hátul az agyamban ez van bekódolva, és ezért élvezem. És ha én élvezem, akkor nagy rá az esély, hogy a néző is fogja. Eddig több a pozitív visszhang, mint a negatív, ha az embereket ez untatni kezdené, akkor nem okozna gondot abbahagynom, és már csak a gyerekeimnek és a feleségemnek fogok kommentálni. Hogyan készül egy-egy ilyen mérkőzésére? Fellapozza a krónikákat, felidézi a játékosokkal kapcsolatos emlékeit?Nem, nekem csak minden létező mérkőzést látnom kell. Előfordult, hogy a világbajnokság előtti utolsó hónapban egy időben akár három meccset is néztem a tévében és számítógépeken keresztül, hogy mindent jól feltérképezhessek. Ismernem kell az összes csapatot, tudnom, hogy melyik hokisok vannak a jégen emberelőnyben és emberhátrányban, és hogy úgy általában milyen a stílusuk. Tulajdonképpen azt csinálom, amit minden szövetségi kapitánynak is kellene, azzal a különbséggel, hogy az én motivációm az, hogy beszélni tudjak a dolgokról. Van valamilyen emlékezetes bakija, amit legszívesebben meg nem történtté nyilvánítana?Jaj, ilyen már millió volt. A legnagyobb problémám az, hogy a profi kommentátorok hihetetlenül frappánsak. Ha én néha-néha valami számukra váratlan dolgot mondok, ők azonnal tudnak rá reagálni, nekem viszont a vicces megjegyzések után öt percre le kell kapcsolnom a mikrofonomat, hogy kiröhöghessem magam. Ez nagyon gyakran megesik. Csodálom őket, hogy noha látják, ahogy fuldoklok a nevetéstől mellettük, képesek továbbra is folyékonyan tovább kommentálni. Nagyon vagányak. A májusi csehországi vb-ről szlovák sikerekről lesz majd módja beszélni?Azt várom a fiúktól, hogy szép sikerben legyen részük. Remélem, jól felkészülnek a vb-re, hogy a csapat összetételét sikerül megfelelően eltalálni, hogy a fiúk épp a vb alatt kerülnek csúcsformába. Ha mindez így lesz – még mindig ott az ellenfél, aki szintén felkészülve fogja várni a meccset...