Likér: Szégyelljék magukat az illetékesek!

Akár jól is jött valamilyen szinten az utóbbi hetek, hónapok könnyített menetrendje, amit a koronavírus-járvány miatti korlátozások kényszerítettek ki? Vagy inkább a megszokott munka esett volna jobban?

Ha őszintén szeretnék erre válaszolni, akkor nekem kimondottan jólesett, hogy egy picit nyugalom volt, mert azért olimpia előtt egy évvel fokozódnak a dolgok, az izgalmak, az elvárások. Nagyon jól felkészültünk arra a fázisra, amire ennyivel az olimpia előtt fel kell lenni készülve. Amikor a halasztásról értesültünk, szomorú voltam pár napig, de aztán láttuk, hogy ez nem a mi pechünk vagy szerencsétlenségünk, hanem az egész világ megállt. Jól is esett egy picit pihenni. Nem kellett sietni, nem kellett sehova sem utazni, nem kellett pakolni. Ilyen leállás normál esetben nálunk nincs nagyon, csak szeptember után. Nagyon jólesett az első két-három hét. Utána persze már mindenki vakarózott otthon, de most már kipihenve, teljes erőbedobással készülünk az előttünk levő versenyre.

Mennyire nehéz motiválnia saját magát és a fiúkat, így, hogy a(z újra)tervezett versenyek sorsa azért még bizonytalan?

Igen, az, de profi versenyzők vagyunk, profi csapatban dolgozunk, a motivációval kell legyen a legkevesebb probléma. Ugyanis már van előttünk egy biztos verseny, az első szlovákiai kontrollverseny július 29–30-án. Az az edző dolga, hogy tudjon jó motivációt adni a védenceinek, s ők kövessék azt. Ezzel nincs gond, és legalább van lehetőségünk kipróbálni pár új dolgot, amit majd jövőre alkalmazhatunk, amit ebben a fázisban rendes versenyszezonban nem tudnánk megtenni. 

Miben tudnak újítani?

Jobban oda tudunk figyelni a technikára, többet tudunk evezni, mert nem kell azt nagy intenzitással tenni, nem kell igazán gyorsnak lennünk. Van időnk többet kamerázni, többet filmezni, odafigyelni a pici hibákra, és azokon dolgozni, bármilyen nyomás nélkül, hogy már ilyen vagy olyan versenyek következnek. Az elme teljesen felszabadulhat, és sokkal jobban neki lehet ugrani a jövő évnek.

Ha a nemzetközi szövetség ma úgy dönt, hogy megtartják a szeptemberi vb-t a nem olimpiai számokban, lesz elég idő a formába lendülésre?

Elég ez az idő arra, hogy felkészülten mehessünk a vb-re. Nem látok benne gondot, mert valamilyen szintű állóképességgel mint profi sportolók rendelkeznek a fiúk, és már teljes erőbedobással edzünk, biztos, hogy nem lenne gond.

Majdnem három hónap után a héten készülnek újra külföldre, Szolnokra.

Igen, de még csak berendezkedni szeretnénk, vinni saját ágyneműt, saját párnákat, ezt-azt, hogy a versenyzőknek mindenképpen megfelelő legyen az alvás, és ne más után kelljen használni a dolgokat.

Mindez jóval egyszerűbb lenne, ha Szlovákiában is megfelelő infrastruktúra állna a kajakosok rendelkezésére. De még a Zemníken is, ahol 2023-ban U23-as és junior Eb-t rendeznek a tervek szerint, gond átöltözni vagy mindig működő mosdót találni...

Ideje lenne, hogy valaki elszégyellje magát. Mi stabilan hozzuk az eredményeket, mert nem beszélhetünk arról, hogy húszévente szerzünk egy kvótát. Stabilan ott vagyunk az olimpiákon, stabilan érmekért harcolunk, stabilan vannak ifi és felnőtt világbajnoki dobogós helyeink, mégsem történik semmi. Az Európai Unióban az egyedüli állam vagyunk rendes kajak-kenu létesítmény nélkül, még Luxemburgnak is van, nem értem, hogy hol vagyunk? Mai napig nem értem, hogy miért vagyunk egy csöves ország, amelynek egy rendes, nyolc futópályás atlétikai stadionja sincs? Hogyan akarja tőlünk bárki is elvárni az eredményeket, ha abszolút senki nincs motiválva? Bármelyik országban, ahol bevezették az olimpiai érmesek életjáradékát, az edző is kap juttatást, nálunk ez sincs. Mivel akarjuk mi motiválni ezeket az embereket, amikor nincsenek megfelelő pályák, megfelelő juttatások? Egy picit ezen el kellene gondolkodnia a vezetőknek, merre akarnak haladni. Koronavírus-járvány ide vagy oda, ezelőtt is ez volt a helyzet, most is ez van, és ezután is ez lesz várható...