Léván lett kilencedszer bajnok a hodosi férficsapat

Mikor merte elhinni, hogy újra bajnokok lehetnek?

Mikor az elődöntő első hazai meccsén 5:4-re vertük a rozsnyóiakat, 1:4-ről fordítottunk, s a döntő játszma is szoros volt. Láttam, milyen formába lendült, jól felszívta magát a csapat korelnöke, Peter Šereda, aki három meccset is megnyert. Éreztem, ha megőrzi formáját, kellemetlenséget okozhatunk esélyesebb ellenfeleinknek. S mikor Šereda egy héttel később első lett az egyéni országos bajnokságon, még inkább felerősödött bennem, hogy akár a végső csapatsiker is összejöhet. De ahhoz a döntőben is hoznia kellett mindhárom mérkőzését, valamint Zoltán Lelkešnek és Dávid Wiltschkának egyet-egyet. Ez be is következett. 

Szokatlan volt az alapszakasz és a rájátszás után összegyűjtött öt hodosi vereség. Mi történt?

Novota távozásával gyengébbek lettünk, helyette Wiltschka és a mindössze 14 éves kadett, Pavol Kokavec érkezett, de mind a rozsnyóiak, mind a rajtjogot vásárolt, három lengyellel kiálló Vyhne erősebbnek ígérkezett. Mi meg abban az időszakban egyszer sem játszottunk legerősebb összetételben, mert lehetőséget adtunk a fiatal Kokavecnek. Ráadásul nem akartuk felfedni lapjainkat. Nekünk csak az volt a célunk, hogy legalább harmadikok legyünk, és a bajnoki elődöntőben kikerüljük az elsőt. 

A bajnoki címért először könnyen elbántak a galgóciakkal, majd egy vereség ellenében meglepetésre kétszer 5:4-re legyőzték a rozsnyói csapatot, s a döntőben ugyanilyen arányban a Vyhne ellen diadalmaskodtak. Mi döntött a három kiélezett küzdelemben?

Csak egy-két labdán múlott. A végjátékban Lelkeš és Šereda óriási tapasztalata segített, Wiltschka is hozzátette a magáét, mert mind a három 5:4-es összecsapáson a sorsdöntő meccset játszotta, és nem ijedt meg, megszerezte a győzelmet jelentő pontot. Mindkét erősebb ellenfelünk nagy nyomás alatt játszott, tartottak tőlünk, s ezt mi kihasználtuk. A negyvenéves Šereda pedig fantasztikus teljesítményt nyújtott, ám a végső sikerhez a többiek egy-egy pontja is kellett, ezért harcoltak mindhárman. A lényeg a döntő volt, az egész évadban csak egyszer kapott ki a bajnokesélyes Vyhne, a mindet eldöntő mérkőzésen, ellenünk. Sikerünkben tíz év döntőbeli tapasztalata is megmutatkozott. Ideális volt számunkra, hogy egy mérkőzés döntött. Olyan ellenfelet győztünk le, akit csak időnként lehet elkapni, nem mindig. Most elkaptuk.

Eddig 9 bajnoki címük van. Örömében a várható folytatáson kívül másra is gondol a klubelnök?

Ezt a sikersorozatot nem a szél fújta össze. Emögött óriási háttérmunka rejlik a klubban, miközben a játékosok hozzáállása, eredményessége sem mellékes. A hangulat a meghatározó. És a kötődés a klubhoz. Lelkeš mind a tíz döntőben játszott, Novota nálunk volt nyolc évig, Šereda pedig már ötödik esztendeje indul színeinkben. És kitartóak, maradnak, mert jól érzik magukat. Szerencsés volt a leigazolásuk.

A hodosi női csapat is megőrizte dobogós helyét a bajnokságban. Tavalyi harmadik helye után idén is bronzérmes lett. Ezt várták a lányoktól?

Megváltoztak az erőviszonyok, de mi a helyünkön maradtunk, hozva az elvárásokat. A sérült Lucia Kokavcová nélkül legyengültünk, így a Tatiana Bakaiová, Vanda Vanišová, Ivica Hatalová trió vitte végig a bajnokságot. Ritka, ha egyáltalán előfordul, hogy ugyanabban a sportágban egy klubból mind a férfi, mind a női vonalon érmes csapattal büszkélkedhetnek, és két egymást követő évben, mint mi.