Lecke a listavezetőnek

A gyors Suchánek Pecko (balról) és Dzúrik között próbál kitörni a pozsonyi rangadón TASR-felvételPozsony. Bekövetkezett, aminek be kellett következnie: a tavasszal csak kínlódó Slovan vereséget szenvedett a Petržalkától az I. labdarúgóliga vasárnap délelőtti rangadóján. És a rekordszámú közönség csodálkozott, hogyan állhat a bajnokság élén ilyen csapnivalóan futballozó csapat.

Hiába magyarázkodott a meccs utáni sajtóértekezleten Radolský edző, hogy ha Vomáčka 1:1-re egyenlített volna, másképp alakul a meccs, hogy ha később betaláltak volna, ha ment volna nekik a góllövés...(mi azt mondjuk: ha ment volna nekik a játék). Hát ez az. Szinte minden fordulóban hallunk ilyesmit a trénerektől. A Slovan szakvezetője is beszélhet olyan szépen, mint Assisi Szent Ferenc beszélt a galambokhoz, minden erőfeszítése hiábavaló. Csapata szinte semmit sem mutatott, amolyan ad hoc-alapon futballozott, akárcsak szerdán a Trenčín ellen. De a Petržalka nem kiesőjelölt, így hát leckét adott ellenfelének a jól megkomponált, modern, offenzív játékból, amelyet mostanában annyira nélkülöznek az égszínkékek. Például a második gólt egy gyors és látványos Kinder–Šoltis–Vácha labdaváltás előzte meg, melynek végén a cseh gólvágó mosolyogva talált a hálóba. És előtte? Šoltis Beckham-módra belőtt szabadrúgását a II. ligás Kolínból igazolt másik cseh, Ševinský vágta a kapuba. A gólok után a napjainkban csak tébláboló vendégek kissé megszédültek, néhány lámpalázas megoldással szórakoztatták a nagyérdeműt, egyszer sem kerültek igazi gólhelyzetbe. Hogy Vomáčka igen? Nagyot hibázó ellenféltől kapta a labdát...Még azt is mondta a vendégek trénere, hogy jó futballt láthattak a nézők. Igen, a lendületes ligetiek részéről, akik azt a fényűzést is megengedték maguknak, hogy gyors támadások után két-három 100 százalékos ziccert „megtartsanak maguknak” (például Kinder, Vácha; a futóbajnok, jól cselező Suchánek is másképpen bánhatott volna lehetőségeivel). A jó futballhoz két jó csapatra lett volna szükség. A Slovan nem volt az. Szereplését minősíteni hivatott újságírók tavasszal szinte kifogytak a bíráló jelzőkből, a dicsérőt pedig elfelejtették. Ez a hazaiaknak jár. Ujjé, a Ligetben nagyszer?...