Labdaszedőből legenda

„Szeretnék egy napra a bőrébe bújni, hogy megtudjam, milyen érzés így teniszezni” – mondta Federerrel kapcsolatban Mats Wilander, a svédek hétszeres Grand Slam-győztese. Egy másik legenda, az úgyszintén hétszeres GS-bajnok John McEnroe meg is adta neki a választ: „Federernél szebben még soha senkit nem láttam játszani. A mozgása, ahogyan az ütőt fogja, a megjelenése már-már művészet. Nála minden a helyén van.” S hogy jelleméről is csak hasonlókat lehet mondani, azt az amerikai Andy Roddick évekkel ezelőtti nyilatkozata is bizonyítja: „Ő egy hús-vér ember. A pályán kívül is teljesen normálisan viselkedik. Ha leülsz mellé a McDonaldsban, és nem tudod, ki ő, eszedbe sem jutna róla, hogy a világ egyik legjobb sportolója.”

Megnyugodott a kamasz

Mint ahogy tinédzserként sem lehetett tudni, mivé válik a tehetséges teniszező. Saját bevallása szerint nem igazán szeretett ekkor edzeni, ellenben a kamaszokra jellemző hév nemegy érzelmi kitöréssel párosult, még akkor is, amikor már profiként a top 50 ajtaján kopogtatott.

„2000-ben a párizsi ATP-tornán legyőztem őt, kihasználva a gyengébb második adogatását. A meccs után elsírta magát mellettem az öltözőben, hogy ő befejezi a teniszt, mert nem és nem tud találkozót nyerni a Masterseken” – emlékezett vissza a 19 éves Federerre Dominik Hrbatý, aki azon kevés (a statisztikák szerint 11) teniszező közé tartozik, akinek pozitív az örökmérlege a svájci ellen.

Bár egy évre rá Milánóban megnyerte élete első felnőtt-tornáját, igazán egy 2002-es tragikus eset változtatta meg az élethez való hozzáállását. Akkor hunyt el autóbalesetben az ausztrál Peter Carter, aki kilencéves kora óta edzette őt. Akkortól a svájci sokkal komolyabbá vált a pályán, intelligensen játszott és visszafogottan viselkedett. Olyan eleganciát vitt a teniszbe, amit nem lehet tanítani. „Ez az ő nagyon nagy erőssége. A játékos és az ember ugyanaz. Federer esetében nem a teniszező játszik, hanem az ember. Ezt minden edzésen érezni lehetett. Szerencsém van ismerni őt 14 éves kora óta. Persze azóta érettebb lett, de ő alapvetően ugyanaz az ember. Ugyanolyan nagy szíve van, mint akkor volt” – jegyezte meg róla Pierre Paganini, aki 22 évig volt edzői stábjának tagja.

Federer persze néha-néha így is elveszítette a türelmét, 2009-ben mérgében szétverte az ütőjét, pályafutása vége felé pedig volt, hogy összeszólalkozott a főbíróval frusztráltságában.

Rekordok sora

De 24 éves profi karrierje döntő többségében valóban egy minden téren vállalható példaképpé vált. 2003-ban nyerte meg első Grand Slam-tornáját (Wimbledon), 2009-ben pedig a Roland Garroson aratott diadalával teljessé tette GS-gyűjteményét. A Davis-kupa-győztes, párosban olimpiai bajnok teniszező 20 GS-es eredményét a szerb Novak Djokovics és a spanyol Rafael Nadal már túlszárnyalta, ám így is sok olyan megdönthetetlennek tűnő rekord fűződik a nevéhez.

Az open érában senki más nem tudta eddig megnyerni az első hét Grand Slam-döntőjét (maximum az első hármat). Olyasmire sem volt példa, hogy egy teniszező két különböző GS-t is zsinórban ötször nyerjen meg egymás után (Wimbledon 2003– 2007, US Open 2004–2008), vagy hogy egyhuzamban 65 győztes meccset vívjon fűves pályás borításon. De zsinórban 24 nyertes döntője is valószerűtlenül magas szám, mint ahogy a világranglista élén megszakítás nélkül eltöltött 237 hete is.

A hát, a térd és Nadalék

Hogy mégsem minden statisztikát Federer vezet, az az előbb említett két riválisnak köszönhető, illetve egy banális 2016-os eset számlájára írható. Az akkor már négygyerekes apuka egyik kislánya fürdetése közben elcsúszott és a térdére esett. Ekkortól hol kisebb, hol nagyobb intenzitással tértek vissza a térdével kapcsolatos gondok, emellett a hátával is voltak problémák már évek óta. A kihagyások ellenére még vissza tudott jutni a csúcsra: újra világelső lett, és Jimmy Connors után a tenisztörténelem második játékosaként megszerezte 100. tornagyőzelmét is (végül 103-ig jutott). A 21. Grand Slamhez is nagyon közel állt, a 2019-es wimbledoni döntőben két meccslabdája is volt Djokovics ellen, de hiába játszott jobban a mérkőzés nagy részében, nem tudta megnyerni a londoni tornát.

Valahol belül talán már akkor is sejtette, hogy ez volt az utolsó nagy lehetősége, a világjárvánnyal terhelt következő két évben kétszer is meg kellett műteni a térdét. Idén Wimbledonban még eljutott a negyeddöntőig, de a harmadik operáció után, több hónapos mérlegelést követően bejelentette a visszavonulását.

„Kaptam egy különleges tehetséget, hogy teniszezzek, amit olyan szinten tudtam csinálni, amit soha korábban nem tudtam elképzelni, és sokkal tovább, mint azt valaha is el tudtam volna képzelni – mondta Federer a döntése bejelentésekor. – Labdaszedőként szülővárosomban, Bázelben csodálva néztem a játékosokat. Óriások voltak számomra, és elkezdtem álmodozni. Az álmaim elvezettek oda, hogy keményebben dolgozzak, és elkezdtem hinni magamban. Néhány siker önbizalmat adott, és a mai napig tartó legcsodálatosabb útra tértem. Úgyhogy meg akarom köszönni a szívem mélyéről mindenkinek szerte a világon, akik segítettek egy fiatal svájci labdaszedő gyerek álmainak a megvalósításában.”

Újabb csúcsdöntés?

Persze csüggedni nem kell, a tervek szerint a Laver-kupán még láthatjuk Federert játszani. Sőt, kiszivárgott hírek szerint a nagy madridista Nadallal egy búcsúmeccs is összejöhet a 80 ezres Santiago Bernabeuban – összehasonlításképp, kettejük 2020-as, fokvárosi gálameccse tartja a teniszmérkőzések mindenkori nézőcsúcsát 51 954-nel. (ot)