Nadal: Bezárult a kör

Nem tetszett, hogy egy fiatal mallorcai izompacsirta elkezdi kiszorítani kedvenc magazinom, a Sztár Sport teniszes oldalairól Roger Federert. Nem tetszett, hogy a spanyol energiambomba ellen szinte mindig a rövidebbet húzza az elegáns, könnyed tenisze. És leginkább: a falat kapartam, ha a tévében belefutottam Nadal meccseibe. 

Minden egyes ütésnél egy elnyújtott kiáltás; végeláthatatlan labdapattogtatás a szerváknál; fejpántigazítás, orrvakarás, fejpántigazítás, majd ugyanez fordított irányban; az alsógatya kötelező lejjebb rángatása a hátsóján – folyton-folyvást, az összes adogatásnál. Maga a rémálom, sosem bírtam idegekkel tíz percnél tovább.

Persze, Nadalt sosem érdekelte a külvilág, hogy mit gondolnak róla, a szokásairól vagy a játékáról. Ő a saját univerzumában létezett. 

„A címeimet, a győzelmeimet, az eredményeimet jól ismerik a szurkolók, de én azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint egy jó emberre, aki egy kicsi mallorcai faluból jött. Szerencsés voltam, mert a nagybátyám a falunkban volt teniszedző, és egyébként is nagyszerű családom van, akik minden pillanatban támogattak már gyerekként is. Támogattak egy kissrácot, aki csak követni szerette volna az álmait. Mindent megtettem és a lehető legkeményebben dolgoztam, hogy az az ember lehessek, aki ma vagyok” 

– foglalta össze ars poeticáját a 38 éves legenda.

Olyan keményen, hogy az már-már túllépte a lehetséges határait. Szinte nincs olyan testrésze, amelynek sérülése miatt ne kellett volna hosszabb-rövidebb (de inkább hosszabb) időszakot kihagynia. Nem véletlen, hogy brutális igénybevétellel járó stílusa kapcsán már néhány évvel 2001-es berobbanása után fellángolt a vita szakértői berkekben, meddig nyúzhatja a szervezetét ilyen mértékben. De ő mindig felállt, minden kényszerpihenőjéről visszatért a csúcsra. Egészen mostanáig, amikor a csípője mindössze nyolc tornán „engedte” pályára lépni az utóbbi két évben. A búcsú a Davis-kupa negyeddöntőjében jött el, Nadal kedd este kikapott a holland Botic van de Zandschulptól, csakúgy, mint pályafutása első DK-meccsén a cseh Jiří Nováktól. A kör bezárult.

„Az igazság az, hogy soha nem akartam eddig a pontig eljutni. Nem vagyok fáradt, amikor teniszezem, de egyszerűen el kell fogadnom, hogy a testem már nem akarja, hogy játsszak” 

– konstatálta Nadal. 

22 Grand Slam-diadal (ebből 14 Roland Garros-elsőség), 70 egyéb tornagyőzelem, 209 héten keresztüli világelsőség, két olimpiai bajnoki cím és négy Davis-kupa-aranyérem után.

Mit lehet ehhez hozzátenni?

Talán csak annyit: felkészül Novak Djokovics, a nagy hármas utolsó aktív tagja.