Krimiszerű sztori, de Tóth nem áldozat

A szerethető bajnok – írtuk a gyalogló Matej Tóthról riói olimpiai győzelme után. Hogy mások is így érzik, azt az is mutatja, hogy akkor sem fordultak el tőle az emberek, amikor doppinggyanúba keveredett. 
A nagy nyilvánosság egy éve szerzett tudomást róla, hogy az 50 km-en olimpiai bajnok gyalogló biológiai útlevelében eltérést találtak, ez pedig doppinggyanúnak minősül. A doppingellenes harc paradoxonokkal teli világában nem érvényes az ártatlanság vélelme, a gyanúba keveredett sportolónak (ez a gyanú születhet pozitív doppingminta, megtagadott doppingellenőrzés vagy a biológiai útlevélben tapasztalt anomáliák hatására) kell bizonyítania, hogy nem használt tiltott szereket.

Matej Tóth már akkor, a történtek idején is rendkívül profin és intelligensen kommunikált az ügyben. Maga is újságírást végzett, érti a sajtó munkatársainak helyzetét, s egyébként sem a forrófejűségéről ismert. A fegyelmi vizsgálat alatt azonban értelemszerűen nem sok részletet oszthatott meg a nyilvánossággal, most ezekre is fény derül.

Az Eltérés a Denník N újságírójával, Michal Červenývel folytatott beszélgetésekből született meg, s a tájainkon kevésbé bevett, az angolszász piacon azonban domináló egyes szám első személyű elbeszélési módot használja. A több mint 200 oldalas kötet ügyesen elkerüli a sportolóéletrajzok egyik fő buktatóját is: a kronologikus felépítés az olvasók számára ritkán vonzó, mert bár egy-két gyerekkori epizód érdekes, ennek az időszaknak a leírása vontatott lehet.

Az Eltérés viszont rögtön belecsap a lecsóba – azzal indul, hogy Matej Tóthot megvádolják, ezután pedig váltakozva következik egy fejezet a „jelenből”, vagyis az ügy alakulásáról, egy pedig a múltról, gyerekkorról, kezdeti eredményekről, első olimpiai tapasztalatokról vagy akár párkapcsolatról.

Az egyszerű halandó számára talán az a legérdekesebb, hogy egészen privát részleteket tudhat meg egy doppingellenőrzés lefolyásáról – az a bizonyos mintavétel, amelynél aztán kiugrott az eltérés, egy BL-kupanap estéjén történt. Az atléta még a meccs előtt elugrott a mosdóba, nehogy pont a gólról maradjon le emiatt, így aztán a váratlan csengetés után azonnal sejtette, egy jó darabig a doppingellenőrrel együtt fogják nézni a mérkőzést, amint az aztán tényleg történt is.

Minden sportrajongó tisztában van vele, hogy a doppingellenőrök tényleg bárhol, bármikor megjelenhetnek, hogy mintát kérjenek egy sportolótól, ám csak az ilyen konkrét esetek olvastán tudatosítja igazán, mennyire nyomasztó lehet az állandó ellenőrzöttség.

A könyv címe, az Eltérés (amely Michal Červený ötlete volt) egyrészt utal a biológiai útlevélre, másrészt arra is, hogy Matej Tóth becsületessége, sportszerű hozzáállása egyre inkább eltérésnek, kilengésnek számít a sportvilágban. A gyalogló jelleme a sorain is átsüt – nem mintha nem lettek volna meg a konfliktusai, de ezeket is igyekezett mindig korrekt, fair módon megoldani, és hogy ez sikerülhetett neki, azt az is bizonyítja, hogy rövidebb-hosszabb mosolyszünetek után minden volt edzőjével rendeződött a kapcsolata.

Matej Tóth ügye, a mintavételtől kezdve a felfüggesztésről szóló e-maileken keresztül a bonyolult bizonyítási eljárásig egy krimit idéz, de a sportoló ebben a könyvben is ügyel rá, ne az áldozat szerepében tetszelegjen, ne sajnáltassa magát, és az összeesküvés-elméleteket is kategorikusan elutasítja. Szövege jól olvasható és végig hiteles, ebben társszerzője érdemeit is ki kell emelni, mert akármilyen jól fogalmaz is Tóth, ennyi szöveget egységes, végig olvasmányos egésszé összerendezni komoly kihívás lehetett, amit Červený kiválóan oldott meg.

A végkimenetel ismert: Tóthot felmentették, s hogy mennyi munka és idegesség előzte ezt meg, azt a könyv remekül visszaadja.

A kötetet képmelléklet egészíti ki, amelyben a jól ismert olimpiai fotók mellett olyan gyöngyszemeket is találunk, mint a 13-14 éves versenyző edzésnaplója („5 km laza gyaloglás. Az elején kicsit fájt a bokám. Aztán már rendben volt. Otthon 5 percig súlyzóztam – 5 és 5 kg.”).

Bónuszként pedig néhány oldalas vallomásokat olvashatunk a Tóthhoz legközelebb állóktól: szüleitől, testvérétől, egykori és jelenlegi edzőjétől, a szövetség elnökétől… Ezekben szó esik olyan ügyekről, vitákról, amelyekről Tóth is beszélt. Itt azért felmerül az olvasóban, hogy a különböző nézőpontok közvetlenül egymás mellé helyezésével még dinamikusabb lehetett volna a könyv, de az kétségtelen, hogy az Eltérés nem hiába volt az év legjobban várt szlovák sportkönyve, megugrotta a magas lécet.

Egyébként tudják, hogyan kapcsolódik a 2017-es orvosi Nobel-díj Matej Tóth ügyéhez? Nem lövünk le minden poént, olvassák el a könyvet!

Matej Tóth, Michal Červený: Odchýlka. N Press, 2018. 216 oldal.