Koman kapott hideget-meleget

KISS TIBOR NOÉ

Minden szempontból szomorú történet Koman Vladimiré. 18 évesen mutatkozott be a Sampdoriában, és már az első bajnokiján parádés gólpasszt adott Emiliano Bonazzolinak, a Samp 2007. április 7-én ezzel a góllal verte a Torinót. Egy évvel később tagja volt az U18-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerző magyar válogatottnak, 2009-ben pedig az egyiptomi U20-as vb-ről jött haza bronzéremmel és ezüstcipővel. Az új Détárit láttuk benne, de a folytatás… Az katasztrofálisnak bizonyult.

A Sampdoria többször kölcsönadta (Avellino, Bari), s egyszer-kétszer ugyan még megvillant, de látszott, hogy a karrierje megtört. 2012-ben eligazolt Olaszországból, az akkor második ligás Monacóhoz, majd hamarosan elkezdődött számára az orosz kaland. Focizott Krasznodarban és Jekatyerinburgban, de többnyire csereként lépett pályára, s két év alatt 43 orosz bajnokin összesen két gólt lőtt. A teljesítménye egyre romlott, ami a válogatottban vált igazán feltűnővé. Egervári Sándornál úgy vált alapemberré, hogy folyamatosan a csapat kerékkötője volt. Tavaly nyáron már csapatot sem talált magának, s fél év kihagyás után Diósgyőrben láttak benne fantáziát. Mindez csak azért különös, mert Koman a közelmúltban többször is kijelentette, hogy ő bizony nem lát fantáziát az NB I-ben. Ahol viszont most rekordot döntött: a magyar válogatottban már 36 alkalommal pályára lépett, az NB I-ben azonban korábban még soha.

Koman még januárban is bízott a külföldi folytatásban, amikor az MTK-nál kapott edzéslehetőséget és szerződést is, végül mégis a Diósgyőr ajánlatát fogadta el. „Azért azt elmondhatta volna, hogy köszönöm szépen azt a lehetőséget, hogy az MTK-nál edzhettem, formában tarthattam magam” – nyilatkozta február elején a Zuhanyhíradónak László Csaba, az MTK játékosmegfigyelője.

Koman tehát most a Diósgyőré, és saját elmondása szerint néhány hétre még szüksége van ahhoz, hogy újra formába lendüljön. Szombathelyen kapott bő húsz percet – és hideget-meleget. Pedig a drukkereknek a Koman névvel nincs bajuk, a focista Ukrajnából áttelepült édesapját még most is tisztelik a városban. Az ifjabbik Komannal kapcsolatban nem ilyen idillikus a kép. A játékossal szemben felsorakoztatott érvekben megjelenik a magyar futballszurkolók számos általános frusztrációja: Koman nem teljesítette a vele szemben támasztott elvárásokat, ehelyett elment Oroszországba pénzt keresni. Az egyszerű drukker morálisan is a játékos fölött állónak érezheti magát: Koman annyit sem mondott az MTK-nak, hogy köszönöm. Jegyezzük meg: Koman a szombathelyi drukkerekkel kapcsolatban is elég lekezelően fogalmazott: „Látom, hogy nincs meg a tisztelet a klub felől irántam, úgy érzem, hogy én sem fogom őket többet megtisztelni semmivel.”

Ezzel helyben is vagyunk. A magyar futballnak bizonyára ez tesz jót: ha senki sem tisztel senkit.