Kolehmainen feltűnése Thorpe mítosza és ismeretlenségbe zuhanása

Négy esztendővel London után Stockholm újabb mérföldkövet jelentett a játékok történetében. A svédek igyekeztek korszerűsíteni a műsort, elhagyni az elavult számokat, és újabbakat műsorra tűzni, rövidebb időre tömörítették a korábban elnyújtott programot, és jó példát mutattak a különböző technikai újításokat is felhasználó (elektronikus időmérő, célfotó) gördülékeny rendezésben.

Stockholm egyik óriási meglepetése a finnek előretörése az atlétikában: hat aranyérmet szereztek. Első neves hosszútávfutójuk, Hannes Kolehmainen három egyéni győzelmével elkezdődött az első „repülő finn” nagy korszaka. A rövid, de szapora léptekkel szinte gépszerűen haladó Kolehmainent csak a francia Bouin tudta megközelíteni az 5000 m fináléjában. De csupán azért, mert a finn a versenyt megelőző három napon belül a 10 000 méter előfutamában és döntőjében, valamint az 5000 méter előfutamában és döntőjében nem kevesebb, mint 25 000 métert futott, Bouin mindössze 5000-et. Az I. világháború ugyan megtörte a fenomenális finn futó pályáját, ám nyolc esztendő után sem adta fel, az antwerpeni olimpián stílszerűen búcsúzott: megnyerte a futószámok legnehezebbikét, a maratonit.

Nem könnyű az öt- és tízpróba sem, de Jim Thorpe, az atlétika történetének talán legnagyobb tehetsége szinte mosolyogva győzött. Ő lett az atléták királya. Úgy mondják, amikor V. Gusztáv svéd király átnyújtotta neki az aranyérmet, így szólt a bajnokhoz: „Ön a világ legnagyobb atlétája”. Thorpe nem bajlódott komolyabb válasszal: „Ugyan, fenség...” Stockholmban elért eredményei közül (tízpróba) négy számban még az 1948-as olimpiai bajnok sem bírt elérni jobbat. Valóságos mítosza támadt a róka-törzs 24 éves indián ivadékának, William Taft amerikai elnök levélben gratulált neki, egy Pennsylvania állambeli kisváros hivatalosan is felvette a „Jim Thorpe-Town” nevet. Aztán kisütötték, hogy Thorpe középiskolás korában egy idényt fél-profiként baseballozott végig. Eredményeit megsemmisítették, érmeit elkobozták, nem versenyezhetett többé amatőr atléták között. Csalódása annyira megviselte, hogy kiábrándult az emberekből, inni kezdett, nyomorban, névtelenül halt meg 1953-ban. Szegény királynak 72 esztendőt kellett várnia a – posztumusz – rehabilitálásra.

Ezen az olimpián rajtoltak először a női úszók. Az első bajnoki címet az ausztrál Durrack nyerte 100 gyorson. Pontosan ugyanolyan idővel (1:22,2), mint amilyennel Hajós Alfréd győzött 1896-ban. Fuchs Jenő, a magyar kard első csillaga Stockholmban is aranyérmet szerzett egyéniben és csapatban. Egyébként hét magyar jutott a nyolcas döntőbe. Az eredményhirdetéskor szükség volt az el#relátóan hazulról vitt két zászlóra...

ÖTKARIKÁS KRÓNIKA

HOL, MIKOR: Stockholm, 1912. május 5-július 22 (több részben zajlott az olimpia)

INDULÓK: 28 ország 2524 sportolója (ebből 57 nő)

SPORTÁGAK, VERSENYSZÁMOK: 15/107

CSEHSZLOVÁK GYŐZTESEK. –

MAGYAR ARANYÉRMESEK: Fuchs Jenő (kardvívás); Prokopp Sándor (hadipuska); kardcsapat (Fuchs Jenő, Berty László, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Földes Dezső, Gerde Oszkár, Tóth Péter, Werkner Lajos).