Kleinheisler: a klub vagy a játékos hibája?

Torsten Frings darmstadti vezetőedző úgy nyilatkozott, hogy megkeresés érkezett Budapestről, Kleinheisler élni kívánt a lehetőséggel, ők pedig nyitottak voltak erre, mert a magyar futballistának nem lett volna egyszerű rendszeres játéklehetőséghez jutnia náluk.  A hazatérés okairól a játékost menedzselő T&M Football Agency iroda képviseletében Kozák Attila beszélt. Van némi lemaradás „Olyan helyen szerettük volna, hogy Laci ezt a néhány hónapot eltöltse, ahol jó eséllyel állandó játéklehetőséghez jut, és nyugodt környezetben minden adott legyen ahhoz, hogy a Bundesliga 1-hez szükséges hiányosságait pótolja – ez pedig nem játékbeli kvalitás. Németországban egybecsengő szakmai véleményeket kapott arról, hogy mint labdarúgó eléri a német élvonal szintjét, nagyon jó focistát látnak benne, de kommunikációs problémák miatt egyelőre ott nem léphet előre. Mentálisan, kommunikációban és a német nyelvben van némi lemaradása. Amennyiben a németet jobban elsajátítja, még jobban be tud illeszkedni, ki tud állni a saját véleményéért a csapaton belül, oda tud menni az edző elé megbeszélni a problémákat” – állítja a menedzser, aki szerint a Bremen visszavárja a játékost, „figyeli a teljesítményét és szurkol neki”.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"264230","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"A Nemzeti Sport a címlapon hozta a transzfert","typeof":"foaf:Image","width":"313"}}]] Ahogy az egy külföldről hazatérő játékos esetében lenni szokott, nem mindenki fogadta el a hivatalos magyarázatot, az egykori magyar válogatott Urbán Flórián, például, ordenáré módon, kriminális helyesírással esett neki Kleinheislernek – véleményét változtatás nélkül közöljük.  A labda lenne a közös nyelv? „Na neeee! A labdarúgásban egy közös nyelv van a labda és azzal, hogy tudsz bánni... Miért nem lehet kimondani! Fiam szar vagy, nem ütöd meg a Bundesliga kettő szintjét sem menjél haza lötyögni ahonnan jöttél... Mekkora paraszt vetítés folyik ebben az országban... Mert egyszer eltalálta a kaput Oslóban, azonnal rámentek a gyökér managerek, szerencsétlent gyorsan elsütötték Brémába és kaszáltak egy kis lét... Csakhogy a Brémaiak pár hét múlva rájöttek, hogy átb***ták őket! Gyorsan lepasszolták egy kis csapatnak hátha ott mutat majd valamit. De mivel ott sem ért egy forintot sem ezért haza zavarták. A magyar népet meg etetik a hülye maszlaggal, hogy tanuljon meg németül...”Urbán Flórián megnyilvánulása önmagát minősíti, egyéb kommentárt nem igényel (azért ajánlott olvasmány lehet Kálnoki Kis Attila írása a 24.hu-n: Az Urbán-féle gondolkodástól mentsd meg uram a magyar futballt címmel), egy érdekes kérdésre mégis felhívja a figyelmet.  *  *  *1961-ben két huszonöt éves fiú útnak indult Belfastból, hogy az Ír-tengeren áthajózva a Manchester United újoncává váljon. George Best és Eric McMordie először hagyták el hazájukat. A liverpooli kikötőbe érve senkit sem találtak, akit a klub eléjük küldött volna. Úgyhogy maguknak kellett rájönniük, hogyan találjanak Manchesterbe tartó vonatot, és mire végre-valahára a stadionhoz értek, úgy elanyátlanodtak és annyira összezavarodtak, hogy érkezésük másnapján közölték a vezetőséggel: „Az első hajóval vissza akarunk utazni.” És vissza isutaztak – amint azt  Duncan Hamilton is megírja Immortal című, Bestről szóló életrajzi könyvében. Végül Best úgy döntött, ad még egy utolsó esélyt a Manchesternek – szerencsére, hiszen Best elfuserált fogadtatása akár oda is vezethette volna, hogy a United – vagy akár maga a labdarúgás – elveszít egy korszakos zsenit. Az egykori holland válogatott Boudewijn Zenden három különböző országban is megfordult pályafutása során, játszott a Barcelonában, a Marseille-ben és a Liverpoolban is, így véleményét személyes tapasztalatból merítve alakította ki a témában.  Húszmillió van, odafigyelés nincs „Egészen érthetetlen gyakorlat az, hogy miután valaki kiad 20 millió dollárt egy játékosért, azért már semmit se tesz, hogy ez a játékos otthon érezze magát. Legelőször is a kezébe kellene nyomni egy mobilt, aztán szerezni neki egy házat. Sulit keresni a kölyköknek, felhajtani valamit az asszonynak is; aztán nyelvtanárt fogadni, hiszen nyilvánvaló, hogy a nyelvismereten mennyi múlhat. A család többi tagjának nincs szüksége valamire? Jogosítvány, hitelkártya, útlevél? A dolgok néha még a legnagyobb kluboknál is rettenetesen szervezetlenül működnek. Sajnos a legtöbb klubban az embernek mindent magának kell intéznie… Sőt olyan is van, hogy elkerülsz egy csapathoz, és akadnak olyanok a klubnál, akik egyenesen a játékosok kontójára nyerészkednek. Minden idegenlégiós, sőt minden újonc játékos mellé kellene egy ember, aki mindenről gondoskodik. Másfelől viszont – és ezzel senkit nem akarok megbántani – előfordul, hogy egyes játékosok visszaélnek a lehetőséggel. Akad, aki képes az éjszaka közepén riadót fújni, mondván nincs tej a hűtőben. Tudjuk, milyenek néha…” – idézi a játékost a Fociológia című könyv.  Még te is hotelben laksz? A klubok még a nemzetközi átigazolások általánossá válását követően sem tettek semmit az átigazolások kapcsán jelentkező problémákkal. Didier Drogba a 2004-es évet felidézve – amikor is az Olympique Marseille-től 44 millió dollár fejében a Chelsea-hez került – azt írja önéletrajzában: „Rögtön elmerültem az ismeretlen környezetből adódó problémákban. És a Chelsea nem igazán segített ez ügyben”. A csapatnál senki sem akadt, aki gyerekeinek iskolát szerzett volna. Az otthonteremtés vonalán is csupán annyit tettek, hogy összehozták egy ingatlanügynökkel – aki aztán 18 millióért akart rásózni egy házat. Míg a család „bosszús heteket” töltött egy hotelben, Drogba – aki akkor még angolul se nagyon beszélt – az edzések után rendre maga indult házat keresni.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"264231","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]]A helyzet a Chelsea összes drága külföldi igazolása esetében hasonló volt – írja Drogba. „Gallas, Makélélé, Kezsman, Geremi meg én gyakran összemosolyogtunk: »Még te is hotelben laksz?« Ilyen gondok közepette aztán sem a csapatba nem illeszkedtem be igazán, sem arra nem éreztem indíttatást, hogy növeljem a teljesítményemet.” De nem csak a Chelsea-nél volt ilyen rossz a helyzet. Ugyanazon a nyáron, amelyen Drogba Londonba igazolt, Wayne Rooney-nak mindössze az Everton és Manchester közti 35 mérföldnyi autóutat kellett megtennie ahhoz, hogy hasonlóan zavarba ejtő tapasztalatokat szerezzen. A United 49 millió dollárt fizetett érte, a tizennyolc éves fiú igazi sztárbefektetés volt – mégis képesek voltak egy hotelszobában elhelyezni. „Rettenetesnek találtam, hogy ilyen helyen kell laknom” – írja My story so far című könyvében.  Az Ajax és a Liverpool az úttörő A futballszakma az utóbbi években apránként bár, de elkezdett egyre okosabban működni. A Liverpool az egyik első csapat volt még az 1990-es évek közepén, amely idegenlégiósai ügyeinek rendezésére külön alkalmazottat fogadott fel. Az Ajax Amsterdam úgyszintén úttörő volt ezen a téren. Mára a Premier League összes klubja alkalmaz úgynevezett „játékos-összekötőket”. Egyesek teljes munkaidőben dolgoznak, mások nem, az élen pedig az a Manchester City jár, amely különösen sokat okult a Robinho-féle kudarcból.  2011-ben a City óriási összegért igazolta le Sergio Agüerót. A csatár képességeiben senki sem kételkedett. Annál többen tartották kétségesnek azt, hogy vajon képes lesz-e alkalmazkodni az angol futballhoz, illetve a provinciális életkörülményekhez. 61 millió dolláros átigazolási díjat fizetni érte – ez mindenki szemében hazardírozásnak tűnt, talán még a Manchester City számára is. Csakhogy Agüero már rögtön debütálása alkalmával kétszer is betalált, első angliai szezonja során pedig összesen 30 gólig jutott. Ő szerezte a szezon utolsó, Queens Park Rangers elleni mérkőzésének utolsó percében azt a találatot, amellyel a csapat végül bajnokságot nyert – 1968 óta először. Agüero sikere részben a City kiváló relokációs tanácsadóinak köszönhető. Gavin Fleig, a klub vezető teljesítményelemzője elmondta: „A szakma úgy tartja, hogy egy külföldi játékos átállásához normál esetben egy év szükséges. A játékosok első három hónapjukat rendszerint egy hotelben töltik. Nekünk sikerült Sergiót mindjárt két héttel a bértárgyalások után saját házban elhelyeznünk; a kocsijába spanyol nyelvű GPS-t szereztünk, és segítettünk neki felvenni a kapcsolatot a manchesteri spanyol közösséggel. Az első naptól kezdve gondoskodtunk a befektetésünkről.” Hegedűs Henrik