Kiváló kapusok, irritáló sémák

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

A magyar válogatott a hatodik helyen zárt a női kézilabda-Eb-n, a hivatalos elvárás az 1–6. hely valamelyikének megszerzése volt. Tíz év után rendeztek újra világversenyt Magyarországon, ezúttal sem úsztuk meg infarktusok nélkül, de azért örülni is volt minek.

Ami nem tetszett

1. A jegyárak. Bár azok a magyar szurkolók, akik ott voltak a csarnokokban, remek hangulatot teremtettek, nem lehetett nem észrevenni, hogy több magyar érdekeltségű mérkőzés is messze állt a telt házastól. Ez az ötödik helyért játszott helyosztón volt a legszembetűnőbb – az impozáns Budapest Sportaréna csak mintegy félig telt meg (és még ez is erősen optimista becslés). Utóbb Vetési Iván, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke is elismerte, a jegyek talán túl drágák voltak: „Nyugat-európai árak egy kelet-európai országban.”

2. A kispad tanácstalansága. Többször volt olyan érzésünk, hogy a magyar szövetségi kapitány nem tud reagálni a pályán zajló eseményekre. Ennek legékesebb példája volt a dánok elleni mérkőzés, ahol az ellenfél 45 percen át kapus nélkül támadott, a magyar csapat azonban nem tudott mit kezdeni ezzel.

3. Ragaszkodás a sémákhoz. A kezdőcsapatban Szucsánszki az irányító és Szamoránsky a beálló, a második félidőre majd jön jobbátlövőbe Planéta és beállóba Mayer… Németh András sokszor pontosan ugyanúgy változtatott a csapatán, ahogy az eggyel korábbi mérkőzésen tette, és görcsösen ragaszkodott az elképzeléseihez, holott pl. Kovacsics teljesen elveszett a szélen, miközben irányítóban remekelhetett volna. A sémákat laikus szemmel is könnyű volt felfedezni, hát még az ellenfélnek felkészülni rá. A norvégok elleni mérkőzésen a magyarok sutba dobták a berögzült dolgokat, és végre szépen kézilabdáztak.

4. A hivatalos célkitűzés idealizálása. Természetesen kell egy világosan megfogalmazott cél, azonban nem szabad elbújni mögé. A magyar válogatott nem égett le az Eb-n, de jobb „menedzseléssel” akár éremért is játszhatott volna. A vb-selejtező sorsolásánál szerencsénk volt, Ausztrián túl kell jutni, de nem szabad elbizakodottá válni. Németh András szerint a vb-n már Görbicz is ott lehet, így újra lesz vezére a csapatnak – Tomori Zsuzsanna azonban úgy véli, egyre inkább a csapategység kerül előtérbe, nem egy-két játékos fogja húzni a válogatottat. Ez nem is elvetendő koncepció – egy így felépített együttes ugyanis akkor is sikeres lehet, ha néhányan hiányoznak.

Ami tetszett

1. A kapusok. Németh András három kapust nevezett a tornára, s mindhárman jól védtek a fontos pillanatokban. Kiss Éva brillírozott, hétből négy meccsen ő lett a magyar csapat legjobbja. A fiatal Bíró Blanka a jövő reménysége lehet – az 5. helyért játszott meccsen fantasztikus ziccereket hárított, és nagyon szimpatikusan azt mondta, nem akar azon gondolkozni, hogy őt tartják a következő nagy magyar kapusnak, a pályán akar jól teljesíteni. Herr Orsolya kevesebb lehetőséget kapott, de amikor beállt, bemutatott egy-két bravúrt.

2. Tóth Gabriella és Triscsuk Krisztina. A 18 éves Tóth Krisztina csak a középdöntő előtt került be a keretbe, de a Mosonmagyaróváron vendégjátékon lévő játékos bizonyította, nem véletlenül tartják a magyar kézilabda egyik legnagyobb tehetségének. Tavasszal bizonyára már Győrben folytatja (az ETO egyébként még 13 évesen leigazolta…). Az Eb-n felpörgette a magyar csapatot, 11 gólt szerzett. A honosított Triscsuk Krisztina elképesztő hatékonysággal lőtte a heteseket, később pedig, miután támadásban is lehetőséget kapott, talpról akkora gólokat dobott, hogy a kapusok csak pislogtak. 39 góljával a legeredményesebb magyar játékos lett, a góllövőlistán pedig a 6. helyen zárt.

3. A küzdőszellem és a csapategység. Tomori Zsuzsanna jó kapitány volt – nem balhézott, és igyekezett a hátán vinni a csapatot, bár olykor rettenetesen elfáradt. A magyar válogatott végig rendkívül egységes és harcos volt, minden meccsen az utolsó percig küzdött (még ha a végjáték nem is mindig alakult úgy, ahogy szerettük volna).

4. Pálinger Katalin szerepe. A szakmai stáb magasan legpozitívabb figurája. Az egykori világklasszis kapusnak óriási tekintélye van, csapatmenedzserként nemcsak a kapusok teljesítményét tudja fokozni, hanem az egész gárda önbizalmának növelésében segíteni tud. A kispadon ülve végig együtt élt a játékkal, ha kellett, a megkülönböztető trikó felvevésében segített, máskor a kapusoknak szólt oda egy-két fontos mondatot, vagy egy kézmozdulattal jelezte a lányoknak, hogy kapcsoljanak rá. (bt)