Kitartó melankólia a Fény Stadionjában – folytatódott a Sunderlandről szóló sorozat

A nagy múltú Sunderland AFC 2017-ben esett ki a Premier League-ből, egy évvel később pedig mindenki megdöbbenésére a másodosztályból is. A korábban stabil élvonalbeli klub elképesztő hanyatlása szurkolók tízezreinek okozott súlyos traumát az észak-angliai városban. A nem éppen turistacsalogató, szürke és esős iparvárosban, ahol rengeteg embernek a foci jelenti az egyetlen reménysugarat...

Vergődés a pokolban

A Netflix streamingszolgáltató kínálatában található dokumentumsorozat első két évada az imént említett lejtmenetet próbálta meg megörökíteni, amely során három szemszögböl, azaz a klubvezetők, a játékosok és a szurkolók szemén keresztül ismerhettük meg, hogyan viselik az érintettek a klubtörténelem talán legnehezebb időszakát.

A történet most többéves kihagyás után vette fel a fonalat. A legújabb évadban a 2021/22-es szezon második felét követhetjük figyelemmel, és azt azonnal leszűrhetjük, hogy nem sok minden változott Sunderlandben: Anglia egyik patinás klubja még mindig a harmadosztályban senyved, az emberek már reménykedni is alig mernek, a sikeres időkre pedig legfeljebb csak az idősebb szurkolók emlékeznek.

A klub időközben tulajdonosváltáson esett át, 2021-ben a Sunderland első embere egy milliomoscsemete, a huszonnégy éves Kyril Louis-Dreyfus lett. Ha létezik olyan, hogy az igazgatás valakinek a vérében van, az Kyrilre biztosan igaz. Édesapja, a már elhunyt Robert húsz éven keresztül volt az Olympique Marseille többségi tulajdonosa, emellett az Adidas cég vezérigazgatója.

Kyril érkezésével anyagilag ugyan rendbe jött a klub, és azt sem vitatja senki, hogy a fiatal üzletembernek szívügyévé vált a csapat, de sok szurkoló az első pillanattól kezdve hiányol mellőle egy idősebb és bölcsebb szakmai tanácsadót.

A Sunderlandnek 2022-ben már egyre nagyobb gondokat okozott, hogy nem tud feltörni a League One-ból. Az emiatt eszközölt kényszerű leépítések és a klub dolgozóinak fizetéscsökkenése nem javítottak a közhangulaton. Ahogy az sem, hogy a szezon felénél még feljutásra álló csapat tavasszal elkezdte sorra hullajtani a pontokat, és még a playoff-szereplése is veszélybe került. Mindenki tudta, hogy egy újabb eltékozolt év a harmadosztályban már nagyon durva következményekkel járna...

Végül egy sokadik edzőváltásnak köszönhetően rendeződtek a dolgok legalább annyira, hogy a csapat ismét becsússzon a legjobb hatba, és újfent részt vegyen a Championshipért zajló rájátszásban – ahol egyébként az elmúlt évek során már többször is elhasalt.

Csak egyben nézni

Ami magát a sorozatot illeti, az új évad főleg hosszában tér el az előző kettőtől, mivel ez mindössze háromszor negyven percben mutatja be a szezont. A korábbi két évad igazán mélyre nyúlt, szinte a klub szívéig ásott le, és hol az akkori tulajdonoson, a jószándékú és esetlen Stewart Donaldon, vagy az ő tenyérbemászó jobbkezén, az ügyvezető igazgatóként dolgozó Charlie Methvenen keresztül kreatívan varázsolta színessé-szagossá a mindennapok szenvedését és a káoszt is.

Az új részekkel viszont csak az előzményeket is látva érdemes próbálkozni, csak úgy élvezhetők igazán, ha az oda vezető út is világos a néző számára. Természetesen az új évadban is akad néhány „finomságˮ, például egy háborús veterán története, akit jóformán a futball tart életben, vagy a lassan klublegendának számító Luke O´Nien vállsérülés miatti kálváriája. De ezek a mellékszálak a lényegen nem változtatnak, a harmadik évad mintha csak a felszínt kapargatná. Hiányoznak belőle a korábbi epizódok esszenciáját képező érdekfeszítő jelenetek, mint például amikor az ügyvezető igazgató kellemetlen stílusával nyomást gyakorol a dolgozókra a kevés eladott meccsjegy miatt, vagy mint a klubelnök telefonos alkudozása az új igazolásért a transzferpiac utolsó óráiban.

A sorozaton túl

A Sunderland jelenleg már az angol Championshipben szerepel. Ott tavaly újoncként elcsípte a hatodik helyet, így még a Premier League-ért zajló playoffba is bejutott, de nem járt sikerrel. Idén az erős középmezőnyben tanyázik a csapat, a rájátszást jelentő top 6 most sem elérhetetlen. A Fekete Macskák immár a magyar válogatott Callum Stylesszal és Jude Bellingham testvérével, Jobe-bal gyűjtögetik a bajnoki pontokat. Csakhogy Sunderlandben, mint oly sok klubnál, hiányzik a vezetőedzők iránti türelem, és hogy a szakmai kérdésekben egy tapasztalt szakember döntsön, aki teret kap a nagyszabású koncepciókhoz, aki keresztül tudja vinni elképzeléseit a klubtulajdonoson. Sunderlandben fiatalos forrófejűség uralkodik a vezetőségben – árulkodó jel, hogy a 2017-es PL-kiesés óta nyolc menedzser is megfordult a kispadon, néhány meccs erejéig pedig további hat megbízott vezetőedző ugrott be segíteni.

A futballnak hála Sunderlandben immár egy fokkal derűsebb az élet – a Championship mégsem a harmadosztály, de a szurkolók és a tulajdonos is egyértelműen a Premier League-be vágynak. A világ legjobb bajnokságába, ahol az ősi rivális Newcastle United tavaly BL-főtáblát érő helyen végzett...

A nem Premier League-ben szereplő klubok közül a Sunderland a legnagyobb – hangzik el a sorozatban, és ezt kétségkívül nem csak a klub szurkolói gondolják így. A városban mindenki azt szeretné, hogy jövőre (de legfeljebb két év múlva) már ne a Rotherham és a Milwall, hanem a Newcastle, a Liverpool és az Arsenal fusson ki a gyepre kedvenceik ellen a 49 ezer férőhelyes Fény Stadionjában.