Kiszorultak az elődöntőből a somorjai női kosárlabdázók

Az alapszakasz, de a felsőházi rájátszás alapján is puszta formalitásnak tűnt a somorjaiak playoff-negyeddöntője. A csallóköziek ugyanis még a fő bajnokesélyes pöstyéniek skalpját is megszerezték. Aztán viszont közbeszólt a koronavírus, a csapat karanténba került, és az elhúzódó betegség miatt két utolsó bajnokijukat is játék nélkül írták az ellenfele javára (0:20 YA Košice, 0:20 Ružomberok). Így több mint egy hónapos kihagyás után kellett játszaniuk a somorjaiaknak a playoffban – öt nap alatt három (!) meccset.

„Háromhetes edzéskieséssel teljesen elveszítettük a meccsritmust. Nagy a csalódás, de ha reálisan nézzük a dolgokat, egyszerűen nem bírtuk még az ilyen terhelést a Covid után” – szögezte le lapunknak Suja Tímea, a somorjaiak irányítója. 
Ez leginkább a két hazai találkozón mutatkozott meg, azoknak is a negyedik negyedében: az elsőn a húszpontos előnyből még sikerült megőrizni három pontot (56:53) a végére, a 3:20-as utolsó tíz perc ellenére is. A másodikon viszont a 0:14-es negyedik negyed összességében 44:43-as vereséget eredményezett. 

„Mivel nagyon elfáradtunk, elsősorban a védekezésre koncentráltunk. A 0 pont önmagában rosszul hangzik, viszont ha a besztercebányaiak utolsó támadásánál nem követünk el egy nagy egyéni hibát, akkor még így is nyertünk volna – magyarázta Suja. – Nem örülünk a vereségnek, de sokszor ez többet ad mentálisan a fiatal játékosoknak.”

A rutinos irányító szerint az sem elhanyagolható szempont, hogy az erős csapatok helyett a kisebb játékerőt képviselőekkel játszhatnak a folytatásban, előreláthatólag ugyanúgy négy meccset, mint amennyi nagyságrendileg várt volna rájuk az érmekért zajló párharcokban. 

„Mostani helyzetünkben fejben és fizikálisan sem vagyunk azon a szinten, hogy felvegyük a versenyt a top három csapattal, azt hiszem, kimondhatjuk, hogy valószínűleg nagyon elvertek volna minket. Az 5–8. helyért azonban legyőzhető ellenfelek várnak ránk, ami jobb a fiataljainknak – mondta Suja, aki kénytelen volt egész szezonban ellátni a (segéd)edzői feladatokat is. – Diósi Albert tanár úr felépülése elhúzódott, és a kettős szerepben én is elfáradtam az idény végére. Az edzéseken nem volt gond, de a bajnokikon sokszor hiányzott valaki, aki a pálya mellől, külső szemlélőként talán jobban bele tudott volna nyúlni a meccsekbe. Ugyanakkor ha globálisan nézzük a dolgokat, örülnünk kell, hogy egyáltalán játszhatunk. Igyekszünk ezt maximálisan kihasználni a fejlődésre az iglóiak ellen is.”

A sorozat ezúttal is az egyik fél két győzelméig fog tartani.