Kilométerek a velencei éjszakában

Csak éjszaka most futott először, akárcsak Magyarországon is először rendeztek az egész éjszakát magába foglaló futóversenyt. Ez volt az Optivita Ultrafutó Kupa második állomása. „Nagyon jól megvilágított pályán versenyeztünk, mégis kötelező volt a fejlámpa, mert a fordulóknál voltak olyan helyek, ahol szükség lehetett rá. Különben közvetlenül a tó mellett futottunk, kitűnő volt az idő, ugyan állandóan fújt a szél, mégis végig rövid nadrágban és pólóban lehettem. Korosztályos szlovák csúcsra törtem, amit végül sikerült elérnem. Abszolútban a negyedik, az M65-ös korosztályomban az első helyen végeztem a 12 óra alatt megtett 95 kilométer és 435 méterrel – mondta helytállásáról Bögi Sándor, aki kicsit sajnálta, hogy nem lépte túl a száz kilométert, szervezetében még nyomai lehettek a korábbi balatonfüredi hatnapos versenynek. – Ultrafutóként nem akármilyen kilométeradagok várnak rám. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ez nemcsak puszta futásból áll. Szóval nem úgy van csak, hogy rajthoz állok, és lefutom az adagomat. Ez jóval több annál, komolyabb körültekintést igényel. Előre elkészített, tanácsadókkal megbeszélt forgatókönyv szerint folyik szervezetem ellátása, mindig az állapotomhoz és a körülményekhez igazodva. Eredményességemben szerepet vállal a személyi edzőm, kísérőm, orvosom és tanácsadó patikusom is. Ők mindannyian valamivel hozzájárulnak csúcsaim megszületéséhez.”