Kiket választhat Hanlon a Filc-csapatból?

A kerethirdetés természetesen még odébb van, viszont így is érdemes körülnézni játékosfronton, mivel a legtöbb hokibajnokság már túl van az alapszakaszán - azaz fel lehet mérni, ki milyen szezont fut eddig.
A szlovák válogatott kiemelkedő eredményt legutóbb a 2010-es vancouveri olimpián ért el negyedik helyezésével, ezért ebben az áttekintésben csak az akkori keretben helyet kapott hokisok szerepelnek (ami persze nem jelenti azt, hogy a jelenlegi szövetségi kapitány, Glen Hanlon is pont így képzeli el majd csapatát, mint tavaly Ján Filc).
„Végy egy jó kapust!" A csapatsportok esetében általában ez az első gondolat, amely egy edző fejében megfordul. Vancouverben Jaroslav Halák volt ez a jó kapus, aki azóta már az NHL-ben szereplő St. Louisban is stabil helyet vívott ki magának. Más kérdés, hogy az idény eleji kiváló formáját (3 shotout, a hét játékosa-címek) már csak keresi. A Coloradóban védő Peter Budaj nála is hátrébb áll a tengerentúli kapusrangsorban, mindössze a 40. hely környékén találjuk. (Halák a 30. hely környékén tanyázik.) Esetükben csekély vigasz, hogy szinte biztosan nem jut be klubjuk a rájátszásba, és így a válogatott rendelkezésre állhatnának. A harmadik számú hálóőr, Rastislav Staňa kiegyensúlyozott formában véd az orosz Cserepovecben (KHL).
Védők tekintetében áll a legjobban Hanlon. Az NHL-ben játszók közül egyértelműen Ľubomír Višňovský viszi a prímet. Az Anaheim hátvédje rendkívül ponterős (jelenleg a védők között harmadik a listán), emellett sok időt tölt a jégen - hasonlóan a bostoni csapatkapitányhoz, Zdeno Chárához. Mellettük a fiatalabbak, Milan Jurčina (Islanders) és Andrej Sekera (Buffalo) is megállják a helyüket a védelemben, mégha kicsit hullámzó is idei teljesítményük. Andrej Meszároš október elejétől, az NHL-nyitánytól kezdve jól játszik, a plusz/mínusz-pontok rangsorában folyamatosan ott van az első ötben. A bökkenő az, hogy ha nem borul a papírforma, a Philadelphia ott lehet akár az NHL nagydöntőjében is, vagyis Meszároš alighanem csak a vb-után utazik majd Pozsonyba. Ivan Baranka szereplése is kérdéses (a Szpartak Moszkva bekkje térdsérülést szenvedett a KHL rájátszásában), Martin Štrbákot pedig eddig még nem sikerült rábeszélni a válogatottba való visszatérésre (más kérdés, hogy ez valóban fontos volnae, mert idei 9 pontja a Dinamo Moszkva színeiben nem erről árulkodik...).
A támadók kapcsán már nagyobb gondban lehet a szlovák csapat. Az NHL-ben már csak négyen számítanak stabil kezdőnek: közülük MichalHandzuš (Los Angeles) több interjúban is elmondta, már rég volt ilyen pocsék szezonja; Gáboríkot (Rangers) egyik sérülés után a másik éri; a szintén ilyen okok miatt majd 30 meccset kihagyó Marián Hossa nem és nem bírja újra elkapni a fonalat (igaz, az utóbbi hat találkozóján már eredményes volt), chicagói csapattársa, Tomáš Kopecký pedig sosem tartozott a pengés játékosok közé. Még szerencse - sóhajthat fel Hanlon -, hogy Pavol Demitra sokadvirágzását éli az orosz Jaroszlavlban (az alapszakaszban ötödik lett a KHL pontlistáján). Elfogadható volt a teljesítménye ebben a bajnokságban Jozef Stümpelnek (Minszk) és Branko Radivojevičnek (Szpartak) is, Marcel Hossa pedig inkább csak annak fényében kritizálható, hogy a tavalyi szezon gólkirályaként új csapatában, a Kazanyban a középmezőnybe csúszott le. Ellenben Martin Cibák (Cserepovec) biztosan nem fog dicsekedni idén a statisztikáival, Miroslav Šatan (Dinamo) teljesítményét pedig nehéz lenne értékelni, mivel eddig csak hét meccset játszottmoszkvaicsapatában. S hogy ki maradt még ki a „vancouveri" felsorolásból? Ľuboš Bartečko, aki szorgosan gyűjtögeti a pontokat a svéd Modóban, Richard Zedník (AIK Stockholm), akinek ez meglehetősen nehezen és lassan megy, és a legnagyobb talány, Žigmund Pálffy, akiről azt sem tudni, akar-e még egyáltalán hokizni 2011-ben - a válogatottba azonban biztosan nem fogják visszacsalogatni.

Orosky Tamás