Kétballábas megoldások

Pozsony. Már az elején utolérte a végzett az Intert: a púchoviak ügyesen megjátszottak egy szögletet, az élesen belőtt labdát merész előrevetődéssel a középhátvéd(!) Ovad senkitől sem zavartatva fejjel juttatott a hálóba. Még 87 perc volt hátra, ennyi ideig küszködött, kínlódott a bajnok. Nemcsak az ötlet és a folyamatos összjáték hiányzott futballozásából, hanem a határozottság és a pontos lövések is. Igaz, Dzúrik, Czinege és Kocúrek nélkül lépett pályára, de ez nem mentség a szertelen, össze-vissza játékára. Ennyi kétballábas megoldást már régen láttunk a sárga-feketéktől. Állandó kezdeményezésüket nyúlós, szürke unalom kísérte, talán ha két villanást pordukáltak, mindkettő a fáradhatatlanul futballozó Lembakoali nevéhez fűződik: a 45. percben szépen passzolt Drobňákhoz, aki a kapus kezébe rúgta a labdát, majd ő maga a kapu fölé. Viszont gólszagú volt Jambor léc alá tartó lökete, Hýll szögletre hárított. Az első félidőben ennyi történt, a játékra nem érdemes szót fecsérelni: a vendégek „sűrűn“ védekeztek, a hazaiak sem a középpályán, sem a tűzvonalban nem tudtak érdemleges dolgot kigondolni, csak ívelgették a labdát, mintha elfelejtették volna, létezik folyamatos összjáték is. A szünet után folytatódott az Inter szertelen, tanácstalan, fantázia nélküli offenzívája, nem tudta beszorítani és hibázásra kényszeríteni ellenfelét, amely fegyelmezetten védekezve kontrákra épített, minden labdával az alacsony termetű, gyors, erőszakos Breškát kereste. És néhányszor meg is találta. A jól cselező csatár többször megforgatta az Inter védelmét, átadásaiból azonban társai nem tudtak semmit produkálni. A hajrában Štrba, majd Škripec szalasztott el nagy lehetőséget, utána Breška és Jambor vágtatott Hýll kapuja felé, sakk-matt helyzet termettek, de kimaradt. Az egyenlítés reményében a hazaik hiába ívelgették ellenfelük 16-osára a labdát, nem tudtak profitálni a zűrzavaros helyzetekből, s végeredményben örülhettek, hogy csak egy gólt kaptak. Ha figyelembe vesszük, hogy az Inter kapujára három, a Púchovéra két lövés ment (kettő mellé), hogy iramtalan és pontatlan volt a mezőnyjáték, akkor nem szorul különösebb magyarázatra, hogy milyen volt a színvonal.