Katona Renáta: Nagyon jó dinamikája van a csapatunknak

Még a tokiói olimpiára való kijutás után azt mondta, hogy a Nemzeti Sportban is csak hátralapozva találta meg a hírt az eredményükről. Most világbajnokként, gyönyörű estélyi ruhában itt áll az Operaház színpadán a legjobbnak járó trófeával a kezében. Kijárt már ez a figyelem a kardcsapatnak.

Nagy boldogságot érzek és el sem hiszem ezt az egészet. Már akkor is hihetetlennek hangzott, mikor megjelent, hogy az első tízbe bekerültünk. Utána már nagyon izgultam, hogy végre legyen december 30. és derüljön ki, hogy ki van az első háromban. Úgyhogy nagyon nagy öröm volt, amikor megkaptam a meghívót ide.

Az olimpiát követően Márton Anna kikerült a válogatottból, így ön lett a rangidős ebben a fiatal válogatottban. Milyen szerepe van a csapatban?

Nincs semmi különös szerepem, nagyon demokratikusak vagyunk, összehangoltan dolgozunk. Én próbálok hozzáfiatalodni Lizához, Sugihoz és Lucához, ők pedig igyekeznek felnőni egy kicsit hozzám. Ez nagyon jól is működik, jó dinamikája van a csapatunknak.

Ez utóbbit mindig kihangsúlyozzák, valamint azt is, hogy sportpszichológus is segíti a munkájukat. Ez a siker egyik titka?

Nagyon sokan segít ez is az eredmények elérésében. Egyrészt abban, hogy jól tudjunk kommunikálni, fontos, hogy mindenki ki tudja fejezni az igényeit, vagy ha valamilyen konfliktusunk van, akkor könnyebben el tudjuk azt simítani. Illetve lényeges, hogy jobban megismerjük egymást, tudjuk, hogy kinek mire van szüksége egy-egy verseny előtt, alatt vagy után.

Azt is mondta korábban, hogy szeret másokért küzdeni, jó érzéssel tölti el, ha a társai is hisznek önben és szurkolnak a sikeréért. Talán ez is lehet az oka, hogy csapatban lett meg az arany?

Igen, biztosan ez is hozzájárult a győzelemhez és ahhoz, hogy egy ilyen remek csapatként működünk. Van két testvérem, így talán innen jön, hogy nagyon szeretek közösségben lenni, hogy segít, ha egymásért harcolunk és együtt vagyunk a versenyek során.

A nagy sikert hozó világbajnokságot megelőzte egy Európa-bajnokság, ahol a csapattal a negyedik helyet szerezték meg.

Ez egy nagyon szép negyedik hely volt, egy olyan olasz válogatottól kaptunk ki az elődöntőben, akikkel mindig ki-ki meccseket vívunk. Egyáltalán nem éltem meg ezt kudarcként, sőt, nagyon örültem, hogy ott voltunk a legjobbak között. Egyéniben kicsit rosszabbul sikerült az Eb, de ez is kellett a következő sikerhez.

A világbajnokság alatt taktikáztak is, hogy mikor ki vívjon, folyamatosan cseréltek. Ezt előre eltervezték?

Nagyon sokat taktikáztunk, próbáltunk erre is alapozni. Kint voltak a fiatal edzőkollégák és a vezetőedzőnkkel együttműködtek, elemeztek és mindig megmondták, hogy ki van benne a csapatban, hogyan és mikor cserélünk, melyik ellenfél ellen ki vív majd. Előzetesen erre nem készülünk, hiszen az a cél, hogy mindannyiunknak jól menjen a vívás, bárki is áll a pást másik felén, de ha ez nem jön össze tökéletesen, akkor jön elő a taktika.

Már említette az olaszokat, akikkel a vb-n is egy nagyon fontos meccset játszottak.

Igen, az a 45:43-as negyeddöntő nagyon kemény volt. Ellenük sosem tudhatjuk, hogy mi vagy ők nyernek majd, mindig kiélezett párharcaink vannak, de Egyiptomban nekünk sikerült jobban a meccs, ami adott egy pluszlendületet.

Az elődöntőt a spanyolok ellen könnyebben nyerték meg, a döntőben viszont Pusztai Lizának kétszer kellett megnyernie az asszót, hiszen az első döntő tust videózás után visszavonták a bírók.

Nagyon izgultunk, azt hiszem, mindenki számára izgalmas pillanatok voltak. Sajnáltuk, hogy azt a tust nem adták meg nekünk, mert mi már nagyon örültünk. Utána viszont nagyon félve kezdtünk el ünnepelni, amikor tényleg kialakult a 45:40-es végeredmény. Óriási boldogság volt, és inkább kétszer nyerjük meg, mint egyszer sem.

Korábban, a Vasasba igazolásakor, Szilágyi Áronról azt mondta, ő egy példakép, akivel van lehetősége együtt készülni. Belegondolt már abba, hogy most már ön is példakép a fiatal vívók, kardozók számára?

Hihetetlen és még nagyon emésztgetnem kell, hogy én példaként szolgálok valakinek. A pályafutásomban voltak hullámvölgyek, de most ez a csúcs, egyelőre. Nagyon várom az olimpiai kvalifikációt és remélhetőleg a párizsi olimpiát. De egyelőre csak a kijutás a cél, ha az megvan, akkor utána lehet tovább tervezni. A tunéziai Grand Prix után szinte már minden hónapban lesz külföldi versenyünk, áprilistól pedig kezdődik az említett kvalifikáció, arra fókuszálunk.