Kassa harca az MLSZ ellen

Angliában és Skóciában már profi bajnokságok voltak, amikor Magyarországon először – főként középiskolákban – futballmérkőzéseket rendeztek.

Az első csapatok a 19. század utolsó éveiben alakultak meg, de mint az élet oly sok területén, a labdarúgásban is hatalmas szakadék tátongott vidék és főváros között. Az első nyilvános találkozót 1896 novemberében rendezték a Törekvés vasutas dalárda tagjai, pár hónap múlva pedig a BTC megalakította első futballcsapatát. Az első magyar bajnokságot elhódító klub példáját hamarosan számtalan fővárosi egylet követte, vidéken azonban nagyon nehezen honosodott meg az új sportág. Ezt jelzi, hogy a Magyar Labdarúgók Szövetségét 1901-ben fővárosi egyesületek alapították, a szövetség által rendezett központi bajnokságokban pedig 1926-ig kizárólag budapesti csapatok indulhattak.

Az első vidéki labdarúgócsapat Pozsonyban alakult meg, őket követték az eperjesiek, szabadkaiak, bajaiak, aradiak, komáromiak, soproniak, kassaiak és besztercebányaiak. E klubok kezdetben csak barátságos mérkőzéseket játszottak, céljuk pusztán az életben maradás volt, vezetőikben fel sem merült, hogy bármi keresnivalójuk lenne az országos – tulajdonképpen budapesti – bajnokságban. Ám a vidéki csapatok száma egyre nőtt, így az MLSZ már 1904-ben napirendre tűzte a regionális bajnokságok ügyét. Végül 1907-től rendeztek vidéki bajnokságokat, a mérkőzéseket többnyire teljes érdektelenség kísérte (miközben a budapesti futball virágzott, az 1905-ös magyar–osztrákra például 5000 néző volt kíváncsi, 1909-ben pedig FIFA-kongresszust tartottak a magyar fővárosban). Jellemző az is, hogy amikor 1912-ben először mérkőzött meg egymással a vidéki és a budapesti bajnok,a Kassai AC és az FTC az „országos” bajnoki címért, a kassai sportlap önkritikusan megjegyezte: „el lehetne talán még egy pár évvel halasztani” (a meccset 11:0-ra a Fradi nyerte). A bajnoki küzdelmek rendszeressé válásának köszönhetően sorra alakultak vidéken is az új csapatok (1907-ben Pozsonyban már négy klubban is futballoztak), s a vidékiek hamarosan megtapasztalhatták erejüket. Igaz, egyelőre nem futballpályán, viszont az 1911-es MLSZ közgyűlésen az ő szavazataik döntötték el két szembenálló csoport hatalmi harcát. A sportsajtó pedig a vidékiek panaszaitól volt hangos, szerintük az MLSZ korlátozza a vidékiek önállóságát, és nem is segíti elő a vidéki futball gyorsabb fejlődését. Jellemző: Kolozsváron már azt fontolgatták, hogy kilépnek az MLSZ-ből, és vidéki labdarúgó szövetséget hoznak létre.

1912-ben a vidékiek többségbe kerültek a labdarúgó szövetségben – 100 tagegyesületből csak 48 volt budapesti. Ráadásul sorra érték sérelmek a vidékieket, a legfájóbb az volt, hogy a professzionalizálódó fővárosi klubok immár nem csak egymástól, hanem vidékről is szipkáztak futballistákat.

Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a vidékiek egyre gyakrabban kérdőjelezték meg az addig magától értetődőnek tartott hatalmi viszonyok legitimitását, s a beszédes nevű, nagyváradi Vidéki Sport, de főként a kassai Északkerületi Sportújság hétről-hétre szórta dörgedelmeit a pestiek ellen.

Az 1912-es MLSZ közgyűlésre már jó előre szervezkedni kezdtek az „egymásra találó” vidéki klubok. Az épp legerősebb vidéki futballcsapat, a Kassai AC egyik vezetője, Urbán Pál Vidéki Párt alakítását szorgalmazta, ám az alapítók igyekeztek hangsúlyozni, hogy szervezkedésük jogaik kivívására, s nem a budapestiek ellen irányul. Azonban a helyi sportlapban megjelenő nyilatkozataikból világossá válik, hogy mély ellenszenvvel viseltettek a fővárosi futballvezérek iránt. Kiderül ez például abból az 1912. januári cikkből, melyben Urbán Pál először érvelt a vidéki szervezkedés fontossága mellett: „Az eddig jelentéktelen helyen kullogó vidéki sportélet

előre tört, s előkelő helyet követel az ország sporttársadalmában. […] A szövetségben vezető szerepet töltenek be, minden helyet elfoglalnak a fővárosi egyesületek.”

A Vidéki Párt számtalan követelést fogalmazott meg, így például jelentősebb részvételre számítottak az MLSZ tanácsában, nagyobb önállóságot kívántak a kerületi ügyek intézésében, és meg akarták nehezíteni, hogy a budapesti klubok vidékről igazoljanak játékosokat. Az MLSZ vezetése aggodalommal figyelte a vidékiek szervezkedését. Elkerülendő, hogy a renitensek nagyobb felfordulást idézzenek elő, a közgyűlést hétfői napon rendezték meg. Steiner Hugó MLSZ főtitkár későbbi nyilatkozatából nyilvánvalóvá válik, hogy tudatos döntés lehetett a vidékiek számára elfogadhatatlan időpontban tartani a közgyűlést: „A vidék szervezkedését nem tartom helyesnek, mert államot akarnak az államban

alkotni és ajánlatos, hogy a vidéki igényeit szerényebbre szabja és több türelmességet tanúsítson, mert a fővárosi egyesületeknek is van utóvégre beleszólása a dolgokba.”

1912 szeptemberében ennek ellenére megalakultak a korábbinál lényegesen nagyobb autonómiával bíró vidéki kerületek, amit az Ésszakkerületi Sportújság úgy kommentált, hogy „megtörtént végre az első lépés a vidéki labdarúgósport önkormányzata felé”. A kassaiak ennek ellenére nem voltak elégedettek az elért eredményekkel. Erről tanúskodik a lap főszerkesztőjének egyik októberi vezércikke, melynek minden mondatából sugárzik a Budapest-ellenesség: „A vidéki sportélet természetes fejlődésének csak egy ellensége van […] és ez a fővárosi sportélet. Nemcsak öntudatlanul, hanem öntudatosan is ellensége a legteljesebb mértékben. Nemcsak azért, mert a szövetségek vezetése kezében van, hanem azért is, mert minden anyagi és sportbeli erőt magához vonz s a vidéket elnyomja. Ezen természetes ellenség ellen igyekeztünk tavaly egy táborban egyesíteni a vidéket, s ez csak részben sikerült. Most azonban ütött az utolsó óra!

Ha a vidék most se fog szervezkedni, akkor egy félszázadra adja oda magát a rabszolgaságba a főváros béklyóba szorító hatalma alá.”

Az első világháború alatt a vidéki jogok kérdése lekerült a napirendről, a trianoni békeszerződés után újjászerveződő labdarúgásban pedig még nyomasztóbb volt a budapestiek súlya. Ennek ellenére 1926-ban már országos bajnokságot rendeztek, de 1944-ig kellett várni, hogy vidéki csapat nyerje el a bajnoki címet. A magyar futball főváros-centrikusságát azonban mi sem jelzi jobban, mint hogy a mai napig mind-össze nyolc alkalommal avattak vidéki bajnokot Magyarországon.

Szegedi Péter

(a szerző magyarországi szociológus)

Vidéki bajnokok:

1944: Nagyváradi AC

1963: Győri Vasas ETO

1982: Rába ETO Győr

1983: Rába ETO Győr

1994: Vác FC Samsung

2000: Dunaferr SE

2002: Zalahús ZTE FC

2005: Debreceni VSC