Kapitánymizéria után Eb-aranyérem

A hollandok női válogatottja 1971-ben vívta első mérkőzését, de a kétezres évek közepéig a tökéletes európai töltelékcsapat szerepét töltötte be. Ahhoz jó volt, hogy az Eb-selejtezőkön részt vegyen, arra már nem, hogy esélyes legyen a továbbjutásra. 1991-ben és 1993-ban a kevés induló miatt még playoffot vívhatott, de elbukott Dánia, majd Norvégia ellen, 1995-ben egy „túl erős” Izlanddal szemben már a rájátszás is elérhetetlen volt, 1997-ben egy győzelemmel, 2001-ben mindössze három döntetlennel csont nélkül csoportutolsó lett a selejtezősorozatban.  Összehasonlításként azért tegyük hozzá, az utóbbi kvalifikációs sorozatban a topcsapatok egyik leggyengébbjeként éppen a B osztályból feltörekvő Magyarországgal kellett selejtezőt vívnia, és sima 5–0-s összesítéssel (3–0, 2–0) nyert ellene. Edzőváltás az első vb-szereplés után A nagy áttörést a 2009-es selejtezősorozat hozta meg, ahol az egyeduralkodónak számító Németország mögött a második helyen végzett csoportjában, a playoffban kétszer 2–0-ra legyőzte a spanyolokat, és ha már története során először kijutott az Európa-bajnokságra ott is remekelt, és elődöntőig jutott. 2015-ben első vb-részvételének, és nyolcaddöntős szereplésének örülhetett (igaz, a játékosok többsége csalódott volt a Japán elleni vereség miatt), majd jött az idei torna. Házigazdaként nem kellett selejtezőt vívnia, azonban a barátságos mérkőzések nem zajlottak zökkenőmentesen. Noha a 2016-os olimpiai selejtezők végéig még érvényes szerződéssel bírt, a szövetség a vébé után menesztette Roger Reijners kapitányt, hogy olyan szakembert bízzon meg, aki két év alatt, a hazai Európa-bajnokságig rendbe szedi és újjászervezi a válogatottat. Új kapitány minimális tapasztalattal A fő jelölt az addigi másodedző, Sarina Wiegman volt, ő azonban nem rendelkezett megfelelő edzői papírokkal, így az utód 2015 októberében Arjan van der Laan lett. A Sparta Rotterdam egykori játékosa addig mindössze egy női csapattal foglalkozott, a felesége harmadosztályú, amatőr klubjánál próbált besegíteni, ezért a sajtó kíváncsian várta, mihez kezd a válogatottnál. A bemutatkozás nem sikerült a legjobban, a 2016. márciusi, hazai pályán megrendezett olimpiai selejtezőn csupán a második helyet sikerült megszerezni, azaz a riói kalandból nem lett semmi. „Nagyszerű csapatunk van, fantasztikus munkát végezhetünk együtt. Megnéztem a légiósainkat, beszéltem velük és edzőikkel, szép jövő áll előttünk” – lelkendezett a szakember, aki kész tervekkel érkezett.  „Játszhatunk tízszer is Thaiföld ellen, de mit sem érne” – jelentette ki, és elmondta, csak topcsapatok ellen tudja elképzelni a felkészülést. Így aztán jöhettek a sztárválogatottak és a sorozatos pofonok: Hollandia kikapott Kanadától (1–2), az Egyesült Államoktól (1–3), Németországtól (2–4), Belgiumtól (2–3) és Angliától (0–1). Wiegman papírjai döntöttek Ezt már a szövetség nyáron kinevezett technikai igazgatója, Hans van Breukelen sem nézhette tétlenül, előbb Foppe de Haan személyében egy tapasztaltabb tanácsadót ültetett mellé, majd karácsony előtt kirúgta Van der Laant. „Nem ő volt a megfelelő ember arra a posztra. Amint technikai igazgató lettem, megpróbáltam segíteni, de reménytelennek tűnt a helyzet. Az intézkedéseknek semmi hatása nem lett, ezért leültem a játékosokkal is egy tiszta beszélgetésre. A csapat egyértelművé tette számomra, hogy ez így nem mehet tovább” – nyilatkozta az egykori Európa-bajnok kapus. Van Breukelen nem csupán a menesztéssel, de az új kapitány kinevezésével is megvívta csatáját, végig Sarina Wiegman oldalán állt, aki időközben – a harmadik holland női edzőként – megszerezte a szükséges papírokat. 2017-ben az Európa-bajnokságig 11 mérkőzést vívott a csapat, nyolcat megnyert, háromszor kikapott, az európai riválisok közül egyedül Franciaország tudta legyőzni. Egyértelműnek tűnt, hogy a hazai pálya előnye önmagában kevés, hiszen a nyolcszoros bajnok Németországnál nagyobb favoritot el sem lehetett képzelni, de a csoportmérkőzések során látszott, hogy Anglia is komoly erőt képvisel. Ez történt az Eb-csoportokban Hollandia az A csoportban aztán hibátlanul teljesített, ehhez persze az is kellett, hogy az előző négy Eb-n egyaránt elődöntős (kétszer ezüstérmes) Norvégia nagyon rossz formában érkezett, és pontot sem szerzett. A B csoportból Németország egy svédek elleni 0–0-t követően két győzelemmel csoportelsőként ment tovább, az egykori válogatott labdarúgó, Marozsán János lánya, Dzsenifer gólt is szerzett, és az Európa-bajnokságon ünnepelhette, hogy az Olympique Lyonnal bajnok, kupa- és Bajnokok Ligája-győztes futballistaként az Év játékosának választották Németországban. „Nagyon büszke vagyok erre a díjra, különleges megtiszteltetés, hogy az év játékosa lehetek. Ez egy nagy szezon jutalma” – nyilatkozta Marozsán, aki a hölgyek között az első olyan labdarúgó lett, aki külföldi klubban szerepelve érdemelte ki a címet. A C csoportot Ausztria nyerte 7 ponttal az ötpontos franciák előtt, míg a D csoportban Anglia nagyon jól teljesített, három győzelemmel hibátlanul jutott tovább. Amennyiben megúszta volna a Portugália elleni utolsó meccset kapott gól nélkül, az első olyan angol csapat lehetett volna (a férfiakat is beleszámítva), amely egy világeseményen hibátlanul, kapott gól nélkül zárja a csoportkört. A portugálok azonban betaláltak, csak 2–1-re kaptak ki, de az angol szövetségi kapitány, Mark Sampson így is elégedett lehetett. „A skótok elleni 6–0-val mienk a legnagyobb különbségű Eb-győzelem, Jodie Taylor személyében megvan az első angol nő, aki nagy tornán mesterhármast szerzett, és Fran Kirby a spanyolok ellen megszerezte az Európa-bajnokságok történetének leggyorsabb gólját” – nyilatkozta. Rinus Michels nyomdokán A negyeddöntők során aztán a sorozatban hatszor győztes Németország óriási meglepetésre kiesett, noha már a 3. percben vezetést szerzett, végül 2–1-re kikapott Dániától. Hollandia 2–0-ra verte a svédeket, Anglia – 1974 óta először – legyőzte a franciákat (1–0), míg Ausztria gól nélküli 120 perc után tizenegyesekkel búcsúztatta a spanyolokat.  Az osztrákok az elődöntőben meg­ismételték ugyanezt a defenzív játékot, de az újabb 0–0 után egyetlen büntetőt sem tudtak belőni, így Dánia jutott a fináléba. Érdekesség, hogy Ausztria az egész Eb során, 510 perc alatt mindössze egy gólt kapott.  Hollandia a négy között esélyt sem adott az addig hibátlan angoloknak, a 3–0-s győzelem után Sampson kapitány úgy nyilatkozott: sok hibát követett el, félrevonul elmélkedni, hogy legközelebb jobb munkát végezzen. Arra azonban a vb-bronzérmes szakember büszke lehet, hogy Sir Alf Ramsey 1966-os vb-aranya és 1968-as Eb-bronza óta ő az első angol kapitány, aki egymást követő két világversenyen is elődöntőt vívhatott. A döntő nyílt csatát hozott, a dánok 1–0-ra vezettek, a félidőben még 2–2-es döntetlenre álltak, de végül a rutin és a lendület Hollandia javára döntött (4–2).  „Hogyan sikerült megnyernünk? A legfontosabb az volt, hogy valahogy feldolgozzuk a ránk nehezedő nyomást. Azt mondtuk magunknak, mindent meg kell tennünk, hogy a legjobb formánkat hozzuk. És sikerült, el sem akarom hinni, hogy megcsináltuk. A játékosaink az elmúlt évek során rengeteget fejlődtek, egyre több és több játékos játszik magas szinten. Nem állunk le, folytatjuk, mert sikerrel szeretnénk venni a világbajnoki selejtezőket is” – nyilatkozta Sarina Wiegman, aki az 1988-as férfi Eb-n győztes Rinus Michels után a második holland edző, aki nemzetközi versenyt tudott nyerni csapatával.  A hollandok Eb-győztes kerete Kapusok: Angela Christ (PSV), Loes Geurts (Paris Saint-Germain), Sari van Veenendaal (Arsenal)Védők: Mandy van den Berg (Reading FC), Sheila van den Bulk (Djurgarden), Kika van Es (Achilies ’29), Stephanie van der Gragt (Bayern München), Dominique Janssen (Arsenal), Desiree van Lunteren (Ajax), Liza van der Most (Ajax). Középpályások: Anouk Dekker (Montpellier), Daniëlle van de Donk (Arsenal), Sisca Folkerstma (PSV), Jackie Groenen (1. FFC Frankfurt), Vanity Lewerissa (PSV),  Jill Roord (Twente), Sherida Spitse (Twente), Kelly Zeeman (Ajax) Csatárok: Lineth Beerensteyn (Twente), Renate Jansen (Twente), Lieke Martens (Rosengard), Vivianne Miedema (Arsenal), Shanice van de Sanden (Liverpool). Pincési László