Joubert élvezi az edzői munkát

Milyen érzés edzőként állni a palánk mellett egy versenyen?

Nagyon büszke vagyok, mert a junior Grand Prix nagyon fontos rendezvény. Még fiatal edző vagyok, tapasztalatokat kell szereznem, szükségem van az ilyen eseményekre, hogy fejlődjek. Imádom az edzősködést.

Hány gyerek korcsolyázik összesen a poitiers-i klubjában?

Több mint száz, és mindegyikükkel személyesen foglalkozom. Vannak köztük egészen kicsik, kétéves kis totyogók is, és olyan korcsolyázók is, mint Adam Siao Him Fa vagy az azerbajdzsáni válogatott Kim Cheremsky, akik már junior Grand Prix-ken indulnak.

Mennyi időt tölt a jégen?

A nyári táborom ideje alatt napi tíz órát voltam a jégen, nem is tudtam levenni a korcsolyacipőmet. De az egész nagyon érdekes. Minden korcsolyázó más és más, és még az alacsonyabb szinteken is izgalmas a munka, mert szeretném tágítani a határaikat. Sokkal jobban élvezem az edzősködést, mint a versenyzést.

Tényleg? Miért?

Mert ez nehezebb feladat. Sokkal több benne a stressz is. Amikor versenyzel, tudod, mi fog történni, ismered a tested, a képességeidet. De amikor edző vagy, csak tehetetlenül várod, hogyan fog a tanítványod teljesíteni. Ez több idegességet jelent, de mégis ezt kedvelem jobban.

A versenyeken tehát jobban izgul most, mint annak idején, amíg maga is korcsolyázott?

Igen. Amikor versenyeztem, abban a pillanatban, ahogyan elkezdődött a zeném, egyszerre elmúlt minden stressz. Csak a program létezett számomra. Edzőként kintről figyeled, ahogy a versenyződ ugráshoz készül, aggódsz, de nem tehetsz semmit. Lehet, hogy már látod is, hogy hibázni fog, de akkor is ki kell várnod, míg véget ér a kűr. De vannak pillanatok, jobban vagy rosszabbul sikerült versenyeken is, amikor azt érzed, hogy most megosztotok egymással valamit a tanítványoddal, és ez csodálatos.

Szigorú edző?

Nem tudom, erről a tanítványaimat kellene kérdezni. Azt gondolom, nem vagyok szigorú, de vannak szabályok, amiket be kell tartani. Tisztelni kell az edzőt, a partnert.

Pozsonyban tanítványa, Kim Cheremsky elég sokat hibázott a rövidprogramban. Ilyen esetekben próbálja vigasztalni a versenyzőt, vagy inkább hagyja, hogy egy kicsit egyedül legyen?

Közvetlenül a program után csak egy rövid beszélgetésünk volt, másnap viszont hosszabban beszéltünk. Ez csapatmunka. Kim hibázott, de én is hibáztam. Pontosan meg kell állapítanunk, hogy miben is kell fejlődnünk a következő versenyig. Egy elrontott program sosem csak a versenyző hibája. Szeretek beszélni a versenyzőimmel, ha éppen nagyon rosszul korcsolyáztak. Fontos, hogy érezzék, mellettük állok. A jó napokon, a rossz napokon – mindig ott vagyok nekik.

Fel tudják mérgesíteni a tanítványai?

Ha valaki feladja, akkor mérges és csalódott vagyok. Tudom, hogy a műkorcsolya nagyon nehéz sport. Még ha készen is állsz, ha jól ment az edzés és a bemelegítés, a program során akkor is bármi megtörténhet. Teljesen rendben van, ha egy tanítványom hibázik. De ha lélekben feladja, akkor az csalódás.

Van a volt edzői között olyan, aki inspirációt jelent önnek?

Tatjana Taraszova. Ő igazi példakép számomra. Szeretném, ha azt tudnám nyújtani a korcsolyázóimnak, amit ő nyújtott nekem.

Mit tart a legnehezebbnek az edzői munkában?

Minden korcsolyázó más. Ahhoz, hogy ugyanazt a problémát megoldjuk, mindenkinél más szavakat kell választani. Épp ezért nagyon jól kell ismernem minden versenyzőmet, hogy pontosan tudjam, milyen feladatokat adjak neki.

Hogyan kezdett együtt dolgozni a 17 éves Kim Cheremskyvel, aki Izraelben született, de azerbajdzsáni színekben versenyez?

Régóta ismerem őt. Amikor Nyikolaj Morozovval dolgoztam együtt, Kim is ugyanazon a pályán edzett. Nagy rajongóm volt, sokat beszélgettünk. Néhány hónapja megkeresett, mert gondjai voltak az előző edzőjével, és megkért, legyek az edzője. Igent mondtam, mert jó fej csajnak tartom, szeretem, ahogyan korcsolyázik, és ez egy jó kihívás számomra.

Érez különbséget a lányokkal és a fiúkkal végzett munkában?

Igen… A lányokkal nagyon bonyolult minden, el sem lehet képzelni! Sok figyelmet igényelnek, ezért is nehezebb velük dolgozni. A fiúkkal egyszerűbb, jó a hangulat közöttük, egymást ösztönzik. A lányok inkább harcolnak egymással.

Az új szezonban több módosítást is bevezettek a pontozásban, a bírók már nem -3-tól +3-ig, hanem -5-től +5-ig terjedő skálán értékelik az elemeket, a párosok és a férfiak kűrje pedig négy és fél percről négy percre rövidült. Mit gondol ezekről?

Ami a bővített skálát illeti, tetszik az ötlet, de a programok rövidítése nem. Még akkor is, ha egy ugrással kevesebb lesz, így fizikailag megterhelőbb lesz a program, és az összekötő elemekre is kevesebb idő jut. De a versenyzők meg fogják oldani, elképesztő, miket csinálnak!

Pozsonyban a fiúk versenyét a 13 éves kanadai Stephen Gogolev nyerte, aki a kűrjében a legnagyobb könnyedséggel ugrott három különböző négyfordulatost. Ezt valószínűleg nagy örömmel látta, mivel mindig a négyfordulatosok mellett kampányolt.

Persze, nagyon boldog vagyok! Egész pályafutásom során ezért harcoltam. Most, amikor látom Gogolevet három négyest ugrani, vagy az aktuális világbajnok Nathan Chent, aki hat négyfordulatost ugrott a kűrjében, azt gondolom, ez csodálatos! Annak viszont örülök, hogy én már nem vagyok a jégen, mert ezt nagyon kemény dolog megcsinálni. Ám büszke és boldog vagyok, hogy a sportágam arrafelé halad, amiért én is mindig küzdöttem.

Kezdő edzőként befogadták már az idősebb, tapasztaltabb kollégák?

Igen, mindenki szeretettel fogadott, beszélgettem több francia trénerrel is, és kedvesek voltak velem a nemzetközi színtéren is. Most már csak bizonyítanom kell, hogy jó edző vagyok.

Melyik részét szereti jobban a munkájának: a technikai felkészítést, az ugrások tanítását, vagy a mentális részét, esetleg a programok összeállítását?

A leginkább a technikai részét kedvelem az edzősködésnek. De érdekel a mentális része is, az, hogyan növelhetem a versenyzőim önbizalmát. Ami a koreográfiát illeti, magam is össze tudom rakni, de jobban szeretek másokkal együtt dolgozni, egy csapatot kialakítani. Nem gondolom, hogy egy edző meg tudja oldani az összes problémát. Én például segíthetek az ugrásoknál, forgásoknál, a fizikai erőnlét megszerzésénél, de szükségem van egy csapatra is magam körül.

Karrierje során viszonylag sokszor váltott edzőt. Most, hogy már a palánk másik oldalán áll, jobban megérti a volt edzőit? Más szemszögből néz az akkori konfliktusaikra?

Azt már értem, hogy nem egyszerű edzőnek lenni. De a volt edzőim néhány döntését továbbra sem értem. Ezeket a tapasztalatokat úgy igyekszem hasznosítani, hogy nem akarok olyanok lenni, mint ők, az ellenkezőjét próbálom tenni. Igyekszem a legjobbat nyújtani. Nyilván én is fogok hibázni, de mindent beleadok a munkába.

Milyen ambíciói vannak edzőként? Szeretné egyszer a tanítványait egy világversenyen dobogón látni?

Ez csodálatos lenne. De van egy hétéves tanítványom, aki nemrég megugrotta az axelt – ez egy nagyszerű pillanat volt számomra. Persze, nagyon jó lenne egy világverseny dobogójáig vezetni egy tanítványomat, ez is egy célom. De az elsődleges célom az, hogy a tanítványaimat nagy mosollyal lássam a jégen. Azt is hozzá kell tennem azonban, hogy azért vagyunk a pályán, hogy dolgozzunk, de persze kulcsfontosságú, hogy jól érezzék magukat.

Az edzői munka mellett van még ideje korcsolyázni, formában tartani magát a show-kra?

Az elmúlt szezonban sok show-ban felléptem, de már nem akarok korcsolyázni egyáltalán.

Nem hiányzik?

Nem. Tényleg imádom az edzősködést. Néha még fogok gyakorolni, de már nem akarok show-kban korcsolyázni.

A rajongói csalódottak lesznek, ha tényleg így lesz…

Nem hiszem, mert örülni fognak, hogy láthatják a tanítványaimat! Nincs sajnos időm tréningezni, és nem tudnék olyan színvonalon teljesíteni a show-kban, amilyet elvárok magamtól. Tisztelem annyira a közönséget és a producert is, hogy így nem vágok bele. Ahhoz, hogy megfelelő formában legyek, dolgozni kell, és nekem most erre nincs időm. Lehet, hogy később lesz, de egyelőre nincs.