Jól dolgoztak, őszi bajnokok

BOKOR KLÁRA

Dobai Attila fiát kísérte el a diákok edzésére, szuperlatívuszokban beszél Márton László edzőről. „Rendkívüli eredményeket tud felmutatni, az utolsó hat évben mindig volt bajnoki cím, még a legtehetségtelenebből is kihozza a maximumot. Hihetetlenül nyugodt, de megköveteli a rendszerességet” – mondja, miközben átmegyünk a tornateremből a futballpályára, amelyet a sportklub olyannyira rendbe tett, hogy sokak szerint Szőgyénben van a legjobb ilyen létesítmény a környéken. Itt találkozunk Szász Attila klubelnökkel. Szívén viseli a község sportéletének alakulását, és támogat minden kezdeményezést, ami sikeressé teszi a munkát, az ifjúságot pedig a sportos, egészséges élet felé vezeti. „Nem volt még ilyen hosszú távon sikereket elérő edzője a diák- és ificsapatnak – húzza alá a sportelnök. – Márton Lacit 2005-ben szerződtettük, és rövid időn belül kiderült, jól döntöttünk. Először csak a diákcsapatot edzette, ahol jöttek is az eredmények – majdnem minden évben bajnokságot nyert védenceivel. Két éve az ifiket is átvette. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, hallgatnak rá a fiatalok. A 2013/14-es évadban a szőgyéni sport kiemelkedő eredménye, hogy 19 év után ificsapatunk bajnok lett a területi bajnokságban. Látva az utánpótlást úgy döntöttünk, feljuthatnak az V. ligába, ahol az ősz elteltével az első helyen állnak. Ebből is látszik, hogy megtérül a befektetett munka. Örömömre szolgál az is, hogy egyre több fiatal épül be a nagycsapatba, folytatja pályafutását a felnőttek között.”

Végre Márton László is tud időt szakítani a beszélgetésre. Mindig ilyen becsületesen edzenek? – kérdezem az edzőt. „Persze, hiszen ez a siker feltétele. A felkészülés idején heti háromszor, a bajnokság ideje alatt kétszer van edzésünk, a harmadik maga a mérkőzés. Munkánkhoz a sportszervezet is hozzáteszi a maga részét.”

Beszélgetés közben a pályán már rúgják a bőrt a korábban érkezett játékosok. Mindenki megtanítható a focira? – hangzik újabb kérdésem. Mosolyogva válaszolja Márton edző, hogy ő minden érdeklődővel foglalkozik, mindenkit fel lehet vinni magasabb tudásszintre. „A példa számukra a legfontosabb. A játékosok tudják, én itt vagyok, és mindig betartom azt, amiben megegyeztünk. Ha én ilyen vagyok, ezt várom el tőlük is. Vallom, nem is annyira a rátermettség a siker kulcsa, hanem a kitartás. Aki akar, az többre viszi. Láttam én már elkallódó tehetséget és kemény munkával sikert sikerre halmozó focistát. Mondom a játékosoknak: Bajnokoknak kell lennünk! Mert ha nem így lesz, az azt jelenti, nem jól dolgoztunk. Egyetlen problémám, hogy Szőgyén nem túl nagy falu, így sokszor kevés a játékos. Mostanság azért jobb a helyzet, mert a 2003–2005-ös születésű fiatalok közül sokan érdeklődnek a foci iránt. Ez talán azért van így, mert a szülők sportoláshoz való hozzáállása is változik. Többen az edzésekre is elkísérik őket, de vannak olyanok is, akiket nem is ismerek. Nagyon fontos: a rossz tanulásért ne azzal büntessék őket, hogy nem engedik edzésre. Itt csak rendszerességre neveljük őket, a tanulás után pedig jól esik a mozgás. A sport soha nem megy a tanulás rovására.”

Pár mondat erejéig három játékost – Barna Flóriánt, Laczkó Máriót és Valjent Bálintot – is sikerül szóra bírnom. Nyugodt, szigorú, következetes – ezek a jelzők jutnak a fiúk eszébe az edzőjükről. Elmondják, összetartja a csapatot, távlatokat kínál nekik. Nemcsak őket ismeri, hanem családi hátterüket is. „Egyszerűen szeretjük!” – jelentik ki. Elmondják, az V. ligában még keményebben edzenek, még jobban segítik egymást. Mindhárman úgy vélik, nagyon jó a csapatszellem, egy mindenkiért, mindenki egyért. Ennek meg is látszik az eredménye, hiszen az őszi idényt az első helyen zárták. És mi más is lehetne a fiúk kívánsága, mint ebben a magasabb osztályban is megismételni a legutóbbi eredményt, és ismét bajnoki címet szerezni.