JÉGSZILÁNKOK

A nők versenyét végigülni néha még a legnagyobb rajongóknak is komoly megpróbáltatás, így mindig felüdülés az unalomig ismert lassú zene után valami pörgősebbet is hallani. Az orosz Kszénia Doronyina flamencójára szinte min?denki felfigyelt – maga a versenyző pedig így indokolta a zeneválasztást: „Eredetileg olyan „hattyú halála”-zenére korcsolyáztam volna, de aztán rájöttem, hogy jobb inkább nem meghalni, és a rövidprogramom idejére Spanyolországba költöz?tem!” (bt)

Lambiel, a divatdiktátor

„Megesküszöm, senkitől nem loptam el a kűrruháját” – vette először tréfásra a figurát a férfiverseny ezüstérmese, ami?kor arról kérdezték, feltűnt-e neki, hogy a francia Chatai?gner, Bouzzine páros ugyanarra a zenére, s majdnem ugyanolyan kosztümben futott, mint ő. Aztán komolyra fordította a szót: „Egyrészt megtisztelő, ha a többi korcsolyázó számára modell lehetek, másrészt ezen a szinten már nem szokás másokat utánozni. Megértem, ha valaki hét-nyolc éves, és valakire hasonlítani akar a kedvencei közül, na de egy Eb-n???” (bt)