Janusnak és Bartovičnak köszönheti első hazai győzelmét a Slovan

BŐD TITANILLA

Megszerezte első hazai győzelmét a KHL-ben a pozsonyi Slovan jégkorongcsapata, amely Bartovič két góljával nyert a Barsz Kazany ellen.

A pozsonyiak a saját bőrükön tapasztalhatták meg a versenysport már-már közhelyszámba menő alapigazságát – ha újoncként nehéz bizonyítani, akkor a második évben még nehezebb. A HC Slovan 2012-ben lett a KHL mezőnyének tagja, a lelkesedés és a lendület pedig egészen a play-offig vitte, ahol ugyan az első körben kikapott a későbbi bajnok Dinamo Moszkvától, de ezzel is jócskán túlteljesítette az elvárásokat.

A Slovan második KHL-es idénye azonban nem kezdődött jól: az első három meccsét idegenben simán elvesztette a gárda, a negyediken, a Medvescak Zagreb otthonában hosszabbítás után győzött, ám első két hazai meccsén is vereséget szenvedett.

Ezután érkezett Pozsonyba az AK Barsz Kazany, amelyet a bajnokság legerősebb csapatai között emlegetnek.

Tényleg igaz lehet, hogy a kulturált környezet megteremti a maga kulturált közönségét – a Slovnaft Aréna az előző két vereség ellenére majdnem teljesen megtelt (9700 néző), s mindenki szurkolt, mindenki tapsolt. A „B-közép” tagjai és a futballmeccsre is járó fanatikusok között biztosan nagy az átfedés, a felújított jégcsarnokban azonban a jelek szerint nincs igény gyalázkodó, gúnyolódó vagy vulgáris rigmusokra – ami ott elhangzott, azt a gyerekek is nyugodt szívvel elismételhették.

A „hokimeccsre járás” családi eseménnyé vált Pozsonyban – s ehhez tulajdonképpen nem is kellenek luxuskörülmények, csak emberi hőmérséklet (a régi létesítményt Európa leghidegebb téli stadionjának tartották), kellő számú büfé és mellékhelyiség, s nyaktörés veszélye vagy a többiek lábujjának összelapítása nélkül megközelíthető ülőhelyek. (Ilyesmit képzelhetnek maguk elé a családbarát futballstadionokat emlegető sportvezetők és politikusok, más kérdés, hogy mennyibe is került a Slovnaft Aréna felújítása, s hogy tisztázatlan körülmények között, „mintegy mellékesen” felépült mellette egy szálloda is.)

A Slovan az első hat meccsén összesen 22 gólt kapott, a kapuban a tavalyi szezon hőse, Jaroslav Janus sem parádézott, s az időnként helyette beállított Kopřiva sem tudott hozzátenni a csapat játékához.

A Kazany ellen viszont már az első percektől látszott, Janus most elkapta a fonalat, s csapattársai is kitettek magukért kiváló védekezésükkel. A Kazany az első harmadban csak négyszer lőtt kapura (azt is a harmad elején), a második játékrészre pedig még jobban felpörgött a Slovan. Az ötödik emberelőnyből Bartovič végül betalált, s felrobbant a stadion. A Barsz viszont nem adta meg magát, a harmadik harmadban egyre többször némult el a közönség egy-egy nagy vendéghelyzet láttán. Az 50. percben Szvitov lövését már az egyébként fantasztikusan védő Janus sem tudta hárítani, s elúszni látszott a hazai siker.

A hosszabbításban azonban a Slovan mindent beleadott, a csapatkapitány Bartovič a saját harmadában szerezte meg a korongot, s az egész pályán végigkorcsolyázva góllal fejezte be az akciót. Tombolt a Slovnaft Aréna, megvan az első hazai győzelem!

„Ez a helyes út. Jól kell védekezni, nem szabad helyzetekbe engedni az ellenfelet. Bartovič gólja a végén már csak hab volt a tortán” – lelkendezett a kapus Jaroslav Janus.

„Kár a kapott gólért, mert a rendes játékidőben is nyerhettünk volna. A Barsz viszont kemény ellenfél, ez a győzelem lökést fog adni nekünk” – kommentálta a meccset a kétgólos Bartovič.

Valerij Belov, a Kazany edzője alig bírt magából kipréselni két mondatot: „A fő gondot a kiállítások jelentették. Néhány játékosom jóval a tudása alatt játszott.”

Rostislav Čada, a pozsonyiak szakvezetője elégedett mosollyal konstatálta: „Ez volt eddig a szezonban a legjobb meccsünk. Csapatként játszottunk, s ehhez jött még Janus kiváló egyéni teljesítménye. Problémáink voltak az 5 az 5 elleni, illetve az 1 az 1 elleni játékszituációkban, de hatalmas akarással meg tudtuk állítani a Kazany kiválóságait. Remélem, ezután minden meccsen így játszunk majd.”