Ilyen egy vérbeli rangadó

DAC–BÁČ 1:2 (1:0), gólszerzők: Mohsen Faraji (34.), ill. Pukalovič 2 (55., 88.). Játékvezető: Bobko, 3400 néző. Sárga lap: Olejník, Guza, Drobný, ill. Horký.

DAC: Čajka–Buka, Olejník, Nagy J., Sováb (61. G. Majoroš)–Guza (77. Kurinčák), Drobný, Erős (85. Ščasný), Mohsen Faraji–Bognár, Javad Razzaghi.

BÁČ: Kostoláni–Císar (36. Bodrogi), Albert T., Puchner, Mikulec–Szíjjártó, Pukalovič, Horký, Nagy T. (77. Meszároš)–Tomčák, Lopú (90. Albert B.).

Petárdarobbanások (made in DAC-tábor), ünnepélyes középkezdés (újra egy alkalmi szponzor), és egy nyugdíjas lakonikus megjegyzése (Hajrá Fradi!) – ezzel kezdődött a csallóközi rangadó. A párharc esélyesei a hetek óta remek formában futballozó, és győzelmi sorozatukkal dobogóközelbe kerülő bacsfaiak voltak, az első félidő azonban kiegyenlített játékot hozott. Olejník már az 5. percben gólt szerezhetett volna, a jelenet szépséghibája csupán az volt, hogy Drobný beadása után kézzel próbálta irányítani a labdát, amely azonban így is mellé szállt, a hazaiak kapitánya pedig a sportágváltásért sárga lapot kapott. Kitűnhetett volna Bognár is, az első negyed órában többször megkeverte a vendégek védelmét, de egyszer sem volt szíve leadni a labdát a jobb helyzetben állóknak.

Nehezen lendültek játékba a bacsfaiak, kapkodva, idegesen kezdtek, s a feszültséget csak fokozta, hogy a 19. percben Albert Tamás szabályos fejesgólját Bobko játékvezető rövid tétovázás után érvénytelenítette. „A beadás pillanatában visszahúzta a hazai hátvédet, ezért nem adtam meg a gólt” – válaszolta kérdésünkre a bíró, aki az amúgy élvezetes és remek iramú derbi leggyengébb eleme volt. Továbbot intett például, amikor a 45. percben Szíjjártót lerántották a DAC tizenhatosán belül (ha szabálytalan megmozdulás volt, akkor büntető járt volna, ha nem, akkor viszont sárga lap műesésért), a gólhelyzetbe kerülő Tomčák buktatásakor pedig előbb Guzának, majd Olejníknek kegyelmezett meg.

Fél óra elteltével vették át az irányítást a bacsfaiak, gólt azonban a sárga-kékek szereztek, Kostoláni helyezkedési hibájának is köszönhetően – az iráni Moshen Faraji ívelt fejesénél a vendégek kapusa hiába nyújtózkodott (1:0). Az iráni középpályás lehetett volna a meccs legjobbja, ha a mérkőzés csak hetven percig tart. Hetven percnyi játék után ugyanis a DAC eltűnt a pályáról. A bacsfaiak szünet után saját térfelükre szorították a hazaiakat, Szíjjártó, Pukalovič, Horký és Nagy Tamás megszállták a középpályát, és gyors, egyérintéses kényszerítőkkel kerültek Čajka kapuja elé. Pukalovič egyenlítő találata után a dunaszerdahelyieknek csak egyetlen esélyük volt a gólszerzésre, de Bognár három lépésről a felső lécre fejelt, a kipattanót pedig Moshen Faraji külsővel mellé lőtte. Az utolsó percekben már szinte labdához sem értek a hazaiak, a bacsfaiak pedig okosan, lábról lábra járatták a labdát, és Pukalovič második góljával megérdemelten nyerték meg a mérkőzést.

Aki nem ugrál, nem magyar...

Dunaszerdahely. A csallóközi rangadón után a győztes bacsfaiak előbb lelkes szurkolóikkal együtt olléztak a tribün előtt, majd az öltözőben folytatták az ünneplést. Csak a két gólt szerző Pukalovič nem volt az öltözőben. Az előtérben várta a masszőrt, és mosolygott a győzelmi rigmus hallatán. „Aki nem ugrál, nem magyar, hop-hop-hop!” – énekelték önfeledten a játékosok. Mindenki. Nem csak Szíjjártóék, hanem Horký, Lopú, Mikulec is. Úgy ugráltak öt-tíz percen át, mintha nem is egy küzdelmes derbi lenne mögöttük. (jgj)