Húsz éve kapott ki Rima-szombatban a nagyszombati Spartak

„Ilyen szezonzáróra nem emlékszünk” – ezzel a címmel közölt írást a Tauris–Trnava mérkőzés előtt megjelent hivatalos műsorfüzet. Az akkor 16 csapatos labdarúgó-élvonalban csak egy kérdésre volt biztos a válasz az utolsó forduló előtt, hogy az egyik kieső a reménytelenül sereghajtó Nitra lesz. Az utolsó fordulóban az éllovas és bajnokjelölt Spartak a kiesés ellen harcoló rimaszombatiakhoz utazott. Több ezer nagyszombati drukker szállta meg a várost, néhány üzlet inkább be is zárt aznap. A stadion már két órával a kezdő sípszó előtt tömve volt, bár a hivatalos kapacitása 7000 fő volt, végül tizenegyezren szorongtak a lelátókon, sokan hamis belépővel jutottak be.  A meccs a papírforma szerint kezdődött, a vendégek a 27. percben Simon tizenegyesgóljával vezetést szereztek. A második félidőben viszont a Tauris egyenlített, Sýkora közelről passzolt a hálóba. Eközben a másik bajnokjelölt, a kassai 1. FC 2:1-re vezetett a városi rivális Lokomotíva otthonában. Mivel a nagyszombatiak és a kassaiak egymás elleni mérlege mindenben kiegyenlített volt, ha Rimaszombatban maradt volna a döntetlen, és pontegyenlőség állt volna fenn a táblázat élén, akkor semleges pályán lejátszott harmadik meccs döntött volna a bajnoki címről. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"278603","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"335","title":"Piszár József (zöld-fehér mezben) a rimaszombatiak meghatározó játékosa volt","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A Spartak rohamozott, de a rimaszombatiak kapujában Kakas György élete formájában védett. Az utolsó két percben elképesztő dolgok zajlottak a pályán: előbb Anton Stredák játékvezető büntetőt ítélt a vendégek javára, majd kifutott a partjelzőjéhez, Igor Šramkához, és visszavonta a tizenegyest. Šramka később esküdözött, semmit nem mondott a főbírónak. TÖBB MILLIÓ KORONÁVAL MOTIVÁLTÁK A JÁTÉKOSOKAT Az ellentámadásnál a korábban már cserét kérő, holtfáradt Vrábel futott fel a vendégek kapujához, Hrabal fel akart szabadítani, de a labda Vrábelről a hálóba vágódott! Száz évben egyszer esik ilyen gól.A rimaszombatiak eufóriában ünnepeltek, a nagyszombatiak a lefújás után zokogva roskadtak a földre, a bajnok a kassai 1. FC lett.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"278602","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Azóta is sok a legenda és a találgatás arról, pontosan ki mindenkit és hogyan motiváltak a kassaiak a mérkőzés előtt, minden nagyszombati játékos őszintén bajnok akart-e lenni, és mik voltak a játékvezető érdekei. Egy biztos, az a meccs bevonult a futballtörténelembe. ÍGY EMLÉKEZNEK KÉT ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"278605","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"269","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Pecze Károly, a nagyszombatiak akkori trénere:„Két csapat harcolt a bajnoki címért, amelyek a futballt tekintve hasonló minőséget képviseltek, de a riválisunk sokkal erősebb anyagi háttérrel rendelkezett. Ebből fakadtak a találgatások, de senkire nem bizonyítottak rá semmit. Nem akarom hinni, hogy a játékosok ne akartak volna bajnokok lenni. Ez számukra is történelmi pillanat volt. De biztos, hogy az utolsó fordulóban egy rendkívül motivált ellenféllel álltunk szemben… Máig nem békéltem meg ezzel a vereséggel. A játékvezető is kulcsszerepet játszott, amikor visszavonta a megítélt tizenegyest. Volt több olyan pillanat, ami arra utalt, hogy nincs minden teljesen rendben ezzel a meccsel. De ez nem ad felmentést számunkra, miért nem játszottunk jobban Rimaszombatban. Akkor is megmondtam, a játékosok, az edzők és a sportvezetők is felelősek a történtekért. Ez utóbbiak azért, mert ők teremtik meg a szükséges feltételeket. Ez a mérkőzés számomra óriási futball- és személyes tragédia is. Teljesen felháborítónak tartottam, hogy ez után a meccs után megkerestek a rimaszombatiak, legyek az edzőjük. Hiszen akkor még egy évre szerződésem volt a Trnavával, és a rimaszombati vereség miatt elvesztettem a munkámat!” [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"278606","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"378"}}]]Simon Gyula, a nagyszombatiak akkori középpályása:„Néha még álmomban is eszembe jut az a mérkőzés. Hogy az utolsó fordulóban így úszott el a bajnoki cím, az még most is nagyon fáj. A rólunk felmerülő pletykákkal kapcsolatban csak annyit, hogy egy játékos számára talán az életben csak egyszer adódik olyan lehetőség, hogy bajnoki címet nyerhessen, nem hiszem el, hogy valaki ezt pénzért eladná. Voltak azon a meccsen olyan dolgok, amiknek nincs semmi közük a futballhoz, de másrészt mi is hibásak vagyunk, mert annyi helyzetből nem tudtunk még egy gólt rúgni. Nem minden évben van esély a bajnoki címre, a Spartak azóta sem volt bajnok. Nagyon jól összerakott csapatunk volt akkor, magasan a legjobb a ligában, de ilyen a sport… Néha én is visszagondolok arra, miért is nem csináltam máshogy azt a cselt, miért nem fejeltem máshogy… Azon a bizonyos, szintén sokat emlegetett bártfai meccsen is így volt: volt rengeteg helyzetünk, aztán jött egy szöglet, Stano Fišan aláfutott, vagy a szél nyomta-e meg… Kikaptunk 2:1-re. De az hülyeség, hogy mi adtuk volna el a meccset.” [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"278607","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"270","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Ladislav Molnár, a kassaiak akkori kapusa: „Az már a mobiltelefonok kora volt, úgyhogy szüntelen kapcsolat volt a két stadion között. Tudtuk, mi az állás Rimaszombatban, és mivel a mi meccsünk előbb véget ért, még legalább öt percig a rádióközvetítést hallgattuk… Amikor végre lefújták a meccset, óriási ünneplés kezdődött. A szünetben még a Trnava vezetett, és amikor mi, játékosok újra tudomást szereztünk az eredményről, már a rimaszombatiak vezettek. Nem is tudtuk, hogy milyen hosszú ideig döntetlen volt.  Nagyon reméltük, hogy a rimaszombatiak legalább döntetleneznek, mert azzal is meglett volna a semleges pályán játszott harmadik meccsen az esélyünk, hogy kiharcoljuk a bajnoki címet. Én már tudtam, milyen bajnokságot nyerni, mert a Slovannal korábban kétszer győztem, de a kassaiak akkor élték át először. A Slovanban is ott voltam a klub első bajnoki címénél, aztán Kassán is. Egy klub első bajnoki címét nyerni mindig különleges, a keletiek ráadásul közismertek arról, milyen jól tudnak ünnepelni…”