Horvátország – a vébé eddigi csúcsteljesítménye

Eszembe jutnak a románok, akik 1994-ben álomjátékkal verték ki Argentínát a nyolcaddöntőben, majd később az angol válogatottat is megviccelték (az 1998-as vébén és a 2000-es Eb-n). Emlékszem a bolgárok 1994-es szupercsapatára: már a mindent eldöntő, franciák elleni elképesztő vébé-selejtezőjüket (2:1 Párizsban, Kosztadinov utolsó perces góljával) is élőben néztem az Eurosporton, aztán jött a világbajnokság, a németek elleni győzelem, Lecskov fejesével. Valamivel később ott voltak az oroszok, akik a 2008-as Európa-bajnokságon Arsavin vezényletével verték ki Hollandiát. Hosszan sorolhatnám a jugoszlávok nagy meccseit is. Ami talán a legaktuálisabb, az a húsz évvel ezelőtti vb-negyeddöntő, Horvátország–Németország 3:0.

Jelenleg gyenge a felhozatal ebben a régióban (hol vannak például a csehek?), de csütörtökön este a horvátok megmutatták, hogy a foci talán sosem fog meghalni a Kárpát-medence környékén, a Balkánon. Horvátország már az előző Európa-bajnokságon is a döntőbe sétálhatott volna, ha a nyolcaddöntőben nem rontja el a portugálok elleni meccsét. Oroszországban egyelőre az látszik, hogy a horvátok játékoskerete az egyik legerősebb, Argentína ellen pedig bebizonyosodott, hogy mentálisan, küzdőszellemben, taktikai fegyelmezettségben is rendben vannak. Már az első félidőben is tudatosabb futballt mutattak a az argentinoknál, a szünet után pedig jöttek a „nagyjelenetek”. Rebic kapáslövése, Modric hintája és bombája, végül pedig Kovacic megalázó gólpassza Rakiticnek. 3:0.

Az utolsó harminc percben mindent megmutattak a horvátok abból a fociból, amely ezt a régiót, a mi régiónkat igazán jellemzi. Szenvedélyes védekezés: hányszor blokkoltak a horvát bekkek gólhelyzetben? Sokoldalú középpályások (Brozovic–Modric–Rakitic, a világ egyik legkiegyensúlyozottabb triója), akiket egyszerre jellemez a rakkolás és a kreativitás. Modric nemcsak a csodagólja miatt volt parádés, hanem a tanári helyezkedése és a körömpasszai miatt is. Emlékeznek Brozovic mintaszerű labdaszerzésére a második gól előtt? S végül: vagány, már-már pimasz támadójáték, 3:0 után ehhez nem kell kommentár. Ez a csapat tele van karakteres focistákkal, igazi egyéniségekkel. Ugyanakkor végig érződött a meccsen, hogy a horvátok most csapatként is erősek. Talán ez adta azt a magabiztosságot nekik, amitől Argentína ellen annyira kiegyensúlyozottak voltak. Márpedig ha a szerethető balkáni szeszély a nyugat-európai klubokban megtanult profizmussal és racionalitással párosul, az nem sok jót ígér az ellenfeleknek.

Kiss Tibor Noé