Hornyák Zsoltnak sofőrje is van Jerevánban

Régóta nem hallottunk önről. Hogyan alakult az edzői pályafutása?
Harmincnégy évesen a cseh II. ligás FC Hlučín színeiben fejeztem be aktív pályafutásomat, ezután a helyi serdülőcsapatnál kezdtem a trénerkedést. Olomoucban végeztem el a Pro-licences edzői tanfolyamot, majd 2009-től két esztendeig a pozsonyi Slovan U18-as és U16-os csapatát irányítottam. Ezután kerültem Jerevánba.

Ott Jozef Bubenko segítője volt. Ő hívta másodedzőnek a Mikához?
Nem, tőle függetlenül kerültem oda. Engem a jereváni klubmenedzser, Armen Szalgedzjan keresett meg, akivel annak idején együtt fociztam a Dinamo Moszkvában. Mindketten féléves szerződést kaptunk. Jó iskola volt a tapasztalt Bubenko mellett dolgozni, sokat ellestem tőle.

Számított rá, hogy Bubenko után ön lesz a vezetőedző?
Egyáltalán nem. Ötödikként zártuk a tavasz–ősz rendszerű bajnokságot, de csak rosszabb gólkülönbségünk miatt szorultunk le a dobogóról. Akkor úgy tűnt, véget ér a jereváni kaland számomra. Már össze is csomagoltam, amikor hívatott Mihail Bagdaszarov klubtulajdonos. Azt hittem, csak el akar búcsúzni, ehelyett felajánlotta a vezetőedzői posztot. Meglepődtem, nagy kihívásnak tartottam a feladatot, de nem haboztam, azonnal igent mondtam, és egyéves szerződést írtam alá. Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem kaphattam volna.

Kinevezése után sokat változtatott a csapaton?
A Mikánál évek óta az idegenlégiósokra építettek, tavaly három brazil, két spanyol mellett kínai és moldáv focista is volt a keretben. Sokba kerültek, de legtöbbjük nagyon keveset mutatott. Felvették a pénzt, s aztán leléptek… Ezért én a vendégmunkások helyett a fakócsapat tehetséges játékosait hoztam fel az A csapatba, akik jó játékkal hálálták meg a bizalmat. Csak három légiós – egy brazil, egy spanyol és egy orosz – maradt hírmondónak. Anyagilag jól áll a klub, nem probléma neves labdarúgókat igazolni.

Milyen céllal vágtak neki a bajnokságnak?
A klubtulajdonos a nemzetközi kupaszereplés kivívását várta tőlünk. Várakozáson felül teljesített a megfiatalított együttes, hiszen a huszonhatodik fordulóig az élen álltunk. Aztán a legnagyobb riválisunk, a Sirak otthonában 3:0-ra kikaptunk, s így leszorultunk a második helyre. Sajnos, sérülések és eltiltások miatt hat kulcsemberemet kellett nélkülöznöm a rangadón. Egyébként, ha nem jönne az átszervezés – tavaszi–őszi rendszerről az őszi–tavaszira állunk át, ezért másfél évig tart a bajnokság –, akkor mi nyertük volna a bajnoki címet. De így sem adjuk fel, mert tavasszal még tíz forduló hátra van, még bőven ledolgozhatjuk a 3 pontos hátrányt. Az Európa Liga-szereplés már most biztosnak tűnik, hiszen 18 pontos előnyünk van a harmadik helyzettel szemben. Annak külön örülök, hogy 12 játékosom szerepel a különböző örmény válogatottakban, a felnőtt nemzeti csapatba hárman kaptak meghívót.

Milyen nyelven beszél a védenceivel?
Oroszul. Az örmény nyelv rendkívül nehéz, igaz, már megértem, hogy mit mondanak, de beszélni még nem tudok. Hazai asszisztensem a fordítóm is egyben, ezenkívül portugálul és spanyolul beszélő tolmácsom is van.

Szlovák vagy magyar futballistát nem akar igazolni?
Ez fel sem merült bennem…

Egy trófeát már sikerült begyűjtenie a csapatával.
Igen, megnyertük a Szuperkupát. A rendes játékidőben gól nélküli döntetlent értünk el az Ulissével, de büntetőpárbajban mi voltunk a sikeresebbek.

Mennyiben más a szlovák és az örmény bajnokság?
Nincs nagy különbség, de az örmény pontvadászatban gyorsabb és technikásabb futballisták szerepelnek. Sok pénzt költenek az utánpótlás-nevelésre is, és ez egyre inkább megmutatkozik. Csak a rend kedvéért, Jerevánban két Nemzeti Stadion is van, az egyik 90 ezer, a másik 20 ezer néző befogadására alkalmas, míg nálunk egy sincs.

Akkor önt nem is lepte, meg, hogy az Eb-selejtezők során Örményország mindkétszer leiskolázta a szlovák válogatottat?
Nem. Tényleg nem. De arra azért nem gondoltam, hogy Zsolnán négy gólt lőnek.

Mekkora az érdeklődés az örmény bajnoki találkozók iránt?
Mi látványos támadófocit játszunk, ami tetszik a szurkolóknak, hazai bajnoki meccseinket általában tízezren látogatják. Nagyjából így van ez a többi élcsapatnál is.

Anyagilag kedvezőbb a napokban aláírt új szerződése, mint a korábbi volt?
Maradjunk annyiban, hogy elégedett vagyok…

Nem tervezi, hogy idővel Szlovákiában edzősködjön?
Egyelőre nem. Örményországban és környékén most nagyon kapós vagyok. Ebben az is közrejátszik, hogy két évet a Dinamo Moszkvában futballoztam. Errefelé ugyanis az orosz fővárosi csapatokat olyan nagyra tartják, mint a katalánok a Barcelonát.

Hogy érzi magát Jerevánban?
Rendkívül jól. Jobban, mint annak idején Moszkvában. Ez kisebb város, pazar a szállás, remek a kaja, és külön sofőröm is van. Mi kell még?

Annak idején játékosként a Slovannal és az Interrel két-két, a kassai FC-vel egy bajnokságot nyert. Melyik állomáshelyére emlékszik a legszívesebben?
Máig felejthetetlen számomra az égszínkékekkel elért csehszlovák elsőség. A legeredményesebb időszakot az Internél töltöttem, két év alatt két bajnoki aranyat és két kupagyőzelmet könyvelhettem el.