Hoppon maradt szakírók, hoppon maradt sztáredzők

Ha Premier Lea-gue-meccs megy a tévében, fogom és kikapcsolom, mert egyszerűen untat – nyilatkozta a szezon közben a korábbi MU- és Everton-hátvéd, a jelenleg a Sky Sports szakértőjeként dolgozó Phil Neville. Pedig az idény egyáltalán nem volt unalmas, főleg annak fényében, ha visszanézzük, milyen tippek születtek a bajnokság előtt. Az ESPN szakírói közül például senki nem várt bajnoki címet a Chelsea-től, de olyan is volt, aki az első négybe sem rakta be Diego Costáékat – nagy csatát vártak ellenben a két manchesteri csapattól az első helyért. Nem így történt.  A favoritok közül a Manchester United (José Mourinho), a Manchester City (Josep Guardiola) és a Chelsea (Antonio Conte) is új edzővel vágott neki a bajnokságnak, de ide vehetjük a Liverpoolt is, hiszen Jürgen Klopp első teljes idényére készült a csapatával. Egyöntetű vélemény volt, hogy a Leicester ezúttal címvédő létére sem fog tudni beleszólni a nagyok játékába, míg az előző idény dobogósainak, az Arsenalnak és a Tottenhamnek a szurkolói a „talán majd most” felkiáltással győzködhették magukat. Betlizett Guardiola és a City Úgy indult a szezon, hogy Guar­diola villámrajtot vett a Cityvel, amely hatból hatot nyert, annak ellenére, hogy az edző két alapembert, Joe Hartot és Yaya Tourét is száműzött, az angol válogatott kapus meg sem állt Torinóig. A Cityt a Tottenham rántotta vissza a földre egy 2–0-s zakóval, és innentől kezdve a hullámvasutazás jellemezte Agüeróékat. Guardiolának az argentin csatárral sem volt felhőtlen a viszonya, Agüero ennek ellenére minden sorozatot egybevetve 33 gólig jutott, ami egyéni rekord, és az ötödik olyan játékos lett a PL-ben, aki három egymást követő idényben is betalált legalább hússzor.  Guardiola 200 millió euró fölött költött új igazolásokra, akik közül csak Leroy Sané és Gabriel Jesus vált be – a brazil csatár 10 bajnokin 7 gólt szerzett, de lábközépcsonttörése miatt két és fél hónapot ki kellett hagynia –, miközben a Barcától érkezett kapussal, Claudio Bravóval befürdött, a Dortmundtól megvett Ilhay Gündogant pedig már decemberben elvesztette keresztszalag-szakadás miatt. Guardiola legnagyobb taktikai betlije a Monaco elleni BL-nyolcaddöntő volt, ahol kétgólos előnyről sikerült kiesnie, és bár a bajnoki bronz némiképp vigaszt jelenthet, az edző maga is elismerte, hogy lenne olyan európai nagycsapat, ahonnan egy ilyen idény után kivágták volna. Conte uralta a Chelsea-t és a PL-t is Antonio Conte számára viszont tökéletesen alakult az első angliai idény, amely akár duplázással is végződhet, amennyiben az FA-kupa-döntőjében sikerül elkapni az Arsenalt. Azt az Arsenalt, amely gyakorlatilag főszerepet játszott a Chelsea bajnoki címében, legalábbis olyan értelemben, hogy Conte a hatodik fordulóban 3–0-ra elvesztett rangadó után világosodott meg, ekkor érezte, hogy változtatnia kell, és ekkor állt át a csapat 3-4-3-ra, ami annyira bejött, hogy zsinórban 13 bajnokit húzott be egészen imponáló, 32–4-es gólkülönbséggel. A Chelsea bajnoki címében az is szerepet játszott, hogy a csapatnak nem kellett a nemzetközi kupameccsekre koncentrálnia, de ennél is fontosabb volt, ahogy Conte szót értett a játékosaival, főszereplőt csinált olyan epizodistákból, mint Marcos Alonso vagy Victor Moses, miközben a sztárokból, Eden Hazard-ból, Thibaut Courtois-ból és Diego Costából sikerült nagyjából egyenletesen magas szintet kipréselnie.  A balhés spanyol csatár téli átigazolási hercehurcájából is az edző jött ki győztesen, előbb jelezte neki, hogy nem eladó, majd egy rövid időre kitette a keretből, csak hogy érezze, ki az úr a háznál. A Chelsea 93 ponttal zárt, ennyit utoljára a 2004/2005-ös szezonban szerzett, amikor egy bizonyos José Mourinho letarolta a PL-t, de még a hatalmas egóval megáldott portugálnak sem jött össze a 30 győzelem egy idényben, Conténak ellenben igen. A legjobb gólkülönbség is kevés volt A Tottenham 22 év után először végzett az Arsenal előtt, Mauricio Pochettino csapata 123 napot töltött a második helyen, így megérdemelten került hozzá az ezüst. A Spurs sajnálhatja, hogy Harry Kane két szakaszban összesen nyolc bajnokit is kihagyott, a 23 éves csatár ugyanis 29 góljával megvédte gólkirályi címét, és az utolsó két körben a Leicester, valamint a Hull ellen összesen hétszer volt eredményes.  Rajta kívül Dele Alli és a koreai Szong Hung Min is bőven tíz gól fölött termelt, Christian Eriksen pedig 8 gól mellett 15 gólpasszt is kiosztott, így nem csoda, hogy a Tottenham lett a PL legeredményesebb csapata (86), de a legjobb védelem is az övé volt (26). Maurico Pochettinónak egyedül a BL-szerepléssel nehéz elszámolnia, mivel a Monaco és a Leverkusen négy, illetve három pontot vert a Spursre. A kicsik ellen bukott a Liverpool Ha a Unitednél azt írtuk, gyengélkedett a rangadókon, akkor a Liverpoolnál azért verhetik a fejüket a falba, mert az első hatban záró riválisok elleni 10 meccsen 20 pontot szedtek össze, de ez nem ért sokat, mert hazai pályán a combosnak éppen nem nevezhető Swansea, Crystal Palace, Bournemouth, Southampton ellen csak két döntetlent sikerült felmutatni. A Liverpool december 31-én 1–0-ra verte a Manchester Cityt, és második helyen állt a Chelsea mögött, de 2017-et borzalmasan kezdte, öt meccsen két pontot szerzett, és mire az addigi legfontosabb játékos, Sadio Mané visszatért az Afrika-kupáról, a csapat lemondhatott a bajnoki címről, valamint kiesett az FA- és a Ligakupából. Az biztos, hogy Jürgen Kloppnak okosan kell erősítenie, hiszen a BL-lel súlyosbított idény következik, és az látszott, hogy ha a kulcsemberek kidőltek, nem volt megfelelő helyettes. A legjobbak ellen sehol sem volt az MU Mourinhót megváltóként várták a MU-nál, abban bíztak a szurkolók, hogy majd ő visszavezeti a csapatot arra az útra, amelyről Alex Ferguson búcsúja óta letért, de mindent elmond a szezonról, hogy a United csak 29 napot töltött dobogós helyen, és majdnem 170-et a hatodikon. Hasonlóan beszédes adat, hogy hiába hozott össze a csapat október vége és április vége között klubrekordot jelentő 25 meccses veretlenségi sorozatot, az ez idő alatt begyűjtött 12 döntetlen miatt ebből semmi nem köszönt vissza a tabellán. Mourinho az egész szezont végighisztizte a nagyon sűrű versenynaptár miatt, de az az ő sara is, hogy az idény második felére előjöttek a sérülések, mivel eleinte alig forgatta a keretet.  A Chelsea elleni 2–0-s sikernél Mourinho megvillantotta azt a taktikai zsenijét, ami miatt korábban csodálták, de az első öt helyezett ellen idegenben mindössze egyetlen gólt sikerült összekaparni, ami gyászos statisztika. Mourinho a Ligakupa-győzelemmel történelmet írt, hiszen elsőéves edző korábban nem szerzett trófeát az MU-val, ráadásul még vár a csapatra az Ajax elleni EL-döntő, ami feledtetné a hatodik helyet. Húsz év után maradt BL-nélkül az Arsenal Az Arsenal nemcsak azt kénytelen lenyelni, hogy a Tottenham megelőzte, hanem azt is, hogy 20 év után először nem kvalifikálta magát a BL-re. A szurkolók folyamatosan tüntettek Arsene Wenger ellen, akiről még mindig nem tudni, hogy marad-e. A francia menedzser túlságosan mereven ragaszkodott a 4-2-3-1-es felálláshoz, és nehezen tudta kezelni Alexis Sánchez hangulatváltozásait. A chilei támadó 24 gólt szerzett, de nem csodálkoznánk, ha a nyáron távozna a klubtól. Wenger a Chelsea elleni kupadöntőn még megmentheti a szezont, amelynek mélypontja a Bayern elleni, 2–10-es összesítéssel záruló BL-nyolcaddöntő volt.  Az alsóházban a Sunderland sorsa hamar megpecsételődött, David Moyes csapata tíz év után búcsúzik az élvonaltól, vele együtt süllyedt el az idény legunalmasabb csapata, a mindössze 27 gólt szerző Middlesbrough, valamint a tavaly a rájátszásban feljutó Hull, amelynek több edzője volt, mint idegenbeli győzelme.  A Cham­pionship­ből a Brighton és a Newcastle jutott fel egyenes ágon, előbbi 34 évet várt rá, Rafa Benítezék ellenben egyből visszakerültek a tavalyi kiesés után. A harmadik újonc kilétéről a Huddersfield–Reading párharc dönt majd. Dajka Balázs