Fapados pofátlanság

Egész pontosan így szólt az ominózus mondat: „A téli szezonban a poggyászeladások növelésére összpontosítanak, részben a kézipoggyászok jobb ellenőrzésének segítségével.”

Még mielőtt megnéznénk, mi vár az utasokra, fontos megemlíteni, hogy az alapárban lévő kézipoggyász már most is rendkívül kicsi, bár 10 kg lehet, de a mérete nem lehet nagyobb, mint 40x30x20 centi, az extra díjért kapható gurulós, kis bőrönd szintén nem lépheti át az említett súlyt, de picit nagyobb, 55×40×23 centi lehet.

A fapadosok egyik koncepciója, hogy mindenért fizetni kell az utasnak, ami valamiért nem felel meg a szabálynak. És ez általában csak a repülőtéren, rosszabb esetben a kapunál derül ki. Elég egy centi (vagyis, ha nem fér bele a keretbe a poggyász), néha még azt is büntetik, ha kilóg a kabinbőrönd kereke. Volt olyan eset, amikor az utas dühében inkább letörte a gurulóalkalmatosságot, de akkor sem fi zetett. Amikor a kapunál szúrja ki a személyzet, hogy nagyobb a kézipoggyász (sokan csak azzal utaznak, így nem kell korábban a check-in pulthoz menni), két opció van: vagy lekési a járatot, vagy fizet… Mondani sem kell, hogy az ilyen extra díjjal – ami akár száz euró, sőt annál is több lehet – megterhelt repülés nem lesz nagy élmény az utas számára.

Ha visszagondolunk, akkor a 2016–17-es években csúcsosodott ki ez a fajta szívatás. Személyesen is többször átéltem, amikor a személyzet árgus szemmel ment végig a kapunál várakozók poggyászain, és kereste, kit lehet megbüntetni, mintha valami kötelező kvóta lett volna, mennyi pénzt kell még lehúzni az utasokról. Aztán a járvány idején és az azt követő időszakban valamiért alábbhagyott ez a szokás, de amint a fentiekből kiderül, ismét visszatérhet a keménység, az utasok lehúzása. Tegyük hozzá, hogy időközben olyan picire csökkent a felvihető kézipoggyász mérete, hogy abba szinte alig lehet beleférni – ma már csak egy kis hátizsák az, ami extra díj nélkül a fedélzetre vihető, de nem lennék meglepve, ha tovább zsugorítanák ezt is, hogy elérjék azt a szintet, amikor az ingyenes kézipoggyász gyakorlatilag egy retikül méretét fogja jelenteni.

Már sokszor írtam, hogy ahhoz, hogy ma már a repülés nagyon sok ember számára elérhető, kellett a fapados modell megjelenése. A kezdeteknél ez csak kevesebb szolgáltatást jelentett, ma pedig már odáig fajult, hogy szinte rettegve indulnak az utasok a repülőtérre, nehogy megbüntessék őket. Arról nem is beszélve, hogy ha valamiért törlik a járatot, akkor magukra maradnak, sokszor napokig várnak a célállomáson, hogy hazarepülhessenek… Ezzel szemben a hagyományos légitársaságokkal repülve továbbra is élmény az utazás, és gond esetén a legtöbb esetben biztosítják az alternatív járatot, ha kell, szállást, étkezést stb.

Az induló hírt olvasva nem lesz meglepő, ha az utasok keményebb leckéztetéséből a konkurens fapados cégek sem szeretnének kimaradni, a pofátlanság nem ismer majd határokat (gondoljunk csak például az eddigi gyakorlatra, amikor a családokat, együtt utazókat is szétültetik, csak hogy inkább fizessenek azért, hogy egymás mellett utazhassanak). Így az utasok készülhetnek a kemény télre, amikor majd az jelenti a legnagyobb örömöt, ha a légitársaság nem bünteti meg őket. Nem ilyennek képzeltük el a (fapados) repülés, utazás élményét…